Árpád

Borítékolható siker

2014.02.28. 09:00

Programkereső

Melodikus, hatásos, virtuóz. Édesen halk, eget rengetően hangos. Pregnáns ritmusok, fülbemászó dallamok, látványos futamok és trillák. Ez mind romantika! A Keller András vezette Concerto Budapest ezen az úton indult el, mikor legutóbbi hangversenyük műsorára Grieg és Dvořák művét, valamint a hangvételével a 20. században egyedülálló Sosztakovics kompozícióját tűzte.

 Február 22-én és 23-án tapsvihartól zengett a Zeneakadémia nagyterme. Hogyne zengett volna... Grieg Zongoraversenye és Dvořák 8. szimfóniája egyaránt olyan remekmű, mely a maga bombasztikus erejével automatikusan tapsra kényszeríti a kezet - tulajdonképpen előadástól függetlenül. A siker tehát biztosított, a koncert elemzésekor a közönség visszhangjából nem érdemes kiindulni. Lássuk, hogyan is sikerült megbirkózni ezekkel a művekkel, melyeknek számos remek előadásuk van.

Khatia Buniatishvili
Khatia Buniatishvili

Az első félidő első részében az együttes vonóskara bizonyíthatott. Sosztakovics (8. vonósnégyeséből keletkezett) c-moll kamaraszimfóniája hangzott fel. Az öttételes, egybekomponált alkotás a 2. világháború borús hangulatát, a kiábrándultságot hordozza magán. Az egész estén brillírozó csellisták már itt elkápráztatóan játszottak: komoly, fájdalommal teli kifejezőerő jellemezte őket. Az első tétellel a zenekar biztosította az elmélyülés lehetőségét; a sötét, komor harmóniák megadták a szükséges alaphangulatot. Bár a második tétel unisonója könyörtelenül söpört végig, sajnos pontatlanság jelei mutatkoztak a vonósokon. A gúnyos keringő utáni negyedik tételben újabb belépési problémák jelentkeztek. A zeneileg vékony felvezető ütemeket követő fortissimo kopogtatások az apró bizonytalanságok miatt vesztettek erejükből, így hatásukból is. A szélsőséges váltások megkritizálható kivitelezését a zárótétel pozitív értelemben lehangoló előadása követte. Keller, hosszú ideig levegőben tartott kezével, megteremtette a borús mű nélkülözhetetlen pillanatát: az utolsó hang kicsengését követő csendet.

A szünet előtt hangzott el Grieg a-moll zongoraversenye a grúz Khatia Buniatishvili közreműködésével. A művésznő játékáról alkotott véleményem ütemről ütemre változott. A legfeltűnőbb és megkérdőjelezhetetlen tulajdonsága a páratlan virtuozitás. A darab ideálisan gyors tempóban indult. Már ha beszélhetünk egyetlen tempóról... Buniatishvili nem könnyítette meg a zenekar dolgát, mikor a hangos virtuóz részekbe belegyorsított, a lassú lírai szakaszokat pedig lassabbra vette. Akárhogy próbálkozott is Keller, lehetetlen volt mindig precízen követni a szólistát. A tempóingadozás önkényessé tette a virtuozitást, ráadásul mikor a hangok mennyisége miatt a művésznő lassítani kényszerült, korábban még csak-csak megmagyarázható tempóbeli játéka hiteltelenné és indokolatlanná vált. A lírai pillanatok felemásra sikerültek; Buniatishvili néhol megihletődött, máskor nem tudott szabadulni korábbi attraktív játékstílusától. A fortissimo szakaszok lehengerlőek voltak, ám gyakran magasról ütött, erőszakos hangok rontották az összhatást. A számomra megosztó produkció hangos közönségsikert aratott.

Concerto Budapest
Concerto Budapest

A hangverseny második felében negyven perc örömzene, Dvořák 8. (G-dúr) szimfóniája következett. Az együttes fényévekkel összeszedettebb volt az első részben nyújtott teljesítményénél. A csellisták maradandó emléket szereztek a nyitótémával, illetve a későbbi melódiákkal. A rézfúvós szekció is kiválóan muzsikált: a harsonák fanfárjai és a kürtök trillái hatalmas összhangzást eredményeztek. Elérzékenyültünk, mosolyogtunk, táncoltunk a lábunkkal... A zene irányított minket. A remekmű és az előadás egyaránt megérdemelte a vastapsot, a közönség pedig a ráadást. Nagy élvezettel hallgattuk meg újra a zárótétel végét.