Valér

Egy elfeledett művész

2014.02.10. 12:12

Programkereső

Február 17-én Franz Schmidt és Fekete Gyula művei lesznek hallhatóak a Magyar Állami Operaházban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának előadásában. Schmidt elfeledett életművéről a karmester, Győriványi Ráth György osztotta meg gondolatait a Fidelio olvasóival.

Jómagam is elzarándokoltam Lübeckbe, hogy láthassam azt az orgonát, amelyen Buxtehude játszott, és a templomot, amelyet Bach 1705-ben Armstadtból gyalog keresett fel, hogy megismerhesse a híres mestert. Ő maga is több hónapot töltött ott, így a templom falai minden bizonnyal az ő játékának is fültanúi lehettek.

Ugyanilyen szakrális hely egy magyar muzsikus számára Pozsony, a Klarissza kápolna, ahol pozsonyi diákként három olyan magyar muzsikus követte egymást az orgona billentyűinél, mint Franz Schmidt, Dohnányi Ernő, majd Bartók Béla.  Az orgonán kívül Dohnányi édesapja volt a közös kiindulási pont a három pozsonyi gimnazista között, aki bár műkedvelőként, de magas szinten játszott csellón, és még Liszt Ferenccel is kamarázhatott.

Franz Schmidt szintén csellista lévén került kapcsolatba Dohnányi édesapjával, Bartóknak pedig szinte otthon volt a Dohnányi-ház pozsonyi tartózkodása idején. Dohnányi Ernő volt hármuk közül, aki a korábbi pozsonyi szokásoktól eltérően nem Bécsbe, hanem a Liszt Ferenc által frissen alapított budapesti Zeneakadémiára ment tanulni, és Dohnányi rábeszélésére,az ő példáját követve került néhány év múlva Pestre Bartók is.

Franz Schmidt
Franz Schmidt

Dohnányi Bartók leírása szerint is több mint meghatározó volt Magyarország zenei életében:„Budapest zenei élete napjainkban egyetlen névben foglalható össze: Dohnányi Ernő." Dohnányit mégis hosszú évtizedekre elfelejtették Magyarországon. Néhány évvel ezelőtt még szinte ismeretlen volt a hazai és nemzetközi zenei életben, mára már szerencsére -hála a magyar muzsikusok lelkes ténykedésének-ismét elfoglalta a nagyságához illő pozíciót mind idehaza, mind külföldön.

Franz Schmidt, aki apai ágon félig, anyai ágon pedig teljesen magyar volt, életében talán ismertebb volt külföldön, mint „pesti iskolatársai". Ő Bécsbe ment tanulni, így többek között Brucknernél is tanulhatott. Mahler igazgatása idején a Bécsi Operaház csellistája volt, Mahler kedvence, aki a cselló szólókat mindig vele játszatta fontosabb előadásain. Közben a Bécsi zeneakadémián tanított zongorát, csellót, zeneszerzést és ellenponttant.

Műveit, köztüka Notre Dame című operáját a világ legjelentősebb operaházai játszották, lemezen nem kisebb énekesekkel jelent meg ez a mű, mint Gwyneth Jones és James King. Variációk egy huszár dalra címmel írt magyaros hangvételű művét pedig ma is megtalálhatjuk a felvételek közt Hans Knappertsbusch vezényletével. Művei közül négy szimfóniáját és a Hét pecsét könyve című kantáját tőlünk nyugatra még ma is gyakran tűzik műsorra.

Számos lemezfelvétel is készült alkotásaiból. Szimfóniáit a Chandos cég rögzítette a Chicago-i és a Detroit-i Szimfonikus zenekar élén Neeme Järvivel. A negyediket, amelyet Hans Swarowsky is gyakran vezényelt pedig Fabio Luisi és Zubin Mehta is rögzítette.

Magyarországon négy szimfóniájából a második számút csak kétszer játszotta a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, először Dohnányi Ernő, majd Kerner István vezényletével. Ez azonban még a 20-as 30-as években volt. Nagy hiányt kell hát pótolnunk, hogy ezt a nálunk méltatlanul mellőzött zeneszerzőnket megismertessük a hazai közönséggel és muzsikusokkal. 

A negyedik C-dúr szimfónia talán Schmidt legátszellemültebb, legérettebb kompozíciója. Schmidt amennyire szerencsés volt szakmai karrierjében, olyan sok csapás érte magánéletében. Első felesége elmegyógyintézetbe került, és később áldozatává vált a nácik eutanázia programjának. Lánya belehalt unokája szülésébe.  A negyedik így nem véletlenül Schmidt legmélyebb tartalmú szimfóniája, maga nevezte el Requiemnek lánya halálára.

Kívánom, hogy legyen Franz Schmidt negyedik szimfóniájának kései budapesti bemutatója egyben hazai (újra)felfedezésének kezdete.