Árpád

Aranymetszők

2014.08.22. 17:08

Programkereső

Bár Korcsolán Orsolya Morgan Freeman Oscar-díjas filmszínésztől vette át mesterdiplomáját, mégsem ez adta az ihletet a Bécsben élő hegedűművésznek második lemeze, a KornGoldmark elkészítéséhez. Mali Emese zongoraművész a Zsidó Nyári Fesztiválon bemutatandó közös albumukról is mesélt. INTERJÚ

- A Solo Musica gondozásában megjelenő új kiadványon Goldmark Károly és az itthon kevésbé ismert unokaöccse, Rubin Goldmark művei mellett a Hollywoodban befutott, a szimfonikus filmzene megteremtőjének, Erich Wolfgang Korngoldnak darabjai is szerepelnek. Mi volt a vezérfonal az (arany)album anyagának szerkesztésekor?

- Korcsolán Orsolya: Régi szerelem fűz az említett komponistákhoz. A Zeneakadémia előkészítőseként - alig lehettem tizenkét-tizenhárom éves - egyik első fellépésem sorszerű módon épp a Wesselényi utcai Goldmark-teremben volt. Csak álltam és bámultam Goldmark Károly képét a bejárat fölött és lenyűgözött a terem csodálatos atmoszférája is. A könyvtárban aztán mindent felforgattam, hogy előkeressem a darabokat, amit Goldmark hegedűre írt. Nagy komolysággal el is tökéltem, hogy én egyszer ezeket a műveket lemezre veszem. A Korngold szerelem is ilyen. Édesapám rajongott Errol Flynn filmjeiért, amik engem kislányként nem nagyon hoztak lázba. Mígnem egyszer elkapott a dialógusok mögül átszűrődő, varázslatosan meghangszerelt, hömpölygő filmzene. Magával ragadott ez a különös zenei világ, és ez a rajongás azóta sem lanyhult.

KornGoldmark
KornGoldmark

Rubin Goldmark a Juilliard School-beli évek alatt lopta be magát a szívembe. New York-ban Goldmark Károly kompozíciói után kutakodva akadtam érzékeny, áttetsző, izgalmas kompozícióira - banálisan egyszerű módon, a Juilliard könyvtárában. Rubin Gershwin-t és Copland-ot tanította zeneszerzésre, csakúgy mint egy itthon még ismeretlen, felfedezésre váró generáció megannyi amerikai komponistáját. 

Természetesen a zeneszerzők iránti "szerelem" csak az egyik szál, ami a darabokat összefűzi. Nekem ők hárman egy képzeletbeli vonal mentén helyezkednek el, ami képletesen Bécset, a régi világot köti össze New York-kal, majd Hollywood-dal, és ami a Sába királynőjétől egy újonnan születendő stíluson át egészen a Kings Row-ig ér el. Innen már csak néhány lépés az egyik oldalon John Williams szélesvásznú fantázia-országa, vele szemben pedig John Adams hiperrealista Amerikája.

- Az első lemezed, a Mosaic itthoni, a Rumbach utcai zsinagógában tartott bemutatóján 2009-ben rövid szöveges bevezetőt is hallhattunk a különböző művek előtt. Miért tartod fontosnak ily módon is megszólítani a közönséget és számíthatunk-e hasonlóra a szeptember 4-i koncerten?

- K.O.: A Rumbach zsinagógai koncerteken és a Zsidó Nyári Fesztiválon szerintem megengedhető picit másképp csinálni mindent. Lehet a közönséget közelebb engedni, lehet őket jobban beavatni, lehet és szabad is a művésznek elfogultabbnak lenni. Én szeretem a hallgatókat kalauzolni, irányítani a hangversenyeken, és mivel itt soha nem a megszokott repertoárt játszom, talán nem is rossz kézenfogni őket és azt mondani: gyere, én most elviszlek ide, és megmutatom, hogy én ezt miért látom, miért hallom így... Természetesen nem lehet és nem is kell mindenhol ennyire közvetlen hangvételt kialakítani a közönséggel, a Musikvereinben például ez az intimitás nem tudna működni. Valószínűleg bevezetem majd a hallgatóságot a kulisszáim mögé szeptember 4-én is, de ma még nem tudom, mit fogok mondani. Ez mindig ott, a közönséggel együtt dől el.

Mali Emese
Mali Emese

- Míg a Mosaic-on Kertész Judit, ezen a CD-n Mali Emese működik közre. Honnan a szakmai kapcsolat és milyen inspirációt adtatok egymásnak az eddigi, közös munkák során?

- K.O.: Régi barátság mindkettő, tizenéves korunkban gyökeredzik. Amikor ennyire együtt lélegzel a kamarapartnereddel, az mindig felszabadít: nem kell sokat magyarázni, egy felé jár az agyatok, az ujjatok. Emese precizitása, pontossága és elánja magával ragadó. Nagyon szeretek vele játszani.

