Etelka, Aletta

Affektusok, effektusok

2011.12.19. 10:54

Programkereső

Fásult rutinnal ledarálni egy koncertet – nos, az ilyesmi biztosan kikezdi még a legnagyobb zeneszerzők szakmai becsületét is. Ez történt most Csajkovszkijjal.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának soros bérleti hangversenyén eredetileg Rafael Frühbeck de Burgos vezényelt volna, a tervezett műsoron Csajkovszkij Hegedűversenye mellett francia muzsika szerepelt, Debussytől A tenger, Raveltől a Daphnis és Chloé 2. szvitje. Azt hiszem, hogy utólag már kinyomozhatatlan, hogy a műsor mikor változott meg, s hogy mikor történt a karmesteri pulpituson csere - a koncerten a nem kevésbé jó nevű Pinchas Steinberg vezényelt -, egyes internetes programportálok értesültek a változásról, mások nem. A Fidelio szerkesztősége december 2-án még a Rafael Frühbeck de Burgos dirigálta műsor recenziójára kért fel. Az Operaház honlapján "természetesen" már az új műsorral és a beugró karmesterről egy sietve összedobott életrajzzal találkozhattunk. Tényleg nagyon siethettek, az életrajzban ilyeneket lehetett olvasni, hogy Steinberg karrierje "gyorsan ívelt felfelé: egymás után kapta a meghívásokat a legnagyobbkoncertzenekarokhoz", állt már a "Belrini Filharmonikusok" élén is; de az abszolút kedvencem, hogy diszkográfiájában szerepel Wagnertől "A bolgyó hollandi".

Baráti Kristóf
Baráti Kristóf

A versenymű szólistája Baráti Kristóf volt. Nagy hegedűs, jelentékeny előadóművész. Csajkovszkij Hegedűversenyét pedig - ahogy mondani szokás - álmából felébresztve is lejátssza. Sajnos most ez történt, mintha csak álmából felriadva játszott volna, az ujjak mentek, szaladtak, mindig pontosan megérkeztek a megfelelő helyre, mechanikusan, rutinból, a legkisebb érdeklődést sem mutatva. A vonó pedig járt rendületlenül, ám ennyire látványosan unatkozni hegedűst még nem láttam. Az igazsághoz tartozik, hogy magam a szombati koncertet hallgattam meg, gyanítom, hogy Baráti a pénteki hangversenyt (és a próbát, ha volt...) derekasan végigdolgozta. Látta, hogy a helyzet reménytelen, a szombat így már csak becsület kérdése volt.

Pár nappal korábban, szerdán, láttam Baráti Kristófot a Fészek Klubban. Dubrovay László és Tihanyi László egy-egy művét játszotta, érdeklődve, odaadóan, felelősség és művészi alázat itatta át produkciójának minden pillanatát - látszott, hogy jó formában van. Ezt a formát viszont csak részben (vagy egyáltalán nem) tudta átmenteni a hétvégre, még a ráadásnak játszott Bach Sarabande sem ragadott magával. A versenyművet egyébként Steinberg is csak letudni akarta, felróhatjuk azonban, hogy ennyi egyforma (és egyformán artikulálatlan) hangot még penzumot teljesítve sem szoktak szabadjára engedni.

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (archív)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (archív)

A szünet után Csajkovszkij IV. szimfóniája csak rontott a helyzeten. A szimfónia - tanáraim kifejezetten rétegzett és polifonikusan is komplex felépítésű műfajként beszéltek róla - most valamiféle dallamfüzér volt, s ha éppen nem sikerült benne kerek dallamot találni, akkor az együttes úgy játszott, mintha egy imaginárius, hallhatatlan dallam aláfestése lenne a feladat, vagy mintha még mindig kísérne valakit. Effektusokat hoztak létre, ám a színfantázia legkisebb jele és igénye nélkül, máskor pedig az érzelmek hullámverését, az affektusok parttalan áradását szimulálták, a hitelesség kérdésével mit sem törődve. Értelmetlen, üres szócséplés volt az egész. Csajkovszkij IV. szimfóniája - és a Hegedűverseny is - ebben a formában rossz mű.

A koncerten telt ház volt. A műsorszámokat lelkes (de lehet, hogy csak protokolláris) taps fogadta. Azonban a tételszünetek türelmetlenséget sejtető mozgolódástól, dekoncentrációra utaló fészkelődéstől, köhögéstől és az érdeklődést fenntartó beszélgetésektől (!) voltak hangosak. Úgy éreztem (de legalábbis reméltem), hogy a publikum önérzetesebb és renitensebb része ezzel azt jelezte, hogy ebben a formában inkább ne folytatódjon a koncert. Jól láttam Steinberg arcát. Sértettségnek, türelmetlenségnek nyomát sem láttam rajta. Szerintem tisztában volt azzal, hogy ezen az estén semmit sem róhat fel a közönségnek.

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara - Magyar Állami Operaház

Vez.: Pinchas Steinberg
Km.: Baráti Kristóf (hegedű)

Csajkovszkij: Hegedűverseny
Csajkovszkij: IV. szimfónia