Mátyás

Az elfeledett Liszt?

2011.05.16. 09:00

Programkereső

Kis patetikus túlzással akár ezt a címet is adhatta volna Rost Andrea május 28-i dalestjének. A kétszáz esztendeje született zeneszerző több mint hetven dala közül ugyanis mind a mai napig talán csak tucatnyi hangzik el viszonylag rendszeresen dalesteken.

A mellőzés néhány esetben ugyan érthető, mert valóban akadnak kevésbé jelentős, alkalmi szerzemények, a kompozíciók többségénél azonban nem. A kortársak és az utókor tanácstalanságát talán az is okozhatja, hogy Liszt dalszerzőként sokféle hagyományból indult ki. Nem kevesebb, mint hat nyelven alkotott dalokat: német, francia és itáliai költők versei mellett akad pár magyar, sőt egy-egy angol és orosz dala is (ugyan a Tolsztoj soraira írt mű hitelességét egyes kutatók kétségbe vonják). Márpedig a 19. században meglehetősen nagy különbség mutatkozott például a franciák kissé szónokias és a németek alapvetően dallamosabb, egyszerűbb - bár az idők során a kezdeti népdaleszménytől már Schubert művészetében is jelentősen eltávolodó - stílusa közt. Lisztnél olykor keveredik is a kettő, s további bonyodalmat okoz, hogy legtöbb dalát - mint általában legtöbb művét - az önmagával örökké elégedetlen művész több változatban írta meg.

Rost Andrea
Rost Andrea

Rost Andrea ezúttal a német dalokból kínál válogatást. Köztük akad keletkezése óta híres, népszerű kompozíció, például a Heine-versre írt viszonylag korai Loreley, vagy a Lenau-szövegre komponált, 1860-ból való Drei Zigauner, s koncerten igen ritkán hallható darab is. Az ihlető versek többnyire a kor legjelesebb költőitől valók, Goethétől (Mignon dala, a Freudvoll und leidvoll Goethe Egmontjából, a Thulei király balladája a Faustból), illetve Heinétől (Vergiftet sind...). Többségüket számos más zeneszerző is megzenésítette, kivétel talán a Klingt leise, mein Lied szövegkezdetű szépséges szerenád, amely J. Nordmann sorait veszi alapul.

A műsort két Debussy-kompozíció egészíti ki. Noha Debussy sem tudta kivonni magát Liszt hatása alól, az kétségtelen, hogy négykezes zongoradarabjai ezen az estén inkább a változatosságot, a stílusok kontrasztját erősítik. A négytételes Kis szvit (Csónakon, Menetelés, Menuet, Balett) még viszonylag korai kompozíció, 1889-ből való, az En blanc et noir viszont egyike a francia mester legkésőbbi alkotásainak. Címe, a Fehéren-feketén a zongora billentyűzetére utal, és egyben arra is, hogy Debussy ezúttal tudatosan lemond régebbi műveinek színességéről, s szikárabb, egyszerűbb, rajzosabb zenét igyekszik teremteni, amely mentes minden költői, természeti vagy festői inspirációtól. 1915-ben, amikor a Faun és a Tenger szerzője a három tételt papírra vetette, Párizs ifjú zeneszerző nemzedéke, a későbbi "Hatok" csoport tagjai és szimpatizánsai már egy radikális fordulatot készítettek elő: azt, amit a húszas években neoklasszicizmusnak nevezett a zenei sajtó. Debussy műve azonban tanúsítja, hogy a komponista idősebb korában is jó érzékkel sejtette meg a kor kihívásait.

Rost Andrea
Rost Andrea

Rost Andrea dalestje

2011. május 28. 19:00

Művészetek Palotája - Fesztivál Színház Liszt! Minden tekintetben.

Km.: Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)

Liszt: Die Loreley (Heine); Kling leise mein Lied (Schober); Die drei Zigeuner (Lenau); Es war ein König in Thule (Goethe); Freudvoll und leidvoll (Goethe); Vergiftet sind meine Lieder (Heine); Mignons Lied (Goethe); Debussy: En blanc et noir - zongora négy kézre; Kis szvit - zongora négy kézre