Pandora, Gabriella

Zongorabillentyűk

2013.06.13. 14:10

Programkereső

Jeles magyar muzsikusokról, Thomán Istvánról, Szalay Stefániáról és Böszörményi-Nagy Béláról szóló tanulmányokat ad közre a Gramofon-könyvek új darabja.

A kötet szerzője, Szirányi Gábor, aki a Liszt Ferenc Zeneakadémia könyvtárában dolgozva kollégájával, Gádor Ágnessel az intézmény történetét is feldolgozta, zenészcsaládban született - akárcsak testvére, Szirányi János, a Csalán utcai Bartók Emlékház igazgatója.

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

Maga a könyv, amelynek bemutatóját június 12-én tartották, több muzsikus- és tanárnemzedék történetét öleli fel a Zeneakadémia 1875-ös alapításától egészen 1950-ig, kitérve arra, milyen szerepe volt Liszt mellett Erkel Ferencnek, Mihalovich Ödönnek vagy éppen Thomán Istvánnak abban, hogy a zökkenőmentesnek éppen nem nevezhető kezdeti évtizedek problémái ellenére is sikerült megőrizni az oktatás folytonosságát, sőt létrejöhetett egy jelentőségteljes képzési műhely, amelynek neveltjei hamarosan világszerte ismertté tették a budapesti intézmény nevét. Jóllehet a Liszt nevével fémjelzett hagyományokra épülő, híres magyar zongoraiskola kiemelkedő tagjai a második világháború, majd az 1956-os forradalom után, sajnos, elhagyták Magyarországot, a pedagógia, a művészképzés hírét a 20. század második felében is számosan öregbítették világszerte Földes Andortól és Anda Gézától Frankl Péteren és Sebők Györgyön át Vásáry Tamásig.

A kötet második fele részben az egykori Bartók-tanítvány Szalay Stefániának (a szerző nagyanyjának) állít emléket, aki férjével, Fischer Ervin zongoraművésszel Nagyvárad pezsgő zenei életének főszereplője volt. A házaspár zeneiskolát is alapított a városban, és jelentős mértékben nekik köszönhető a nagyváradi Bartók-kultusz megalapozása és életben tartása.

A könyv személyes hangvételét erősíti Böszörményi-Nagy Béla pályafutásának ismertetése is. Szirányi Gábor édesapjának egykori osztálytársa Keéri-Szántó Imre növendékeként tanult a Zeneakadémián, és hamar a magyar zongoraiskola egyik csillagává vált, egy sorba kerülve Fischer Annie-val, Ferenczy Györggyel, Hernádi Lajossal, Földes Andorral, Solymos Péterrel. 1945 után a zongora szak vezetésével is megbízták, 1948-ban azonban az emigráció mellett döntött - így elhalványult emlékét időszerű volt megidézni.