Luca, Ottilia

Az Igazgató úr "szyfóniája"

2011.09.08. 10:10

Programkereső

Részben egy herendi készletnek köszönhető, hogy Gustav Mahler első szimfóniáját itt mutatták be, Budapesten.

Keglevich István, az 1884 őszén megnyitott Operaház második intendánsa ugyanis elődével, Podmaniczky Frigyessel ellentétben két marokkal szórta a pénzt. Márkás porcelánokat vett például színpadi kelléknek (!). Úgy vélte, ha túllépik a pénzügyi keretet, az Állam majdcsak belenyúl a zsebébe. Túllépték. És Keglevich helyére Beniczky Ferenc kormánybiztos állt azzal a feladattal, hogy teremtsen rendet. Beniczky pedig elérkezettnek látta az időt ahhoz is, erőskezű művészeti igazgatót keressen a megfáradt Erkel Sándor helyett. Nikisch Artúrt szerette volna megnyerni, majd Felix Mottllal vette fel a kapcsolatot. Már megegyeztek volna, amikor Mottl visszalépett.

Más jelöltje nem lévén, a kormánybiztos a Zeneakadémia igazgatójához, Mihalovich Ödönhöz fordult tanácsért. Mihalovich, illetve az Akadémia csellótanára, Popper Dávid egy fiatalembert ajánlott, aki nagy sikereket ért el Prágában, s időközben Lipcsébe szerződött. Gustav Mahlernek hívták. Megkezdődtek a puhatolózó tárgyalások. A 28 éves muzsikus hajlandónak mutatkozott arra, hogy a magyar fővárosba jöjjön, azt is megígérte, megtanul magyarul. Ezt az ígéretét nem tartotta be. Tízesztendős szerződést kötöttek. Mahler 1888 októberében érkezett meg, s hatalmas energiával látott munkához. A teljes Nibelung-ciklus bemutatóját tervezte, méghozzá magyar nyelven. És A Rajna kincse premierjén csodát hallott a közönség. A csoda megismétlődött A walkürnél is, aztán Mozart Figarójánál, a Don Giovanninál... De az itáliai zene híveit sem hagyta cserben az új igazgató. Fél évvel a milanói premier után Budapesten hangozhatott el a Parasztbecsület, voltaképpen innen indult el világhódító útjára. Hogy milyen lehetett az előadások színvonala, azt egy közismert anekdota árulja el: Brahms, pesti barátai unszolására egyszer elment a Don Giovanni egyik előadására, s utána azzal bosszantotta a bécsieket, hogy ha igazán jó operaprodukciót akarnak hallani, utazzanak Budapestre. Hogy a nevezetes mondat valóban elhangzott-e, semmi sem bizonyítja. Az azonban tény, hogy a dicséretekkel híresen fukarkodó Brahms az előadás után meleg szavakkal gratulált Mahlernek.

Fischer Iván
Fischer Iván

A soha korábban nem tapasztalt színvonalnak persze megvolt az ára. Mahler nem kímélte zenészeit. Sok próbát követelt. A zenészek tehát nem kedvelték. Hamar megindult az intrika az "idegen" dirigens ellen. A háttérből a "kevély mágnás", gróf Zichy Géza szőtte a szálakat. A tíz esztendőből így végül is csak két és fél lett. A rövid időszak azonban arra lehetőséget adott, hogy az I. szimfónia itt hangozzék el a világon először. Az igazat megvallva, az 1889. november 20-i előadás nem hozott nagy sikert a szerző számára. Még gúnyrajz is megjelent az egyik vicclapban, "Malér-szyfónia" címmel. A kritikusok bombasztikusnak és hosszadalmasnak tartották az igazgató úr művét.

Ami a terjedelmet illeti, volt rá némi okuk. A szimfónia ugyanis ekkor még öt tételből állt. Amikor Mahler utóbb átdolgozta, kihagyta belőle a másodikat. (Ezt manapság Blumine címmel önálló darabként szokták megszólaltatni a szimfonikus zenekarok). A végső átdolgozást azonban megelőzte egy weimari előadás, amelyhez Mahler programot is mellékelt. Az egész műnek a "Titán" címet adta Goethe kortárs német író, művésznevén Jean Paul regényére utalva. Az egyes tételek is címet kaptak: 1. A végtelen tavasz, 2. A virágok fejezete, 3. Dagadó vitorlákkal, 4. Csütörtököt mondott, 5. Dall'inferno al Paradiso.

