Etelka, Aletta

Vigh Andrea: "Hatalmas felelősség rektornak lenni"

2015.04.04. 08:00

Programkereső

Vigh Andrea a Zeneakadémia rektora, hárfaművész, a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál művészeti vezetője. Nemcsak rektorként áll helyt a mindennapokban, de művészi karrierjében is folyamatosan fejlődik és új kihívásokat keres. Nemrég a Forbes Magazin a legbefolyásosabb magyar nők listájába sorolta őt a kultúra területén. Különleges hangszeréről, a tizenhetedik éve megrendezésre kerülő fesztiválról, jelenleg zajló turnéjáról, valamint rektori munkájáról kérdeztük. INTERJÚ

- Hogyan került kapcsolatba a hárfával?

- Ez egy érdekes dolog, mert zongorázni kezdtem hét éves koromban és csak tizennégy évesen találkoztam a hárfával. Sok minden érdekelt, így kevesebb idő jutott a gyakorlásra. A képességeimet a zenei területen kiemelkedőnek tartották, ezért egy ritkább hangszer felé irányítottak, mivel felmerült a zenei pályára lépés lehetősége. Alapfokon nem volt hárfaoktatás abban az időben, így a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdhettem hárfázni. Innen már egyenes út vezetett a Zeneakadémiára.

Most már örülök, hogy hárfás lettem, mert nagyon színes és szép hangszer, ugyanúgy akkordikus, mint a zongora. Szólistaként, kamarazenészként vagy egy zenekar kiváló hárfásaként egyaránt helye van a koncertpódiumokon. De nem csak a klasszikus zenében van jelen, hanem a popzenétől kezdve a jazzen át a népzenéig mindenhol megtalálható. Egy nagyon ősi, ötezer éves hangszerről beszélünk, ami az emberiség fejlődését végigkísérte és minden korban népszerű volt.

Vigh Andrea
Vigh Andrea

- Mennyire tud hozzájárulni a Zeneakadémia rektoraként ahhoz, hogy vidéki zeneiskolákban is lehessen hárfázni tanulni?

- Alapvetően megváltozott a helyzet az utóbbi néhány évtizedben. Most már alapfokon is oktatnak hárfát vidéken és Budapest több zeneiskolájában is. Nagy hangsúlyt fektetek arra a Zeneakadémián, hogy a tanárképzést fejlesszük: olyan ismereteket és tudást adunk át a fiataloknak, amivel ők felkészülten léphetnek ki az életbe, és az oktatás valamennyi szintjén tanárként is megállhatják a helyüket. Tehát ilyen szempontból megvan az utánpótlás lehetősége.

- A hárfáról valószínűleg sokaknak az jut az eszébe, hogy nőies hangszer. Milyen számban vannak férfi játékosok?

- Magyarországon kevesebben vannak, de a világban nagyon sok kiváló férfi hárfás van. Lehet, hogy a hangszer szépsége okán kötik a nőkhöz a hárfát, de a nagyon ismert sztárok közt egyre több a férfi. Tehát azt kell mondanom, hogy az egyensúly nem borult föl, a Gödöllői Hárfafesztivál vendégei közt is mindig található férfi hárfás.

- Ön a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál vezetője. Milyen szerepet tud játszani ez a fesztivál abban, hogy a nemzetközi hárfás-életben Magyarország az élmezőnybe kerüljön?

- A fesztivál a tizenhét év alatt jelentős hírnevet szerzett, jelenleg a három legrangosabb hárfafesztivál közé tartozik Európában. Valószínűleg azért, mert a rendezvényünk prémium kategóriásnak számít úgy a helyszín és a meghívott vendégek szempontjából, mint a hárfák minőségének tekintetében. Erre nagyon büszkék vagyunk. A Gödöllői Királyi Kastély ad otthont a fesztiválnak, a hangszerkiállításon pedig a legkiválóbb gyártó cégek mutatják be legszebb hangszereiket. Nagy hangsúlyt fektetünk a gyerekeknek szóló hangszerbemutatókra, egyúttal a fiatal pályakezdő tehetségeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítunk. Idén három világsztár fog fellépni: Jana Bousková Csehországból érkezik, ő világjáró művész, akit mindenki ismer, a legjelentősebb nemzetközi versenyek győztese. Itt lesz Marie-Pierre Langlamet, a Berlini Filharmonikusok szólóhárfása, aki szólistaként is rendkívül sikeres. Naoko Yoshino Japánból érkezik, ő szintén királynője a hangszernek. Igazi sztárparádénak nézünk elébe.

Vigh Andrea
Vigh Andrea

- Most éppen egy három koncertből álló országos turnén van, melyből két alkalom már lezajlott. Hogyan sikerültek az eddigi koncertek és mi van még hátra?

