Valér

Új név, új profil, változatlan misszió – interjú Bíró Csillával

2012.05.11. 07:02

Programkereső

Megújulás előtt áll az idén ötéves Starlet Music Management. A zenei ügynökség életrehívóját, Bíró Csilla impresszáriót a profil- és névváltás okairól kérdeztük.

A május végétől Bíró Music Management névvel működő ügynökség az év második felétől nem kizárólagosan pályakezdő muzsikusokat, hanem már nemzetközileg elismert művészeket is képviselni fog. Az eredeti misszió, miszerint a cég fiatal tehetségek bemutatkozását segíti, nem változik, ugyanis a Trónörökösök a színen elnevezésű komolyzenei koncertsorozat ezután is folytatódik. 

- Mielőtt a változásokról beszélnénk, lapozzunk vissza a naptárban 2007-ig. Emlékszel-e még arra, hogy milyen volt az az öt évvel ezelőtti pillanat, maga az indulás?  

- Így visszagondolva, valóban pontosan öt évvel ezelőtt indult el a Starlet Music Management, amikoris egyedül vállalkoztam arra, hogy egy saját ügynökséget hozzak létre. Borzasztóan nehéz volt a kezdet, a magányosság, ugyanis előtte évekig a Budapesti Fesztiválzenekar munkatársaként, egy fantasztikus csapatban dolgozhattam. Mivel azonban tele voltam megoldandó problémákkal, ezek a feladatok néhány hónap elteltével igazán színessé tették a négy fal csendjét. (nagyot mosolyog) 

Bíró Csilla
Bíró Csilla

Az elmúlt öt év hihetetlenül sok munkával telt, nagyon sok örömöt adott, és legalább ugyanannyi bosszúsággal és kellemetlenséggel járt. A kezdeti próbálkozások után kristályosodott ki bennem, hogy csak szólista hangszeres művészekre koncentrálnék. Viszonylag rövid idő alatt összeállt a "négyesfogat": Farkas Gábor zongorista, Fülei Balázs zongorista, Várdai István csellista, majd csatlakozott Baráti Kristóf hegedűművész is. Tulajdonképpen most - hogy ezek a fiatalemberek, akik időközben felnőttek, és tényleg büszkén mondhatom, hogy már nem is kezdő művészek - fogalmazódott meg bennem, hogy szükséges lenne megváltoztatni az ügynökség profilját, és értelemszerűen a nevét is. A starlet jelentése ugyanis csillagocska, és mivel az én "csillagocskáim" azóta már ragyogó csillagokká fejlődtek, arra gondoltam, hogy ezt a korábbi elnevezést lecserélem. Ez azért is praktikus, mert ezáltal nem lesz meghatározva, hogy csak fiatal művész tartozhat az ügynökséghez, hanem bárki csatlakozhat, aki igényt tart a munkámra. Június elejétől tehát Bíró Music Management néven, immár nem csak pályakezdő muzsikusok karrierjének a gondozását és építését vállalom, hanem a cég profilja a már befutott, sikeres, nemzetközileg is elismert művészekkel való együttműködéssel fog kiszélesedni. 

- Elárulod, hogy kik lesznek azok a muzsikusok, akik számítanak majd a munkádra?  

- Szép számban fognak művészek csatlakozni az ügynökséghez, így két ifjú karmester, a német Christian Schumann, és egy igazán fiatal amerikai dirigens, a huszonöt éves Teddy Abrams. Igényt tart az ügynökség munkájára Raphael Wallfisch csellista is, aki ha csak a tisztes korát említjük, ötvennyolc éves, és nemzetközileg abszolút elismert angol gordonkaművész. A profilváltás részeként, a nagy múltú Erkel Kamarazenekart is képviselem. A fiatal magyar muzsikusok közül Csáki András gitárművész és Megyesi Zoltán lírai tenor számít a segítségemre. Annak pedig szintén nagyon örülök, hogy egy üde színfoltja is lesz ezentúl az ügynökségnek, ugyanis Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolista is csapattaggá vált. 

- Mivel eddig csak magyar művészek menedzselésével foglalkozott az ügynökség, ez a nemzetközi nyitás valóban nagy váltás. Hogy találtatok egymásra a külföldi zenészekkel?  

