Szilárda

Kamarazene a Nagyteremben

2013.11.25. 11:40

Programkereső

Mint azt egy, a Bálint Házban rendezett beszélgetésen hangsúlyozta, Frankl Péter számára egyre fontosabb a kamarazene. Ezzel összhangban a Zeneakadémiára is kamarazenei műsorral tér vissza: Keller András, Bársony Péter, Várdai István, Lakatos György, Horváth Béla és Szőke Zoltán társaságában Mozart g-moll zongoranégyesét (K 478), zongorára és fúvósokra írott Esz-dúr kvintettjét (K 452), Esz-dúr trióját ("Kegelstatt", K 498) és Esz-dúr zongoranégyesét (K 493) játssza november 25-én.

Frankl Péter, aki a 2013-as év során nem először lép fel Magyarországon - a tavaszi szezonban ugyanis a MÁV Szimfonikusok és a Pannon Filharmonikusok szólistájaként is hallhatta a közönség - a november 23-án tartott beszélgetésen felidézte életének és pályafutásának kevéssé ismert mozzanatait. A muzsikus családban nevelkedett zongoraművész többek között azt is elmondta, hogy milyen megpróbáltatások érték családját a holokauszt idején: édesapja negyvenévesen éhen halt a munkaszolgálatban, és miután édesanyjával magára maradt, a második világháború után pénzzé kellett tenniük az egyik hangszerüket, hogy élni tudjanak.

Frankl Péter
Frankl Péter

A személyes emlékeken túl Frankl Péter beszélt azokról a zenei versenyekről is, amelyek elindították a nemzetközi karrierjét. Bár Magyarországon tudták, hogy rendkívüli tehetség, a hivatalos adminisztráció igyekezett megnehezíteni a versenyeken való indulását. 1957-ben mégis sikerült visszatérnie Párizsba, és megnyerte a Marguerite Long-versenyt, amelyen egy korábbi alkalommal is eredményesen szerepelt már. Végül sorozatos versenygyőzelmei után "ragadt" külföldön.

A művész kiemelte, milyen jelentős hatást gyakorolt pályájára Széll György, aki New Yorkban hallgatta meg. "Előjátszottam neki a versenyművek egy-egy tételét a Steinway-teremben. Ő szinte az egész muzsikálás alatt egyetlen szót sem szólt - megjegyzem, a zenekari kísértet ő játszotta egy másik zongorán. Végül közölte, hogy bemutat New Yorkban, Mozartot fogok játszani vele és a Clevelandi Zenekarral" - idézte fel a történteket.

Minthogy Nagy-Britannia kínált számára biztos egzisztenciát, Londont választotta lakhelyéül. Sosem kívánt Amerikában letelepedni, de vendégprofesszorként az Egyesült Államokban, a New Havenben található Yale Egyetemen tanít. Az oktatásról szólva rámutatott: a tanár felelőssége óriási. Túl sokan tanulnak zongorázni ahhoz képest, hogy mennyi szólistára van szükség a zenei "piacon". A pedagógusnak tehát abban is tanácsot kellene adnia, kinek jobb, ha idejében pályát módosít - mondta.