Árpád

Dominique Labelle: "Nicholas McGegan gyakran állít új kihívások elé"

2013.09.14. 10:00

Programkereső

A Budapesti Fesztiválzenekar cseh barokk estjének szólistája művészi ízléséről beszélt. INTERJÚ

- Pályakezdőként Ön énekelte Mozart Don Giovanni című operájának legendás filmfelvételén Donna Anna szerepét. A film a maga idején óriási vihart kavart, hiszen egy radikális „fenegyerek" rendező, Peter Sellars készítette, aki a cselekményt Sevillából a New York-i Harlembe és a mába helyezte át. Ez a nagyon izgalmas produkció mára előadás-történeti jelentőségűnek számít. Önnek nagyon fiatalon ez hozta meg a kiugrás lehetőségét.

- A Peter Sellars-szal való együttműködés nagyon fontos volt számomra. Én akkor végeztem az egyetemen Bostonban, Sellars pedig éppen ott dolgozott, úgyhogy előénekelhettem neki, ő pedig rám bízta a szerepet. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy arra kér majd, úgy énekeljem a "Non mi dir"-t, hogy közben belövöm magam heroinnal, de fiatal voltam, és nagyon boldog, amiért egy ilyen különleges produkció részese lehetek.

Dominique Labelle
Dominique Labelle

- A BFZ Barokk estjén cseh művek hangzanak el. Milyen kapcsolata van a cseh zenével?

- Sajnos, azt kell mondanom, hogy szinte egyáltalán nincs kapcsolatom a cseh zenével. Remélem, azoktól a csodálatos muzsikusoktól kicsit többet megtudok majd a stílusról, kultúráról, a cseh lélekről. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért. Amikor Mr McGegan felkért, hogy működjem közre a koncerten, nagyon sok mű kottáját elküldte, kérve, hogy tanulmányozzam át őket, és válasszam ki azokat az áriákat, amelyeket szívesen elénekelnék. Rengeteg zenét néztem át, nagyon alaposan.  Olyan áriákat választottam ki, amelyekről úgy éreztem, hogy a hangfekvésemhez és a temperamentumomhoz egyaránt jól illenek. Bár én a világ másik részén születtem, bízom benne, hogy az én „francia kanadai" hangomon is őszintén szól majd ez a zene, és megmutatkozik a lényege. Művészként az a felelősségem, hogy közel kerüljek a zenéhez, és a saját eszközeimmel életre keltsem.

- Nem ez az első színpadi fellépése Nicholas McGegannel. Milyen vele együtt dolgozni?

- Nicholas McGegannel már több százszor dolgoztunk együtt. Szerintem briliáns tehetségű karmester. Imádja az énekeseket, és mindig tág mozgásteret hagy számukra. Azért fantasztikus partner, mert úgy vezet és támogat, hogy közben az énekes teljes szabadságot élvez, és szabadon fejezheti ki a zenei és a szövegben megfogalmazott gondolatokat. Gyakran állít új kihívások elé, gyakran kell új zenéket megtanulnom. Ez egy életteli, dinamikus kapcsolat.

- Pályája során mindig is sok barokk művet adott elő. Feltételezem, hogy különösen közel áll önhöz a stílus.

- A barokkon belül is nagyok a különbségek: Händelt például azért imádom, mert nagyon sokat követel az énekesektől, és az általa megkövetelt virtuozitás mindig összhangban van a karakter érzelmeivel. Bachot másért szeretem. Az ő tökéletes univerzuma alázatot követel az előadójától. Ebben rejlik a kihívás. Francia barokk zenét pedig egyszerűen csak a szépségéért, bensőségességéért és érzelmességéért szeretek énekelni. Ami jó, az jó, és a nagyszerű zene olyan, mint a finom étel: azokkal jó megosztani, akik ugyanúgy szeretik, és hálásak, hogy meghívást kaptak, hogy részesei lehetnek az ünnepi alkalomnak.