Árpád

"Egy folyamat kezdődött el"

2014.02.04. 08:00

Programkereső

A Concerto Budapest a frissen felújított Zeneakadémia rezidens zenekara lett. Keller András művészeti vezetőt kérdeztük az együttes jelen helyzetéről és jövőjéről. INTERJÚ

– Hogy jött létre a Concerto Budapest és a Zeneakadémia közti együttműködés?

Szinte magától alakult ki. Több éve fut egy ismeretterjesztő sorozatunk Batta Andrással közösen. Ennek kapcsán a rektor úr bejárogatott a próbáinkra, s észrevette, hogy itt vannak a diákjaink: sok fiatal csatlakozott hozzánk, a zenekar átlagéletkora is alacsony. Ennek oka az, hogy mindenféle szerződés és előre megfogalmazott gondolati háttér nélkül együtt dolgoztam az akadémistákkal, akiknek tetszett nekik az itteni munkalégkör, a szakmai fejlődés lehetősége. Többünkben is felmerült a gondolat, hogy lehetne intézményesített formában is folytatni ugyanezt. A diákság jelentős részéből várhatóan zenekari zenész lesz. Régebben első sorban szólistaképzés folyt a Zeneakadémián, míg a valós életben ez csak keveseknek a lehetősége.

Keller András
Keller András

Akik tartós meghívást kaptak hozzánk, azoknak a pályája is itt indulhatott - ez mindenki számára gyümölcsöző. Ez a dolog eszmei része, a közös munka. A Zeneakadémia prominens vizsgáin és kiemelkedő rendezvényein a Concerto évente meghatározott szám alapján szolgálat (például operavizsgán, karmestervizsgákon). Szerintem fontos lenne a kiemelkedő növendékek diplomahangversenyén játszani. A Koncertközpontnak is - akik szimfonikus profiljának legfőbb bástyája a Concerto - ebből a szempontból is lehetőség lenne, hogy akár egy szélesebb közönség is láthassa a kimagasló végzős növendékeket egy kiváló zenekarral. A mostani együttműködéssel egy folyamat kezdődött el, fontos tehát, hogy néhány dolgot jó irányba tereljünk.

– A fiatal tehetségek felkarolása tehát egyfajta misszió is?

Zenekarunk legfontosabb missziója, hogy a magyar tehetségeket a nemzetközi zenei világba kapcsolhassuk be. Ebből a szempontból támogatásra van szükségünk, szükségünk lenne például egy pici, de ütőképes menedzsercsapat. A mi munkánk a fiatalokról szól, a jövőről, előre mutat, pozitív a kisugárzása, remélem, ez támogatásra talál, és az immáron új magyar állami zenekar, a Concerto Budapest financiális hátterében is megnyugtató rendezés történik. Ez még nem történt meg.

– A rezidens zenekari státusz befolyásolja-e az együttes művészeti fejlődését, repertoárját, más koncertjeit?

Amikor belefogtam a munkába 2007 őszén, , az volt az elképzelésem, mindent az alapoktól kell letisztázni. Szimfonikus zenei játékot a klasszikus zenére, illetve a kamarazenére lehet alapítani. Akkor elkezdtem szisztematikusan és a lehetőségekhez képest alaposan egy klasszikus irodalom „átdolgozását". Erre építkeztünk hosszútávon.Kitágítottuk a lehetőségeket a legnagyobb létszámú Mahler- és Sosztakovics-művek irányába. Azt vettem észre, hogy ezt a munkát periodikusan ismételni kell. Most ismét szeretnék sok klasszikus művet. Az építésben tudatosnak kell lennünk, szisztematikus pedagógiai gondolat mentén kell haladnunk. Ezt tanultam a mestereimtől. Mi a Concertóban valójában kamarazene-órákat tartunk. A zenével való foglalkozás mindenképp a hangok boncolgatásáról szól, s egy meghatározott időn belül valahonnan valahova el kell jutni, miközben produkciókat kell létrehozni. Rendkívül büszke vagyok, hogy hat év alatt sikerült valamit elérnem, ami nem átlagos: felhozni egy zenekart nagyon magas színvonalra úgy, hogy nem kaptam meg hozzá az anyagi eszközüket és őszintén megvallva a zenei társadalom támogatását sem. Én nagyon tudok örülni mások sikerének. Egy zenésznek azt kell tudni értékelni, hogy jó zenei előadásokat hall, s büszkének lenni arra, ha egy magyar siker bárhol - országunkon belül vagy kívül - megszületik. Ez az én meggyőződésem. Ám csak kevesen képesek arra, hogy ne csak produkciókat gyártsanak, ne a saját sikerüket akarják építgetni (azt nem is olyan nehéz), hanem olyat, ami másoké, ami hosszú távra szól.

– Milyen visszajelzéseket kapnak a közönségtől?

