Júlia, Rita

Malina János: Haydn Eszterházán – múlt és jövő?

2011.04.25. 07:50

Programkereső

A fesztivál művészeti igazgatójával a rendezvény sorsáról beszélgettünk.

- Az 1998-ban elindított Haydn Eszterházán fesztivál ötlete és alapítása Strém Kálmán nevéhez fűződik, aki már előtte is szervezett itt programot.

- A Budapesti Vonósok fesztiválját a második alkalomtól ő szervezte jó néhány évig. Én 2000-ben kezdtem dolgozni a Műemlékek Állami Gondnokságánál (MÁG), amely a következő évben átvette a kastély kezelését, és akkor az eleinte A Magyar Haydn Társaság fesztiválja címmel futó rendezvény mellett egy nyári koncertsorozatot is elkezdtünk. Közben Kálmán elindította a Vashegyi György vezényelte Haydn-szimfónia sorozatot, meg a Schiff András és barátai ciklust, és a fő fesztivál részeként mesterkurzusokat is indítottunk világhírű művésztanárok (Jaap Schröder, Malcolm Bilson és mások) részvételével.

- Közben Ön lett a Haydn Eszterházán fesztivál művészeti igazgatója. Miért tartja annyira fontosnak Eszterháza ügyét, hogy minden követ megmozgat az érdekében?

- Meggyőződésem szerint Fényes Miklós és Haydn Eszterházája Nagy Frigyes Potsdamjához mérhető komplex szellemi örökséget képvisel, s ezért Magyarországnak elemi kulturális érdeke és egyben kötelessége, hogy ezt a tényt széles körben ismertté tegye. Ez a feladat csakis kisebbrendűségi érzéstől mentesen és a provincialitás meghaladásával végezhető el.

Malina János
Malina János

- Az Önök programjai mindig arról voltak nevezetesek, hogy ott a világnak a régi zenében legelismertebb és legnagyobb alakjai fordultak meg Nicholas McGegantől A Felvilágosodás Korának Zenekarán át a Quatuor Mosaïques-ig, miközben mindez sokak számára nem más, mint egy a turisztikai programok közül.

- Eszterházán a rendezvényeket, a Haydn-korszakbeli zenei és operaélet bemutatását a legmagasabb nemzetközi színvonalra kell pozícionálni. Ez ahhoz is szükséges, hogy a viszonylag szűk terekből a média révén ki lehessen törni, trójai falóként használva a programokat Eszterháza örökségének bemutatására és az ország tekintélyének növelésére. Ebbe az irányba igyekeztük megtenni az első, döntő lépést a fesztivállal. Mindez nem elsősorban pénzkérdés. Bebizonyosodott, hogy hozzáértő, karakteres és csúcsszínvonalú műsorpolitikával (a világszínvonalú szerkesztőbizottságba olyan elsőrangú tekintélyek fogadták el meghívásunkat, mint Somfai László, Malcolm Bilson vagy Komlós Katalin) a nagy hazai fesztiválok költségvetésének töredékéért lehet egy-két év alatt, jelentős nemzetközi médiavisszhangot keltve betörni az európai zenei életbe, visszahelyezve a térképre a Kismarton árnyékában már-már elfeledett Eszterházát.