- Igen, mondhatjuk, hogy eddig magyar művészekre alapult az ügynökség munkája, de azért, mert annyira fantasztikus tehetségekkel vagyunk megáldva itthon, hogy nem volt nehéz kiválasztanom a partnereket. Az pedig természetes, hogy miután számos nemzetközi szakmai közösségnek vagyok a tagja, az ügynökség része a világ komolyzenei körforgásának is. Ezáltal gyakran előfordul, hogy megkeresnek külföldi előadók is, hogy segítsem a munkájukat. Így kerültem kapcsolatba az előbb említett művészekkel is. 

- Abban van-e változás, illetve öt évvel ezelőtt, hogy zajlott: te kerested meg a művészeket, ők téged, vagy is-is? 

- Ez egy érdekes dolog. Nekem örökké keresnem kell a művészeket, ugyanis ez nem úgy működik, hogy valakit megtaláltunk és akkor hátradőlhetünk. Egyrészt van bennem egy személyes kíváncsiság, hogy kiderítsem és felkutassam, kik azok az új és jó, de még ismeretlen muzsikusok, akiket fel lehet fedezni. Másfelől pedig naponta hoznak nekem különböző portfóliókat, érkeznek demo lemezek, amiket külföldi országok művészei küldenek, mert szeretnének együttműködni velem. Ezekből az anyagokból kell kiválasztani azokat, amelyek a legígéretesebbnek tűnnek. Tehát a válaszom az, hogy is-is.   

Csáki András, Vámosi-Nagy Zsuzsa, Teddy Abrams
Csáki András, Vámosi-Nagy Zsuzsa, Teddy Abrams

- Miután eldőlt, hogy együtt fogtok dolgozni, hogy indul a közös munka? Az érdekel, hogyan épül fel az impresszárió és a művész közötti bizalmi viszony?  

- Ez egy összetett és intim dolog. A kiindulópont ugye az, hogy van egy tehetséges művész, mellette pedig egy ügyes, szorgalmasan dolgozó ügynök, az viszont csak a közös munka során derülhet ki, hogy ők ketten mennyire passzolnak össze. Nekem, mint az impresszáriójának, hasznos tudnom arról, hogy mit szeret, mit gondol az élet különböző dolgairól - és nem csak azokról a művekről, amelyekkel éppen foglalkozik -, mert így tudok a leghatékonyabban a segítségére lenni. Ezután tudjuk együtt kitalálni a számára legelőnyösebb művészi stratégiát. Az intimitást természetesen nem kell szó szerint venni, vagyis a közelség nem azt jelenti, hogy az összes magánéleti történését figyelemmel kísérném. A magam részéről nem szívesen tekintek a színfalak mögé, mert a privát szférát tiszteletben tartom. Ugyanakkor, ha valakinek szüksége van arra, hogy elmondja, mi nyomja a lelkét, akkor szívesen meghallgatom, és ha lehet, megoldjuk közösen a dolgot.  

- Ez egy huszonnégy órás munka? 

- Valójában igen. A művészeknek, akikkel intenzíven együtt dolgozom, gyakorlatilag bármikor a rendelkezésükre állok. Ugyanis a cél az, hogy minden projekt a legsikeresebben valósuljon meg. Amikor pedig adódik egy probléma, amire megoldást kell találni, az nem feltétlenül fér bele a nyolctól ötig tartó munkaidőbe, sőt! Nem beszélve arról, hogyha másik földrészen tartózkodik a művész, akkor az időeltolódáshoz is alkalmazkodni kell. 

- Mennyire van beleszólásod abba, hogy milyen repertoárt választ a muzsikus?

- A lehető legnagyobb szabadságot szeretném megadni a művésznek. Ugyanakkor egy-egy koncertműsor kiválasztásánál sűrűn előfordulnak konkrét kérések, hogy ilyen vagy olyan mű szerepeljen a hangversenyen, és olyankor közösen megbeszéljük, hogy mi lenne a legmegfelelőbb. Az a legegyszerűbb, ha például egy fesztiváltól keresnek meg, és ránk bízzák, hogy mit játszik a művész a szólóest keretében. Ilyenkor kibontakozhat az előadó, és ebbe én sem szólok bele, de általában együtt találjuk ki a repertoárt. 

- A beszélgetésünk egy időutazással kezdődött, az öt évvel ezelőtt indulással. Akkor megfogalmaztad az ügynökség krédóját, miszerint fiatal muzsikusok ismertté válását kívánod segíteni. A kezdeti misszió úgy tűnik nem változott, mert a Trónörökösök a színen sorozat folytatódik, vagy ez is át fog alakulni?  

