Szilárda

Bátorság, győzelem!

2013.12.11. 11:27

Programkereső

Kortárs. Hollerung Gábor is azzal kezdte a Budafoki Dohnányi Zenekar 2013. december 8-i koncertjét, én sem félek ezzel a szóval indítani írásomat. A Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme sok kortársat hallgatni vágyó kortársat látott vendégül. A közönség vastapssal jutalmazta a modern műveket. Hogy miért? KRITIKA

A koncert első felében Philip Glass és Dubrovay László egy-egy műve hangzott el. A karmester elmondta: kockáztatott, mikor a műsor elejére vette a két 21. századi darabot. Ám a döntés szerencsésnek bizonyult; a két zeneszerző neve tekintélyes közönséget toborzott. E közönség tagjai pedig (mai zenére sajnos nem jellemző) elégedettséggel és feltöltődéssel kezdtek neki szünetbéli teendőiknek. A félidő valóban remekül sikerült, de vajon mi lehet a siker nyitja?

Budafoki Dohnányi Zenekar - Hollerung Gábor
Budafoki Dohnányi Zenekar - Hollerung Gábor

A válasz talán Dubrovay elméleteiben keresendő. Az idén hetvenedik születésnapját ünneplő szerző többször nyilatkozott arról, hogy műveiben igyekszik visszafordítani a zenében megfigyelhető degradálódást, miszerint fokozatosan megszűnik a dallam, a harmónia, a ritmus, a dinamika és a hangszín. Dubrovay tudatosan dallamos zenét ír, kevés, érthető harmóniával. Kevés és érthető - ez a válasz. Erre talál rá Philip Glass is, amikor néhány fülbemászó dallamból és a zsigereinkig hatoló ritmusból gyúr sikerdarabot.

Szintén sikerhez vezet, hogy Hollerung a zenekar csaknem minden koncertje előtt rövid ismeretterjesztő monológot tart. Ismeretterjesztés - a másik kulcsszó. A betévedő laikusnak hatalmas segítség, ha kap egy használati útmutatót, melynek szavait később hangokkal feleltetheti meg.

A koncert első produkciója Glass Koncertfantázia két timpanistára és szimfonikus zenekarra című kompozíciójának magyarországi bemutatója volt. Nagy Zsolt öt, Rácz Zoltán pedig hét üstdobon csillogtatta meg virtuozitását. A nem mindennapi apparátus, a szimfonikus zenekari darabokhoz képest szokatlanul aktív timpanisták és a könnyed, lüktető zene biztosította a közönség jókedvét. Különösen jólesett az is, hogy Glass elszakadt a repetitív zenétől, és - szokatlan hangszerre bár, de - a hagyományos concerto műfajának megfelelően tételekre (gyors-lassú-gyors) osztotta művét. Témákat kaptunk mind melodikusan, mind ritmikusan, melyek felismerése sikerélményt okozott. Szintén a megkedvelhetőséget segítette, hogy a darab hossza éppen megfelelő. Egyik zenei ötlet sincs tovább kifejtve, mint ameddig élvezetes.

Philip Glass
Philip Glass

Jó, jó, ez egy rendhagyó mű: ütőhangszerek vannak benne, meg már-már filmzenei dallamok. Ezt könnyű szeretni - mondja a szkeptikus hallgató. Majd a 2011-es zongoraverseny, na az majd bizonyára csúnya lesz... És nem. Dubrovay III. zongoraversenye egy mindvégig követhető, népies jellege miatt szerethető, fülbemászó melódiákat felvonultató opus. Egytételes, négy külön karaktert elkülönítő szerkezete Liszt Esz-dúr zongoraversenyének mintájára épül. A mester születésének 200. évfordulója alkalmából komponált mű magas technikai képességeket igényel a pianistától. Az est szólistája, Fülei Balázs maximálisan megfelelt a feladatnak. Mivel ő volt a 2011-es ősbemutató szólistája is, egészen otthonosan mozgott Dubrovay zenéjében. Bámulatos precízség és gyorsaság jellemezte játékát. A látványos oktávozások, a virtuóz trillák és a hatalmas ugrások villámgyors és hibátlan teljesítése lekötötte a nézők figyelmét, az érzékeny zenei tolmácsolás pedig magával ragadott minden hallgatót.

Dubrovay László „specialitása" a fúvós hangszerek innovatív használata. A harmadik tétel szerepét betöltő ördögi scherzo szakasz meghökkentő, csaknem sokkoló fúvós-effekteket tartalmaz. A harsányan kacagó rezek, a ridegen szaggató fák, az egész zenekar nyújtott ritmusú, haláltáncszerű epizódja hátborzongató - a Dohnányi Zenekar kifejező, hatásos játéka üdítő élmény volt.

Fülei Balázs
Fülei Balázs

A koncert második felében - Hollerung állítása szerint - a műsor legmodernebb alkotása következett: Berlioz Fantasztikus szimfóniája. A maga korában forradalmian, mondhatni felkavaróan újszerű hangzások voltaképp nem állnak távol a koncert első két darabjának hagyományokban gyökerező világától. Még akkor sem, ha a karmester tudatosan megtisztította a művet a romantikus előadói túlzásoktól, elsősorban az érzelgősségig lassított tempóktól. Lendületes, gördülékeny, de legfőképp bátor szimfóniát hallottunk. Csodálatosan torz tubahangok, magasztosan könyörtelen harangütések és csontcsörömpölésszerű hegedű-effektusok (col legno) tették igazán emlékezetessé és egyedivé a sokadik, de semmiképp nem sokadik ugyanolyan Fantasztikus szimfónia-interpretációt. Fantasztikus interpretáció volt.