A mi fesztiválunk persze nem az átlagos kastélylátogató turistának szól, hanem az igényes zenehallgatónak, az ínyenceknek, akik ezért a fesztiválért jönnek Fertődre; ezen túl (a rádióközvetítések és a külföldi közönség révén) az egész világnak, amely felé ablakot nyitottunk. A fesztiválról filmet forgatott az MTV és a Duna TV; 2002-ben felvették az Európai Fesztiválszövetségbe (EFA); 2003-ban a BBC saját stábjával készített portréműsort a fesztiválról; az élő rádióközvetítések másfél tucat ország hallgatóihoz jutottak el; a közönség fele külföldről érkezett; és számos kiválóság volt a fesztivál vendége az EFA elnökétől Sólyom Lászlóig. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen fesztiválra jelentős a fogadókészség, és ragyogóan demonstrálja európaiságunkat. Néhány éve maga Ján Figeľ brüsszeli kulturális főbiztos volt a fesztivál fővédnöke. Az EFA például ideális közeg annak a széles körű tudatosítására, hogy Haydn legalább annyira köthető Eszterházához, mint Kismartonhoz, hogy - H. C. Robbins Landon szavaival szólva - „Eszterháza elhomályosította Kismarton ragyogását". A REMA, az európai régi zenei fesztiválok szövetsége is megértette Eszterháza európai jelentőségét, többek között azzal ismerve el a fesztivál színvonalát, hogy 2008-ban alelnökéül választott. De nyilvánvalóan az Eszterházán végzett munkánknak szól az a megtiszteltetés is, hogy nemrégiben beválasztottak a Magyar Zenei Tanács elnökségébe.

- Az idei évig hogyan működött ez gazdasági szempontból? Pusztán állami dotációval, vagy korábban is kellett hozzá kalapozni?

- A minisztériumi támogatás, a turizmus-pályázat, a miniszteri keret és az NKA fedezték 2005-ig, amikor nemcsak az történt, hogy - emlékezetes módon - eléggé durván megtámadták Strém Kálmánt és engem is, hanem az is, hogy az az ötvenmillió forint, amit addig mi pályáztunk meg, Schneider Márta kulturális szakállamtitkár „jóvoltából" átkerült a MÁG-hoz, ők pedig nem adták ide, s nekünk nulláról kellett kezdenünk a Minisztériumnál. Ebben az eljárásban az volt a botrányos, hogy a magyar zenei szakma és intézményrendszer megkérdezése nélkül juttatott minket, akik a fent vázolt színvonalon és eredménnyel igyekeztünk szolgálni a magyar kultúrát, támogatottból tűrt pozícióba a műemlékkezelés elképzeléseivel és jelöltjeivel szemben. Eszterháza programkoncepciója azonban Magyarország zenei arculatának egyik meghatározó eleme (kellene, hogy legyen), ez par excellence zenei kérdés, meghatározása semmiképpen sem egyszerű műemlékkezelési ügy, még kevésbé belügy. Ennek belátásához elég Kismartonra tekinteni. A minisztérium inkompetens és provinciális módon járt el.

- Strém Kálmán 2005 végén halt meg. Mi történt 2006-tól máig?

- A fesztivál jóval bizonytalanabb helyzetbe került. A Hiller minisztert átmenetileg váltó Bozóki András 2005 elején létrehozta ugyan vezetésemmel - az akkori Hungarofest Kht.-n belül - a Haydn- Eszterháza 2009 Programirodát, amelynek elvileg az volt a feladata, hogy a fertődi koncertéletet szervezze, de - az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar 2007-es kis pünkösdi fesztiváljától eltekintve - a MÁG ellenállása, a 2005-től hozzájuk rendelt ötvenmillió forint és a saját finanszírozás szűkössége miatt mi csak a Haydn Eszterházán fesztivált tudtuk megrendezni, tulajdonképpeni feladatunkat nem tudtuk ellátni. Végül Schneider Márta 2008 elején feltette az i-re a pontot: megszüntette a programirodát a Hungarofestben, pontosabban az Erdődy Orsolya vezette KLASSZ Zenei Irodával helyettesítette. Így tehát 2008-ban már ők rendezték meg a Haydn Eszterházán fesztivált, lényegében változatlan költségvetéssel (Erdődy Orsolyával azóta kitűnő munkakapcsolatot alakítottunk ki). 2009-ben, a Haydn-évben már harmadával csökkent a költségvetés, mondván, hogy nagyon sok más programot is finanszírozni kell. Ez is elég abszurd volt, Ausztriában például elképzelhetetlen lett volna, hogy a Haydn-évben éppen a fő fesztivál költségvetését csökkentsék. A mi Haydn-évünkben azután - nyilván köszönetképpen évtizedes úttörő erőfeszítéseinkért - sem a Magyar Haydn Társaság, sem jómagam nem játszottunk semmiféle szerepet. Végül pedig idén (2010-ről van szó! - a szerk.) egy fillért sem kaptunk a fesztiválra, és a sajnálkozó szakállamtitkár az NKA-ra mutogatott. (Most ötlik szembe igazán, hogy mennyire természetes súlypont volt még ebben az évek óta uralkodó áldatlan helyzetben is a Haydn Eszterházán fesztivál. Olyan most a program, mint egy sejt sejtmag nélkül.) Nem részletezem azokat a kiírástechnikai újításokat, amelyek révén a saját forrással nem rendelkező Magyar Haydn Társaság a kiemelt kulturális rendezvények kollégiumánál - a szokásos tízmilliós nagyságrendben - nem pályázhatott. Végül a Zenei Kollégium adott - lehetőségei szerint, de ezt is szívből köszönjük - hétszázezer forintot.

