Donát

Korlátok közt a végtelen

2011.05.12. 09:00

Programkereső

Amikor egy csembalón vagy egy orgonán megszólal egymás után néhány hang, a legegyszerűbb, ha a jelenséget zeneműként próbáljuk meg értelmezni. Ha ugyanez történik egy működő mosogatógép belsejében, csak alapos filozófiai körülményeskedés után vetemedünk ugyanerre. Ligeti György a "meddig és honnantól zene a hangok sorozata" kérdését - mi sem természetesebb - csembalón és orgonán is feszegette.

Amikor Ligeti az Aventures, majd a Nouvelles Aventures partitúráján dolgozott, olyan zeneművet képzelt el, melyet a koncertlátogató önkéntelenül is operának hall, miközben sem egy jól körülhatárolható személyiséget, sem egy drámai konfliktust, sőt egyetlenegy szót sem lehet kihámozni vagy kihallani belőle. Utóbbit azért sem, mert a műnek nincs létező nyelven írt librettója. Bár a darab nem egy valóságos szöveg megzenésítése, maga a mű mégiscsak a zene és a felhangzó - kizárólag hanghordozást és beszédgesztusokat megidéző - kitalált nyelv idealisztikusan tökéletes összeolvadása: "a szöveget a zene, a zenét a szöveg közvetíti". Olyan opera tehát, mely tartózkodik ugyan az operai megoldásoktól, mégis eszményi operává válik. Ligetit - függetlenül attól, aktuálisan éppen milyen stílusban komponálta darabjait - szüntelenül az foglalkoztatta, miként hozhat létre jelentéssel rendelkező, autonóm zenei folyamatokat a hagyomány által jelentéssel felruházott zenei elemek - ritmus, tempó, harmónia, dallam, stb. - nélkül. Ám tévedés volna egy-egy Ligeti-kompozíciót csupán anti-darabként (anti-opera, anti-concerto, anti-etűd stb.) értelmezni. Még azok a művei is valamiféle eszményiséget céloznak meg, melyeket paradox módon a hiátus, a tökéletlenség ihletett.

A Volumina című orgonadarabban többek között az érdekelte, hogy az orgona mechanikai felépítésével és több száz éves előadói tradíciójával szemben hogyan lehetséges olyan hangzásokat létrehozni, melyek a hangszer tökéletlenségeire épít úgy, hogy eközben épp egy új hangszínlehetőségre derül fény, arra, miként lehet a hibából erényt kovácsolni. Amikor néhány évvel később a két orgonaetűdöt írta, élénken foglalkoztatták az orgonaépítésben rejlő lehetőségek. Számos javaslata közül igen izgalmasnak tetszik az orgonahang lehangolódásának kontrolálhatósága. Ekkoriban nemcsak Ligetit, másokat is izgatott az a pillanatszerű hangzáskép, mely a fújtató leállásakor, a szélnyomás csökkenésével áll elő: a hangmagasság egészen kis mértékben alulintonálttá válik. Normál esetben ezzel a jelenséggel a templomok vagy a koncerttermek közönsége nem is találkozik.A két orgonaetűd között keletkezett a Continuum című csembalódarab. Maga Ligeti úgy fogalmazott, hogy ezúttal teljes mértékben "a hangszer lehetőségeiből" indult ki, azonban olyan hangzás elérését célozta meg, mely leginkább az első orgonaetűddel (Harmonies) vagy a Lontano című zenekari darabbal rokon. Miközben a csembaló játékos extrém sebességgel játszik, a hatás ezúttal is a statikusság varázsában rejlik.

Ligeti: Szimfonikus költemény 100 metronómra
Ligeti: Szimfonikus költemény 100 metronómra

Hommage à Ligeti - UMZE Kamaraegyüttes

2011. május 23. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Barbara Hannigan (szoprán), Károlyi Katalin (mezzoszoprán), Paul-Alexandre Dubois (bariton), UMZE Kamaraegyüttes, Szathmáry Zsigmond (orgona), Spányi Miklós (csembaló), Csalog Gábor (zongora) 
Vez.: Rácz Zoltán 

Ligeti: Aventures (1962); Nouvelles Aventures (1966); Mysteries of the Macabre (1974-1977/1991); Musica Ricercata (1950-1953); Orgonadarabok (Ricercare, 1951; Volumina, 1961-62/1966; Etude No. 1: Harmonies, 1967; Etude No. 2: Coulée, 1969); Művek csembalóra (Continuum, 1969; Hungarian Rock, 1978; Passacaglia ungherese, 1979)