Mahler dedikációja Mihalovich Ödönnek
Mahler dedikációja Mihalovich Ödönnek

A négytételes változat elhagyta ezeket a feliratokat és a melléjük csatlakozó magyarázatokat. Mahler belátta, jobb, ha zenéje önmagáért beszél. Azt például, hogy az első tétel kezdete a feszült várakozás, a születés, kialakulás zenéje, amely mintegy révbe ér a főtéma megszólalásával, szóbeli kommentár nélkül is megérzi a hallgató: önkéntelenül is a természet téli álomból való ébredését asszociáljuk hozzá. A virágdarab kihagyásával a második helyre került tétel a huszadik század történelmi traumái után a ma emberét a totalitárius rendszerek harsány indulóira emlékezteti. Éles ellentétben áll ezzel a középrész intimitása. Mintha Orwell hőse, Winston Smith lépne be a számára végzetesnek bizonyuló ócskásboltba s pillantaná meg a múlt törött emlékeit. A harmadik tételről Mahler utóbb bevallotta, egy cseh területen népszerű metszet ihlette: a vadász temetése. Nyuszik húzzák a koporsót, őzikék, vaddisznók sírnak mögötte, a menetet katonabanda követi. Mahler itt egy Európa-szerte közismert dal melódiáját használta fel, zenéjének néhány részlete a mai klezmeregyüttesek előadásain visszhangzik. A finale valóban pokoljárás, egy pillanatra mintha a képzeletbeli főhős összeroppanásának lehetnénk tanúi. A befejezés azonban azt hirdeti, a harc nem volt hiábavaló.

Különleges élménnyel gazdagodhat, aki az idei Mahler-ünnep első koncertje mellett a kamarakoncertre is ellátogat. A IV. szimfónia Joseph Venantius Wöss-féle négykezes-átirata és négy Rückert-dal zongorakíséretes verziója mellett ugyanis hallhatja a Vándorlegény-dalok eredeti, 1884-ben alkotott, zongorakíséretes verzióját, s felfedezheti a szoros tematikus kapcsolatokat az első szimfóniával. A szimfónia nyitótételének főtémája, illetve harmadik tételének középrésze ugyanis idézi a dalciklust.

A zenekari hangversenyen a D-dúr szimfónia előtt három további kompozíció, illetve kompozíciórészlet szerepel a műsoron. Enescu folklórihletésű, unisonóval kezdődő első szvitjét, amelyből a közönség ezúttal a nyitótételt hallhatja, Mahler mutatta be 1905-ben New Yorkban. Orbán György a Budapesti Fesztiválzenekar felkérésére komponálta IV. szerenádját: a darab Bartók és Mahler szelleme előtt tiszteleg, mégpedig azzal, hogy fő gondolata pentaton motívum. Mahler művészetére ugyan a pentatónia általában nem jellemző, de kétségkívül akad egy fontos darab, a kínai versek német átköltése nyomán alkotott Dal a Földről ciklus, amelynek legtöbb témája pentaton-ihletésű. Hugo Wolf 1860-ban, ugyanabban az esztendőben született, mint Mahler, és sok tekintetben hasonló nézeteket vallott. Goethe-költeményekre írt Harfenspieler-ciklusa (ennek most első része, első négy dala hangzik el) abban is közel áll Mahler művészetéhez, hogy zenekar-kíséretes. A Mahler (és Wolf) előtti időkben erre a műfajra nemigen találni példát.

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP
2011. szeptember 9., 10., 11. 19:45

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye

Enescu: Prelúdium uniszónóban (1. szvit, op. 9 -1. tétel)
Orbán György: IV. szerenád - bemutató
Wolf: Dalok (Harfenspieler No. 1; Denk'es, o Seele; Gesang Weylas; Herz, verzage nicht; Gebet)

Mahler: I. (D-dúr, "A titán") szimfónia

Km.: Wolfgang Holzmair (bariton)
Vez.:
Fischer Iván

2011. szeptember 13. 19:45

Fesztivál Színház

Kamaraest

Mahler: IV. szimfónia (zongora négykezes-átirat); Egy vándorlegény dalai (Lieder eines fahrenden Gesellen); Négy dal Rückert-versekre (Um Mitternacht, Liebst du um Schönheit, Blicke mir nicht in die Lieder, Ich bin der Welt abhanden gekommen)
Km.: Csalog Gábor, Kemenes András (zongora), Markus Werba (bariton)