- Ezzel Eszterházán nem sokra mennek.

- Úgy gondoltuk, hogy Budapesten és Keszthelyen, főúri rezidenciákon rendezünk két-három koncertet a szokott magyar előadói körből meghívott előadókkal, amivel a Magyar Haydn Társaság fenntartja a folytonosságot. (Mindebből két budapesti hangverseny valósult meg 2010-ben - a szerk.)

- Köztudott, hogy szívügye a kastély operaházának újjáépítése.

- A Nemzetközi Eszterházi Operaalapítvány (IOFE) által folytatott kutatások első eredményeiről az American Musicological Society novemberi konferenciáján számolhattunk be kollégáimmal. Mi a hosszú távú helyreállítási folyamat elengedhetetlen részének tartjuk az 1781-ben elkészült, úgynevezett második operaház újraépítését. A kor egyik legjelentősebb rezidenciális színházának hiánya műfaji szempontból súlyosan csonkítja a régi Eszterházáról felidézhető képet, és mind az opera vonzereje, mind az épület által nyújtott négyszázas férőhelyszám meghatározó adottságként járulhatna hozzá Eszterháza új arculatának kialakításához. Az újraépített operaház egyedülálló lehetőséget biztosítana a régi operajátszás (és színházi előadások) gyakorlatának oktatására is. Ezt persze csakis nagyszabású hazai és nemzetközi összefogással lehetne megvalósítani. De az épület, a kutatás révén rekonstruálható színpadtechnika és a Haydn által kontrollált repertoár, illetve a legnagyobbrészt fennmaradt előadási anyag együttesen páratlan és világraszóló kulturális értéket képez.

- Hogyan látja a jövőt?

- Ezt a mellényt a magyar szellemi örökség érdekében és védelmében feltétlenül újra kell gombolni. Biztosítani kellene, hogy a Haydn Eszterházán fesztivál visszanyerje régi funkcióját és mozgásterét. (Az EFA például a kényszerszünet ellenére teljes támogatásáról biztosít minket.) Megfelelő marketinggel a jól fizető fesztiválínyenceket kell elhozni, (újra) megjelenni a Mezzo csatornán és a rangos külföldi zenei folyóiratokban, bevezetni a historikus bábopera-játszást, és megtalálni a módját (például nyári operakurzusok formájában) az operaműfaj kultiválásának, már az operaház esetleges újjáépítése előtt. Természetesen úgy, hogy a mára kialakult többi értékes hagyomány - például Vashegyi György Haydn műveit bemutató, misszió értékű tevékenysége - is folytatódjon. Megelőlegezve a kastély jövőbeni, komplex arculatát, és igenis felmutatva a művelt világnak Eszterháza súlyponti szerepét Haydn pályafutásában.

- Tehát bizakodó?

- Igen. Bízom abban, hogy az új kulturális vezetés végre - a nehéz idők ellenére is - provincializmustól mentesen, a hely hihetetlen jelentőségét és a szakmai szempontokat, az ország alapvető és hosszú távú érdekeit szem előtt tartva foglalkozik majd Eszterháza arculatával és jövőjével. Végtére is a magyar kultúrát jelképező korona egyik legszebb gyémántjáról van szó.