Lázár, Olimpia

Daniil Trifonov: "A kétség, a belső bizonytalanság érzése az igazi hajtóerő a művész számára"

2013.06.11. 09:32

Programkereső

Daniil Trifonov Nyizsnij Novgorodban született, és a szakma legjobbjai szerint a zongoristák legújabb nemzedékének élvonalába tartozik, sőt annak is a csúcsára jutott az utóbbi időben.
Jelenleg az Egyesült Államokban, Clevelandben él, de folyamatosan utazik, hiszen a világ legjelentősebb koncertpódiumain ad koncerteket. Megnyerte a XIV. Nemzetközi Csajkovszkij Verseny nagydíját és az aranyérmét is. Ugyanabban az évben a közönségdíjat és egyúttal a legjobb előadó díját is elnyerte egy Mozart-zongoraverseny előadásával.

- Mikor kezdett zenét tanulni, mikor ült először a zongorához?

- Az volt a fantasztikus szerencsém, hogy olyan családban születtem, amelyben a zenének meghatározó szerepe volt. Apám zeneszerző, anyám zeneelméletet tanít. Így érthető, hogy a klasszikus muzsikával átitatott környezet az érdeklődésemet már egészen korán felkeltette ez iránt a csodálatos művészet iránt. Legelső próbálkozásaim ötéves koromban történtek, amikor kis dallamokat formáltam magamnak, és megpróbáltam lejátszani ezeket a zongora billentyűin. Azóta is nagy élvezettel komponálok, szeretek saját darabokat előadni. Az első zongoraleckét fél évvel az után kaptam, hogy saját darabokon kezdtem gondolkodni.

Daniil Trifonov
Daniil Trifonov

- Mikor vette észre, és mikorra vált tudatossá, hogy különleges képességgel rendelkeznek a kezei, az ujjai?

- Ez csak lassanként, a sok munka és gyakorlás közben derült ki, méghozzá olyan módon, hogy a különböző zongoratanáraim egymástól eltérő technikai instrukciókat adtak, amelyekhez megpróbáltam alkalmazkodni. Azt észleltem, hogy nagy élvezet a kézmozgás változtatása. De természetesen minden technikai háttér csak eszközként szolgált a zenei gondolkodáshoz. És arra is rádöbbentem, milyen csodás játék mindez.

- Kik voltak az igazán meghatározó tanárai, akik valójában elindították a pályán?

- Mindkét tanárom, Tatjana Zelinkova és Szergej Babayan is a híres Heinrich Neuhaus iskolájából valók, amelyben Szvjatoszlav Richter, Emil Gilelsz és sok más kiváló pianista tanult. A szigorú általános szabályok ellenére sok a különbség mindegyikük filozófiájában. Mindketten speciális ideológiai háttérre építik a muzsikálás fogalmát. Ugyanakkor abban egyetértenek, hogy a zongorázás elmélete egy nyitott és soha véget nem érő fejlődési folyamatra épül, amelyet a huszadik század nagy előadóművészeivel készült felvételek egyre izgalmasabbá formálnak, miközben minden egyes előadóművésznek sajátos, egyéni, személyiségére szabott stílusa van.

- Nem lehet könnyű feldolgoznia, hogy ilyen fiatalon és ilyen gyorsan a világ zongoraművészeinek élvonalába jutott. Martha Argerich egyenesen kijelentette, hogy az Ön billentése egyszerre "lágy és démoni", számára korábban sosem tapasztalt élmény. Miben rejlik ennek a titka?

- Rendkívül érdekes és izgalmas számomra, amikor a zenésztársak reakcióit hallom, vagy olvasom, különösen egy ilyen jelentős és híres muzsikusét, mint pl. Argerich. Óriási megtiszteltetésnek érzem a szavait. Ugyanakkor semmi sem állandó a művészetben, s a kétség, a belső bizonytalanság érzése az igazi hajtóerő a művész számára. Az állandó keresés, próbálkozás, az új utak fürkészése nap mint nap, minden egyes gyakorlás során - csak ez biztosíthatja az esélyt az újabb és újabb eredményekhez. Mindig új és friss aggyal és figyelemmel kell belevetnem magam a megoldások keresésébe, az egyre izgalmasabb puzzle-feladványok megfejtésébe. Ez sohasem válhat rutinná.

- A Budapesti Fesztiválszenekarral Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét játssza. Milyen a viszonya ehhez a csodálatos komponistához? Van-e jelentősége, hogy ugyanabban az országban születtek, még ha jó másfél évszázad különbséggel is?

- Azt hiszem, nincs nagyobb szakadék az emberek között, mint amit az idő ásott. Minden földrajzi és történelmi határnál erősebben választ el bennünket egymástól az eltelt idő. De persze nagyon büszke és boldog vagyok, hogy a magyar közönségnek hazám egyik legszebben komponáló muzsikusának zongoraművét nyújthatom át a csodás Fesztiválzenekarral.