Pandora, Gabriella

Bach János-passiója a Zeneakadémián

2015.03.23. 13:15

Programkereső

Vashegyi György vezényletével, az ősváltozatban szólal meg nagyszerdán Jézus szenvedéstörténetének egyik legdrámaibb feldolgozása.

Az európai zenetörténet legmeghatározóbb ihlető forrása hosszú évszázadokon át a kereszténység volt. Remekművek végeláthatatlan sora keletkezett a hit ihletésében, vagy az egyház számára, köztük olyan klasszikusokkal, mint Bach passiói. Magyarországon sem múlhat el egy Húsvét sem Bach-művek nélkül, hiszen - mások mellett - a régizene előadásának legszakavatottabb hazai alakja, Vashegyi György és együttesei rendre műsorra tűzik a Nagyhéten a zenetörténet e csúcsdarabjait. Az idén fennállásának 25. jubileumát ünneplő Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, valamint szólistáik - az evangélista Szigetvári Dávid tenor, a 2012-es lipcsei Nemzetközi Johann Sebastian Bach-verseny ének kategóriájának első helyezettje lesz, Jézus szólamát Najbauer Lóránt bariton formálja meg, a kisebb szerepet Bárány Péter, Kovács Ágnes és Borka Ákos szólaltatják meg - április 1-én a Zeneakadémia Nagytermében ezúttal a János-passió ősváltozatával hajtanak fejet a 350 évvel ezelőtt született mester előtt.

Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar
Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

Amikor Johann Sebastian Bachot 1723-ban kinevezték Lipcse zeneigazgatójává, nagyszabású vállalkozásba fogott. Bár szerződése nem írta elő, ő mégis úgy döntött, hogy minden vasár- és ünnepnapon saját kantátát mutat be, s a korabeli lutheránus gyakorlatnak megfelelően ezekhez a húsvéti időszakra komponált passiók (melyek zenei szempontból nem mások, mint gigantikus méretű kantáták) társultak. Ismereteink szerint Bach öt passiót komponált életében, de csak kettő maradt fenn, a Máté-passió mellett az elsőként komponált, és 1724-ben bemutatott János-passió, amit aztán a következő évtizedekben többször is átdolgozott. S bár a barokk kor legfontosabb műfajától, az opera-komponálástól hosszú és termékeny élete alatt mindvégig megtartóztatta magát Bach, Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó műveinek elsöprő ereje drámaibb, zenei megfogalmazása pedig ha lehet, még plasztikusabb, mint a kor színpadi műveinek többsége. A János-passió azóta is (pontosabban a Mendelssohn-féle Bach-reneszánsz óta) minden komolyzene-kedvelőt főhajtásra késztet - szinte függetlenül attól, hogy milyen felfogásban hallja a darabot. Hogy mégis miért korhű hangszereken, a historikus gyakorlat szerint érdemes leginkább meghallgatni, Vashegyi György ars poeticáját érdemes felidézni: „Én is tudom, hogy az a levegő, amit ma szívunk, nem ugyanaz, mint ami akkor volt, és az életünk is teljesen más tempóban zajlik. Mégis, a barokk és klasszikus zene posztmodern interpretálása nekem és zenészkollégáimnak azt jelenti, hogy először végigjárjuk azokat a korabeli elveket és szabályokat, amelyeket akkor alkalmaztak. Ez egy egyszerű zenei grammatika, amit viszont nagyon meg kell tanulni ahhoz, hogy föltehessük a kérdést: mit is mond ez a zene nekünk a XXI. század elején?"