Lázár, Olimpia

Vonós sztárok az Opera színpadán

2014.03.06. 17:41

Programkereső

Március és április folyamán a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Magyarország talán legkiválóbb vonós szólistáival lép színpadra: Baráti Kristóffal, Várdai Istvánnal és Perényi Miklóssal - két már eddig sokat tapasztalt, ám még mindig fiatal művésszel, valamint a csellózás világszerte ismert és elismert nagy öregjével, aki idén még csak hatvanhatodik életévét töltötte be.

Talán egyik muzsikust sem kell bemutatni a nagyérdeműnek, hiszen - bár világjáró művészekről van szó - szerencsére gyakran lehet őket itthon hallani, ráadásul a kritikai visszhang is a leggyakrabban szuperlatívuszokban mérhető. Március 10-én, hétfőn este az „operazenekar" orosz szerzők műveiből válogatott, az estet pedig a jelenleg Svájcban élő, román származású osztrák karmester, Ion Marin dirigálta. Mihail Glinka talán legismertebb zenekari művével, a magyarországi koncertpódiumokon is gyakran felcsendülő Ruszlán és Ludmilla nyitányával kezdte műsorát a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Az 1842-ben befejezett opera nyitányának viharos főtémája magának Ruszlánnak a témája, népi elemek és olasz operai motívumok egyaránt felfedezhetők a kompozícióban. Ezt követte Prokofjev Op. 63-as II. hegedűversenye, amelyet szerzője Robert Soetens francia hegedűművész számára írt 1935-ben. Az est szólistája, Baráti Kristóf nem először játszotta a versenyművet, tavalyi koncertjéről Csengery Kristóf a következőket írta kritikájában: "Ha tehát leírjuk, milyen Prokofjev II. hegedűversenye, azt is megfogalmaztuk, hogyan muzsikált Baráti Kristóf. Stradivarija, mint mindig, most is kristálytiszta hangon szólt, ő maga pedig választékos tagolással, könnyed eleganciával játszott, maradéktalanul érvényesítve e különös, nemes mű minden szépségét és gazdagságát: a könnyed és választékos zenei beszédet éppúgy, mint a virtuozitást és a temperamentumot." A hangverseny második félidejében Stravinsky Gyagilev Orosz Balettje számára komponált Tűzmadárjának eredeti, 1910-es balettverzióját hallhatta a közönség. A darabnak inkább szvitváltozata kerül elő gyakrabban, így ebből a szempontból is különleges volt a március 10-i koncert.

Baráti Kristóf
Baráti Kristóf

Aki lemaradna az Ybl Miklósnak emléket állító április 6-i díszhangversenyről, annak szerencséje van, hiszen másnap megismétlik a koncertet, ráadásul ugyanazokkal a közreműködőkkel (lásd Neoreneszánsz és impresszionizmus című írásunkat). Így Saint-Saëns I. (a-moll) gordonkaversenyének - annak a versenyműnek, amelyet még Rahmanyinov és Sosztakovics is a legnagyszerűbbnek tartott a csellóra komponált versenyművek közül - a szólistája szintén Perényi Miklós lesz, akinek az idei év jeles évforduló is, hiszen éppen negyven éve tanítja a tehetséges csellistákat a Zeneakadémián. Perényi Miklós repertoárja a barokk zenétől a kortárs kompozíciókig terjed, így specialistának egyáltalán nem mondhatjuk, hiszen mindent ugyanolyan letisztultan, sallangmentesen játszik. "Aki egyszer is hallotta őt, tudja, hogy leírhatatlan az az intenzitás és elmélyültség, a zenei odaadásnak az a foka, amely előadásait jellemzi. A hallgató úgy érzi, nincsen hang, amely mögött ne volna teljes mértékben jelen egész személyiségével, amely ne úgy szólalna meg, ahogyan »meg kell szólalnia«" - fogalmazott recenziójában Fazekas Gergely zenetörténész.

Perényi Miklós
Perényi Miklós

Április 28-án szintén csellista lesz az Operaház zenekarának szólistája, a már nem is annyira feltörekvő, mint inkább a nemrég feltörekedett generáció egyik igen jelentős művésze: Várdai István. Dubrovay László zeneszerző a következőket írta új műve, a Csellóverseny kapcsán az ifjú gordonkásról: „Miután többször hallottam játszani a kiváló, fiatal csellóművészt, Várdai Istvánt, elhatároztam, hogy írok neki egy versenyművet. Egy olyan művet, amelyben megmutathatja gyönyörű, meleg, éneklő csellóhangját és rendkívüli virtuozitását. Így készült el a mű 2012 októberében. Az ajánlás természetesen neki szól." A versenymű nem sokkal az ősbemutató után kerül az Operaház pódiumára, ahol a darabot ihlető szólista Győriványi Ráth György karmesterrel játssza majd az új kompozíciót. Az est második felében Anton Bruckner monumentális, 1892-ben Richter János vezényletével bemutatott VIII. szimfóniája szólal meg. Az I. Ferenc József császárnak ajánlott opust a rettegett kritikus, Eduard Hanslick Wagner-epigonként jellemezte, Hugo Wolf viszont úgy nyilatkozott róla, mint "egy óriás műve, amely felülmúlja a mester többi szimfóniáját intellektuális hatásában, hatalmasságában és nagyszerűségében".