- Mali Emese: Még a Bartók Konzervatóriumból ismertük egymást, de ott soha nem dolgoztunk együtt. Később ő külföldre költözött, majd 2010-ben keresett meg egy, a Bartók-házban rendezett kamarakoncerttel kapcsolatban. Azonnal megvolt közöttünk a harmónia, mind emberileg, mind zeneileg. Ezt a hangversenyt aztán több is követte, míg 2013-ban felvettük a KornGoldmark című lemezt. Orsi kreatív muzsikus és nagyon jól megértjük egymást, ami egy stúdiófelvételnél különösen fontos. Ilyenkor számos feszültség, döntéshelyzet adódik, de a jó kapcsolatunknak köszönhetően ezeket teljes egyetértésben tudtuk megoldani.

 

- A KornGoldmark című lemezen igen ritkán hallható művek szerepelnek Erich Korngoldtól és Goldmark Károlytól, sőt világpremierként egy eddig kiadatlan darab is hallható Rubin Goldmarktól. Nehézség vagy inkább könnyebbség ilyen, előadói hagyományokkal nem rendelkező darabokat megfogalmazni?

- M.E.: Mindenképpen nagy felelősség bármilyen művet rögzíteni, különösen ilyen karakterdarabok esetében, amelyek pillanatnyi hangulatot festenek le. De elsőként felvenni valamit, nagy szabadságot is ad. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ugyanígy meg kell találnunk a saját előadói szabadságunkat olyan kompozíció esetében is, amit már sokszor rögzítettek. Kihívásnak tekintem, hogy elsőként mutathassuk meg a darabok minél több vetületét.

- Orsi te Bécsben élsz, koncertezel és emellett rendszeres szereplője vagy az itthoni zenei éltnek is. A Zsidó Nyári Fesztiválnak, a Goldmark Fesztiválnak és a Hiányzó láncszemek koncertsorozatnak rezidens művésze vagy. Emese te pedig Magyarország jelentős zenei fesztiváljain és külföldön egyaránt gyakran lépsz fel. Milyen tervek, meghívások várnak rátok a jövőben?

- M.E.: Teljesen feltöltődve nézek következő koncertjeim elébe, ugyanis éppen augusztus végén tértem haza Svájcból, ahol a Varga Tibor Nyári Akadémián Natalia Gutman mesterkurzusának zongoristája lehettem. Rengeteget kaptam ettől a nagy művésztől. Az őszi szezonban két jelentősebb koncertem is lesz: október 19-én a Holokauszt-emlékkoncerten Orsival közösen lépünk fel a FUGÁ-ban, október 22-én pedig szólóestet adok a Liszt Fesztiválon Sopronban.

Korcsolán Orsolya
Korcsolán Orsolya

 - K.O.: Az elkövetkezendő évadból talán egy márciusi hangversenyt emelnék ki. Bécsben a Konzerthaus-ban a már említett John Adams Road Movies című kompozícióját fogom játszani majd a Bécsi Szimfonikusok kamaraszólistáinak koncertmestereként és szólistájaként Adams kamaraszimfóniája mellett. Aaron Copland Appalachian Spring és Miguel Kertsman New York 50 Gates című művét is megszólaltatjuk majd. Ez a felkérés különösen megtisztelő, hiszen John Adams maga is ott lesz a hangversenyeken, egy, a művei köré rendezett mini fesztivál keretében. Miguel Kertsman darabja ősbemutató, ő a próbákon is ott lesz majd, én pedig nagy izgalommal várom mind a két nem csak zenei, de személyes találkozást is. (Az már csak hab a tortán, hogy a Bécsi Szimfonikusok kamaraszólistáit férjem, Sugár Gergely vezényli majd.)

Ezek mellett szeretnék egyre többet foglalkozni a következő hegedűs generációk kinevelésével, szeretnék a koncertezés mellett egyre többet tanítani. Ez most nekem nagyon fontos, úgy érzem, most értem meg a tanításra.

- Ha már Emese megemlítette a nagy művészeket, Orsi te Sir George Soltival 16 évesen dolgoztál először és a budapesti Zeneakadémia elvégzése után az ő tanácsára kezdted meg a tanulmányaidat a Juilliard School-on, ahol Dorothy DeLay, Masao Kawasaki és Itzhak Perlman növendéke voltál. Milyen muníciót kaptál e legendás művészektől?

- K.O.: A legtöbbet és a legfontosabbat, amit művész kaphat ezen a pályán: technikai eszközöket, hogy megformálhassam az elképzeléseimet, zenei szabadságot, hogy szárnyalhasson a fantáziám és konok céltudatosságot, hogy ne nézzek se jobbra se balra, csak előre a megálmodott úton. És ha az az út mégis kanyarodna, legyen merszem és bátorságom új utakat keresni.