Elmúlt hat év, s remélem, hogy néhány kételyt sikerült eloszlatnom. A megszolgált nemcsak anyagi, de lelki támogatást megérdemelné ez a csapat. Az elmúlt évek nehézségei után jó lenne, ha nyugodt légkörben folytathatnánk a munkát. A közönség részéről nagyon megnőtt az érdeklődés irántunk. A Jevgenyij Koroljov-koncertünkre úgy elkeltek a jegyek, hogy a főpróbát is nyilvánossá kellett tennünk.

– Elmondhatjuk-e, hogy lezárult egy ciklus, s most kezdődik a következő?

A zenekari törzsgárda személyi összetétele stabil, nagyszerű fúvóskar jött össze, most az összeérlelés, összecsiszolás jöhet, illetve az, hogy ne kelljen napi szinten anyagi problémákkal foglalkozniuk a zenészeknek, akik , hatalmas hittel és szeretettel vannak itt. Most van együtt egy olyan csapat, akikből - ha megkapjá a támogatást, a megbecsülést - világszámot lehet csinálni. A zenekarépítésben hat év alatt, nagyon nagy ellenszélben sikert tudtunk elérni. Hogy a világgal is meg tudjuk ismertetni magunkat, ez a következő periódus, és hogy a fiatalok beépüljenek. A létszám mellett a feladatok száma is megnőtt, rengetegféle programunk van, nagyon jók, nem szeretnék visszalépni ebből a széles palettából. Olyan szakmai morál alakult ki, amit a külföldi vendégművészek is értékelnek. De a sok munka bizony megterhelő, a munkatársaim ebben is próbálnak kicsit visszafogni, hogy vigyázzak ezekre a kincsekre.

Concerto Budapest
Concerto Budapest

– A Zeneakadémia és a BMC mint új koncerthelyszín miatt kevesebb koncertjük lesz-e a Müpában?

Most kialakult egy nagyszerű együttállás Budapesten: van több olyan koncertterem, melyek műfajokban is kiegészítik egymást. A Zeneakadémián nagyon nagy létszámú, nagy volumenű darabokat nem a legideálisabb előadni, a Művészetek Palotája viszont szinte erre van teremtve. A BMC kiváló a kamarazenére, a kortárs zenére, a kisugárzása is erre predesztinálja. A Zeneakadémián elsősorban a klasszikus-romantikus repertoárt érdemes előadni (és a barokkot, amit mi ritkán játszunk), a Művészetek Palotájában a 19-21. századi nagy szimfonikus repertoárt, melyet nagyon szeretek, s szeretném, ha a jövőben se szerepelnénk ott kevesebbet, hiszen ott is kialakult egy jó közönségünk. A Zeneakadémián még jobb lett az akusztika, de mivel kikerült száz szék, a hangelnyelő felület is csökkent. Most felerősödik a hangzás, ami a nagyon hangos daraboknál kevésbé ideális. Ugyanakkor az se volna egészséges, hogy ha abszolút nem játszanánk benne Sosztakovicsot, mint ahogy az se lenne jó, ha a Müpában nem szerepelnének kamaraegyüttesek. Egy jó - ám hangos - műsor miatt fosszuk meg az itteni közönségünket egy nagyszerű hangversenytől? Decemberben Sosztakovics XII. szimfóniáját azért cseréltem ki az tödikre, mert zeneileg utóbbi kevésbé monoton (noha szintén elég hangos). Egy kicsit újra kell tanulnunk a Zeneakadémiát, de én iszonyú boldog vagyok, hogy visszatérhettünk ide. A Müpa-BMC-Zeneakadémia hármassága olyan adomány, mely ideális egy olyan sokoldalú zenekarnak, mint a miénk. Ahol ennyire sok szólista képességű zenész is van, muszáj kihasználnunk ezt a lehetőséget.

– A Keller-kvartett sem akármilyen koncerteket ad mostanában. Marad-e rá idő?

Lelkifurdalást érzek, hogy huszonegynéhány évig csak a világban dolgoztam, itthon kevésbé ismertek. A Keller-kvartett igen sok helyre vitte el a magyar zenét, amire büszke vagyok. Ennek nem telt el az ideje, de jött egy olyan feladatom, hogy most még több emberért felelek. Ez elől nem szaladhattam el. Néha nehéz megfelelő egyensúlyt találnom. Sok új darab megtanulását vállaltam, hogy kénytelen legyek gyakorolni, erre a napi tizenegynéhény óra munka mellett is alig jut időm. Ezt nem panaszból mondom: az hajt, hogy minden percemet a muzsikának kell szentelnem. A családommal is szeretnék sokkal többet lenni - de azt gondolom, hogy egy zenésznek van még egy családja, a zene. Boldog vagyok, hogy zenélhetek. Éveken keresztül nem volt időm lemezfelvételre, de most sikerült egy Ligeti-koronggal kijönni, és jövőre lesznek még újabbak is. Sok tervem van a Keller-kvartettel.