Pandora, Gabriella

Gondolatok a jubiláló Kaposfest elé

2014.08.12. 08:02

Programkereső

Hét napig ismét a kamarazene fellegvára lesz Kaposvár: a különleges zenei élményt nyújtó, világsztárokat felvonultató Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált, a Kaposfestet augusztus 13-19. között rendezik meg a somogyi megyeszékhelyen.

Amikor 2010. augusztus 13-án Kaposvárott, egy száz éve nem látott viharral tűzdelt napon este a Csiky Gergely színházban felcsendültek Stravinsky A katona története c. művének hangjai, a villámcsapások közben még a színpad lámpái is hunyorogtak, az épület szinte remegett a hatalmas viharban. Mégis, az a vihar, amelyet a mű és a nyitókoncert kiváltott a közönségből, legalábbis összemérhető volt az odakinn őrjöngő orkánnal és jégesővel. A fesztivál hallgatósága már a nyitóesten megérzett valamit, amitől a következő napok talán mások lesznek, mint a hasonló nyári komolyzenei fesztiválokon. A mosolygó és összenevető zenészek, a fesztelen hangulat már az első koncerten meglebbentette a programok függönyét.

Kaposfest
Kaposfest

Ez a hangulat csak fokozódott, amikor másnap, a zsúfolt, pótszékes zeneiskolai teremben - a csodaszép Szivárvány zeneház átadása az első fesztivál előtt megcsúszott - olyan valóságosan közel került hozzánk a zene születése, az előadás, az interpretációk intim pillanatai, hogy az valóban extatikus kiabálást, tombolást hívott elő belőlünk. Kiszáradt szájjal hallgattuk Jonathan Cohent, José Gallardót, Joshua Bellt, Kocsis Zoltánt, Rados Ferencet, Anna Laaksót, Pekka Kuusistót, akik hol pólóban, hol mezítláb, hol alteros hajjal, de mindenképpen a muzsika megszületésének pillanatánál bábáskodtak, valami lenyűgöző természetességgel. A színpadon rövidnadrágban, párnákon ülő diákok, zenészhallgatók pedig olyan élményeket szereztek a testközelben muzsikáló zenészek aurájában, amelyre személyiségük ki van éhezve: manírok nélküli zenélést, igazi kamarázást láttak-hallottak.

Kokas Katalin
Kokas Katalin

A természetesség, az élmények ereje üdítő és mámorító volt tehát, de az egyéb koncertek, ötletek, programok is szervesen illeszkedtek a többi közé. Ki ne emlékezne a főtéri színpadra, ahol a Bolyki Brotherstől Gál Csaba "Boogie-n" át, Falusi Mariannig a magyar könnyűzenei élet igényes formációinak színe-virága megfordult? Vagy kinek jutna eszébe a magyar jazzlegendát, Szakcsi Lakatos Bélát megkérni, hogy Bartók egyik vonósnégyeseinek tételeire a hangversenyen élőben improvizáljon? Vagy Kurtág műveire balettet alkotni? Vagy gondolni az érdeklődőkre, és műismertetőkkel szolgálni a közönségnek? Vagy Rossini kedvenc ételeit kínálni a koncertek előtt és után? A sor végtelen, vagy legalábbis e sorok írója, aki eddig mindegyik Kaposfesten aktívan részt vett, egyszerűen nem is tudja már, mit szedjen elő.

Kaposfest
Kaposfest

Egy biztos: talán visszatért egy olyan felfogás, amely szerint lehet és szabad bátran élményt adni a publikumnak. Hogy a zenei profizmus nem hűvös, nem kimért, nem csak technikai bravúrok sokasága, nem ellensége a szabadságnak; hogy a koncertről elkéső, elkeveredett zenészre lehet jókedvűen is várni, maximum addig meghallgatunk néhány Bach-partitát  Kelemen Barnabástól. Hogy a színpad kényszerű átrendezése közben lanton-fagotton néhány középkori dalfeldolgozást hallgassunk műsoron kívül. A véresen komoly tréfaestekről nem is beszélve, ahol a különben Bartók-vonósnégyesben elmélyülő muzsikus Elvis-számot ad elő. Ez a Kaposfest - ahol nem lehet nem élvezni a fesztivált. Ahol a muzsika nemcsak megszólal, hanem szinte beszélget is velünk, annyira közel ér. Hányadik is... csak az ötödik? Akkor ötödször is - fenékig!