Auguszta

Schiff András ünneplése

2013.12.21. 07:07

Programkereső

A 20. század második felének egyik legjelentősebb, legismertebb magyar zongoraművésze december 21-én ünnepli hatvanadik születésnapját, és ezen a napon veheti át a Royal Philharmonic Society Aranymedálját is Londonban. MAGAZIN

Schiff András ötévesen kezdett zongorázni, tíz évvel később pedig már Kadosa Pál osztályába járt a Zeneakadémián. Az intézményben Kurtág György és Rados Ferenc is tanította; mindkét művész mély hatást gyakorolt játékára és zenei gondolkodására. Emellett angliai nyári zongorakurzusokon is részt vett Sir George Malcolm növendékeként.

Schiff András
Schiff András

A fiatal zongoristát 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 1979-től Londonban és az Egyesült Államokban, 1987-től majdnem egy évtizedig Salzburgban élt, majd feleségével, Yuuko Shiokawa japán hegedűművésszel Firenzébe költözött. Idővel megkapta az osztrák és a brit állampolgárságot is.

Nevét világszerte zongoraművészként ismerik, de kamarazenészként is karmesterként is aktív. 1989-ben hozta létre Salzburg mellett a Mondsee-i kamarazenei fesztivált, amelynek egy évtizedig művészeti vezetője volt - a programot évente kék-két zeneszerző munkásságának szentelték. 1995-ben Heinz Holliger svájci oboaművésszel alapította az Ittingeni Zenei Napokat, amelynek programján párhuzamosan szerepeltek régi és kortárs zeneszerzők alkotásai. 1998-ban indította Vicenzában az Ommaggio a Palladio című koncertsorozatot, a következő évben nemzetközi kamaraegyüttest szervezett Capella Andrea Barca néven. (Az elnevezés játék a szavakkal: a Barca olaszul, a Schiff németül jelent hajót, az Andrea az András olasz változata. Andrea Barca egyébként valós személy, aki Mozart lapozója volt, majd Itáliában zongoraművészként is nevet szerzett). Schiff András 2004 és 2007 között a weimari fesztivál művészeti vezetője volt.

Lemezre játszotta többek között Mozart összes zongoraszonátáját és zongoraversenyét, Bach billentyűs műveinek jelentős részét, köztük a híres Goldberg-variációkat, Schubert zongoraszonátáit, Janáček valamennyi zongoraművét, emellett igen gyakran játssza Beethoven, Chopin, Schumann és Bartók kompozícióit. (Egy nyilatkozata szerint ötvenéves koráig nem nyúlt Beethoven szonátáihoz, mert a 32 szonáta mindig úgy tűnt számára, mint egy olyan öltöny, amelyet az ember csak érett korában visel.) A Capella Andrea Barcával a salzburgi Mozart-héten előadta Mozart összes zongoraversenyét, 2004 és 2006 között a művek keletkezésének sorrendjében eljátszotta Beethoven zongoraszonátáit, idei Bach-sorozatának utolsó koncertje pedig épp hatvanadik születésnapján lesz a londoni Wigmore Hallban.

Schiff András Bachot tekinti minden idők legzseniálisabb zeneszerzőjének; az egyik legeredetibbnek és legérdekesebbnek Schumannt, akit "rajongásig szeret", s meghatározó számára Bartók Béla zongoraművészként is. Sokat foglalkozik a zeneművek elemzésével, az élő zenét előbbre tartja a lemezfelvételnél. A zene mellett legnagyobb szenvedélye az olvasás, meghatározó élménye Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye, s Kertész Imre művei. Igyekszik megfogadni Márai Sándor tanácsát, hogy minden nap lásson valami szépet, s ha teheti, minden koncert előtt elmegy egy múzeumba, mert úgy tartja: minden kihat a zenélésre, amit az ember lát, olvas vagy átél.

Az 1990-es években karmesterként is bemutatkozott, mert véleménye szerint a számára legkedvesebb alkotásokat vezényelni egészen más, mint ha csak zongorán játssza el őket. Kezdetben a zongora mellől dirigált, majd fellépett a pulpitusra is. Az elmúlt másfél évtizedben egyebek közt Londonban vezényelte Bach Máté passióját és h-moll miséjét, valamint Haydn Teremtés című oratóriumát, dirigálta az Edinburgh-i Fesztiválon és Vicenzában Mozart Così fan tutte című operájának koncertszerű előadását, a philadelphiai zenekarral pedig Schubert Befejezetlen szimfóniáját. Saját együttese mellett Budapesten több alkalommal irányította a Budapesti Fesztiválzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat és az Európai Kamarazenekart is.

 Számos kitüntetés birtokosa, 1991-ben megkapta a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 1996-ban a Kossuth-díjat, 2005-ben (Perényi Miklós gordonkaművésszel) az év magyar klasszikus lemeze elismerést. 1994-ben Claudio Arrau-emlékéremmel, 2011-ben Robert Schumann-díjjal tüntették ki, kétszer nyert Grammy- és Gramophon-díjat. Megkapta a Magyar Kultúra Követe címet, emellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora. Hatvanadik születésnapján a Royal Philharmonic Society Aranymedálját veheti át Londonban. 2003-ban jelent meg A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról című könyve Kertész Imre Nobel-díjas író bevezetőjével. A zongoraművész közéleti szempontból is aktív, többször felemelte szavát az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a kirekesztés ellen.