Aladár, Álmos

Kövesd a nőt!

2013.02.25. 08:00

Programkereső

Finnek, nők és mesék dominálták a Pannon Filharmonikusok február 23-i koncertjét a pécsi Kodály Központban. A finn nációhoz illetve a női nemhez tartozók közös halmazmetszetében pedig ott virult az est vendégkarmestere, a 31 éves tehetség, Eva Ollikainen, aki már a puszta fellépése révén különleges jelleggel ruházta fel az Ezeregyéjszaka meséje fantázianévvel megajándékozott hangversenyt. KRITIKA

(Ál)naivan akár azt is felvethetnénk, hogy e különlegesség a finn karmesteriskola vélt ritka hazai megjelenésének tulajdonítható, ám tévednénk, hiszen az aktuális évad a Budapesti Filharmóniai Társaságnál éppenséggel az eme iskolát meghatározó Leif Segerstam vezénylete alatt indult, míg a Fesztiválzenekar májusban fogja majd vendégelni a középnemzedékhez tartozó Osmo Vänskät. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy a Pannon Filharmonikusokat irányító Bogányi Tibor jószerint fogadott finn karmester, már igazán nem szükséges tovább érvelnünk az északi ország dirigenseinek magyarországi ismertsége mellett.

Eva Ollikainen
Eva Ollikainen

Nem, Eva Ollikainent női mivolta tette már látatlanban különleges tüneménnyé a karmesteri dobogón, hiszen, úgy lehet, ez a lépcsőnyi magaslatra emelt négyzetméter a férfiuralom egyik legutolsó erős bástyája. A nők lehetnek kommandósok, evangélikus lelkészek vagy bokszolók, vezethetnek országokat és nemzetközi pénzintézeteket, de igazán jelentős szimfonikus együttesek élére mindmáig csak elvétve és akkor is csupán vendégként állhatnak Éva lányai. A helyzet nyilvánvalóan igazságtalan és torz, ám ettől még valóságos, így okvetlenül extra érdekességet kölcsönzött a pécsi koncertnek az a tény, hogy a zenekar ezúttal nem egy Maestro, hanem egy Maestra ütemezését követte.

Mármost hogy a látatlanban és jó előre különlegesnek ígérkező fellépés látva és azonos időben is magán hordozta-e a kitüntetettség bélyegét, azt persze már nem az ivari hovatartozás biológiai ténye döntötte el a közönség számára. Eldöntötte, méghozzá egyszerre nemlegesen és mégis pozitívan. Ollikainen ugyanis nem mutatott rendkívüli tálentumot, de azért igen muzikális és figyelmes karmesternek bizonyult, aki tehetséges a nagy formák felépítésében, s csak alkalmilag enged billenést a hangzásarányok terén.

A műsor, úgy lehet, a poentírozás kedvéért, a Pohjola lánya című Sibelius-darabbal indult: koncertnyitánynak kevéssé beillő módon, ám rögtön érzékeltetve az est meghatározó erényeit. Így mindenekelőtt a vonóskari játék imponálóan homogén hangzását, a zenekari kémia élményszerű működését, valamint - ha unásig emlegetjük is mindannyian! - a Kodály Központ koncerttermének valóban csodálatos, szinte eleven lényként azonosítható akusztikáját. A rezeket olykor túlfuttató, ám csak mérsékelten hatásos szimfonikus fantázia nyomában egy újabb Sibelius-mű következett, a hatásosság külsődleges eszközeiről jószerint teljesen lemondva. Egy újabb Sibelius-opus, írtuk az előbb majdnem, ám a Hat humoreszk nem egy, hanem két opusszámot birtokol (op. 87 és 89), hiszen eredetileg két részre bontva jelent meg a sorozat.

Kodály Központ
Kodály Központ

A hegedű számára inkább nehéz, mint hálás jutalomjátékot jelentő humoreszkek szólóját egy újabb finn tehetség, Petteri Iivonen teljesítette: a darabok jellegéhez illő rezerváltsággal, nemes hegedűhangot életre hívva, oldott eleganciával. A nálunk ritkán megszólaltatott sorozat nem hatott éppen lenyűgözően a közönségre, kivéve az 5., Esz-dúr humoreszket, amelynek lendülete és bravúrosan elővezetett üveghangjai valódi elragadtatást váltottak ki a hallgatókból. Iivonen azután az oly népszerű Saint-Saëns-darab, a parádés Bevezetés és Rondo capriccioso szólójával újfent virtuóz és - mackós kiállására rácáfolóan - elegáns hegedűsnek mutatta magát, akinek nacionáléjába már aligha kell sokáig olyan fölös tételeket beiktatni, mint amilyen az RTV Szlovénia Szimfonikus Zenekar vagy épp a velencei Orchestra Sinfonica del Friuli. A ráadásként eljátszott Bach-tétel, az Allemande a no. 2-es d-moll partitából, "ráadásul" Iivonen egy újabb előadói erényét tette nyilvánvalóvá: a sallang- és pózmentes emelkedettséget.

A remek hegedűsprodukció után, a második rész főszereplőjévé újra egy hegedűs vált, immár a zenekaron belül. A koncertmester Deák Márta ugyanis érzéki szépséggel formálta meg a bülbülszavú címszereplő motívumát Rimszkij-Korszakov Seherezádé szvitjében, s teljesítménye a zenekar egészére serkentően hatott. Merthogy a Pannon Filharmonikusok együttese lelkesedésre kész és a lelkesedés szintjét egyre emelni képes együttesnek bizonyult ezen az estén, s ez a fagott szólista vagy épp a kiváló első csellista kiemelt megszólalásai mellett az összjáték egészén jótékonyan megérzett. Eva Ollikainen jó állapotban lévő, morálisan ép zenekart kapott magyarországi debütálásához, s ez persze nem is annyira az ő, mint inkább a mi nagy és megbecsülendő szerencsénk.