- Valójában a kezdetektől éreztem, hogy a pályakezdő művészeket nagyon nehéz elfogadtatni magával a szakmával is. Pontosan ezért találtam ki a Trónörökösök a színen elnevezésű sorozatot. A fiatal muzsikusok koncertjeit az első perctől kezdve hallatlan érdeklődés övezte, a média részéről éppúgy, mint a közönség oldaláról. A másik nagyon fontos célunk az volt ezzel a komolyzenei sorozattal, hogy egy új közönséget is "kitermeljünk" úgymond, tehát a tizenéves, vagy huszonéves korosztályt is becsalogassuk a koncerttermekbe. És ez is összejött, úgyhogy ezt egy nagyon sikeres kezdeményezésnek tartom, és szeretném továbbra is folytatni. Ebben az évben például a Kelemen Kvartett mutatkozott be az április 22-i koncerten. Ők történetesen nem kifejezetten a velem exkluzíve szerződött művészek közé tartoznak, hanem egyszerűen a sorozat missziójaként tartottam fontosnak, hogy bemutassuk ezt a vonósnégyest.  Elsősorban azért szeretném a Trónörökös sorozatot továbbvinni, mert a közönségnek nagy szüksége van arra, hogy megismerje a legújabb, legérdekesebb fiatal művészeket, annál is inkább, mert újabb és újabb tehetséges muzsikusok „születnek" évről évre, akikre fel kell hívni a figyelmet. 

KElemen Kvartett (Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Kokas Dóra, Homoki Gábor)
KElemen Kvartett (Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Kokas Dóra, Homoki Gábor)

- Hamarosan, május 19-én megint lesz kikre odafigyelnie a közönségnek... 

- A Trónörökösök a színen következő, május 19-i koncertjén Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművész és Csáki András gitárművész, valamint Teddy Abrams amerikai karmester lép majd fel. Ezen az esten szintén kevésbé ismert művészekre szeretném felhívni a figyelmet. Ugyanakkor Csáki András esetében például elmondható, hogy gyakorlatilag az összes neves külföldi versenyt megnyerte, tehát ha valaki, akkor ő igazán megérdemli, hogy a hazai közönség is kellőképpen felfigyeljen rá. Nagyszerű dolognak tartom, hogy sikerült megnyernünk a MÁV Szimfonikus Zenekart, és támogatás gyanánt közreműködnek a fiatalok előadásán. Nagyon izgalmas a repertoárválaszték is, mert egy-egy klasszikus versenymű megszólaltatása mellett kortárs darabok is elhangoznak majd. 

- Mondhatjuk azt is, hogy márkanévvé vált a Trónörökösök koncertsorozat. Elképzelhető, hogy a távlati terveid között szerepeljen az is, hogy az aktív zenéléstől már visszavonult korosabb művészek teret kapjanak?

- Semmi sem kizárt! (nagyot nevet) Az előbbiekhez azonban egy gondolatot még hozzáfűznék. A Művészetek Palotája a következő évadban elindít egy olyan sorozatot, aminek az elnevezése: Rising Star. Ennek keretében a versenygyőztes, de még ismeretlen fiatal művészeket mutatják majd be. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert amikor öt évvel ezelőtt, kifejezetten a még szárnyukat bontogató, tehetséges művészek karrierjének a gondozásával és bemutatásával kezdtem el foglalkozni, mindenki csodabogárnak tartott. Állandóan feltették a kérdést, hogy de miért, hiszen ez a legmacerásabb terület, senki nem akar a fiatalokkal kezdeni, egyébként is nekik még van idejük, nem kell türelmetlenkedni, ráérünk. És lám, egy bizonyos idő elteltével egy óriási és sikeres intézmény elindít egy sorozatot, ahol ki más, mint az ismeretlen, fiatal művész kerül a reflektorfénybe. Az, hogy hatalmas érdeklődés mellett mutatkozhatnak be a fiatal muzsikusok, külföldi fesztiválokon már bevett gyakorlat. Most nálunk is elérkeztünk ehhez a ponthoz. Úgyhogy ennek különösen örülök, és remélem, hogy amikor majd száz éves leszek, megemlékeznek rólam, hogy annak idején volt valaki, aki felkarolta a fiatalokat, és bízott a tehetségükben, és hitt a közönségben, hogy igenis fogják értékelni az ifjú művészeket.