- Az eddigi koncertek nagyon jól sikerültek, azért is, mert minden alkalomnak volt valami érzelmi kötődése. A Zeneakadémián Takács Nagy Gábor dirigálta a Manchester Cameratat, és egy gyönyörű idézettel Kovács Dénes volt rektorunknak, hegedűművésznek ajánlotta a koncertet. Most lesz ugyanis Kovács Dénes halálának a 10. évfordulója. Mivel rektorként szerepeltem Elgar Sospiri Sóhajok című művében, olyan érzése volt az embernek, mintha hidat épített volna múlt és jelen között Gábor ezzel a gesztussal. Nagyon megható pillanat volt. Hétvégén Kaposvárott az országos fuvolaverseny gálahangversenyén az éppen hatvan éves, nem mellékesen kaposvári születésű Drahos Bélával játszottuk Mozart Fuvola-hárfaversenyét. Fel is köszöntötték őt ott a koncert hevében, így ez is nagyon emlékezetes este marad. A következő állomás Miskolc lesz április 9-én, ahol a Miskolci Szimfonikusokkal és Gál Tamás dirigálásával fogunk játszani. A koncert első felében Bach h-moll szvitjét játssza Drahos Béla, jómagam pedig Debussy Két táncát fogom előadni. Először individuális előadóként mutatkozunk be, a koncert második felében pedig újra Mozart kettősversenyét játsszuk.

- Ön az első női rektora a Zeneakadémiának. Adódnak-e ebből fakadó nehézségei?

- Óriási megtiszteltetés, hatalmas felelősség rektornak lenni. Nem mondhatom, hogy könnyű a helyzet, de nem azért, mert nő vagyok, hanem a rektori feladatok művészi pályával való összeegyeztetése jelent hatalmas kihívást. Annyiból talán otthonosabban mozgok ebben a közegben, hogy tizennégy éves korom óta ezek között a falak között nőttem fel, tehát az oktatásnak minden eleme ismert számomra. Itt szereztem a diplomámat, majd tanítottam alapfokon Dunaújvárosban, középfokon a Bartók Konzervatóriumban Budapesten. A Zeneakadémián óraadó tanárként kezdtem a pályámat és végigmentem az egyetemi nomenklatúrán. Itt doktoráltam és habilitáltam, tanszékvezető majd rektorhelyettes lettem, ezzel párhuzamosan betöltöttem a Magyar Akkreditációs Bizottság Művészeti Bizottságának elnöki tisztét is. Tehát volt lehetőségem a struktúra és a szervezetfejlesztés minden szintjét megismerni. Azon kívül voltam olyan szerencsés, hogy a zenészség összes szegmensét is megtapasztalhattam: zenekaroztam több mint húsz évig az ország legkiválóbb zenekaraiban, a '90-es évek közepén pedig megalapítottuk a Forrás Kamarazenei Műhelyt, tehát a kamarazenei énem is eléggé erős lábakon állt. A zenekarozást csak akkor hagytam abba, amikor láttam, hogy a szólista karrier és a zeneakadémiai tanári feladataim teljes embert kívánnak. A hárfafesztivál tizenhét éve alatt komoly hangversenyrendezői és gazdasági tapasztalatokat szereztem, a költségtervezési és pályázási területet is alaposan megismertem. Azt kell, hogy mondjam, nagyon erős rálátásom nyílik a teljes zenei spektrumra, ezért szakmailag nem érzem magam elveszettnek a Zeneakadémia rektoraként. De ezt a pozíciót megfelelő szakmai tudás nélkül nem lehet kiérdemelni és nem szabad elvállalni.

Vigh Andrea
Vigh Andrea

- Hogyan tudja a gyakorlatban összeegyeztetni a rektori teendőket a művészi énjével?

- Megpróbálom a napjaimat nagyon fegyelmezetten és szigorú beosztással végigvinni. Hattól már talpon vagyok, hogy gyakorolhassak egy órát. A hivatali órákat itt az irodában, a hajó fedélzetén töltöm, és amikor véget ér a hivatali élet, akkor este gyakorolok még körülbelül két órát. Mert nem lehet karban tartani a hangszertudást gyakorlás nélkül azzal a perfekcióval, amit elvárok magamtól. Így ennek is van egy sportteljesítmény része, de ezt meg kell tenni ahhoz, hogy az ember talpon maradjon a művészi pályáján is. És én egyelőre talpon vagyok.

- Nemrég iktatták be Dr. Kupper Andrást kancellárként a Zeneakadémián. Hogyan zajlik vele az együttműködés?

- Ez gyakorlatilag egy új rendszer. A célja az, hogy segítse az egyetemek munkáját stabil gazdasági alapokra helyezni. Az alapvető elgondolás jó, mellyel egyetértek, hiszen támogathatja a rektorok munkáját. Nagyon fontos, hogy ennek a jelentős pozíciónak a betöltésére megtalálják a megfelelő személyt. Probléma csak akkor merül fel, ha nem szakember érkezik és túl nagy területet szeretne maga alá gyűrni. A törvény most is azt mondja ki, hogy az egyetemek első számú vezetője a rektor, és a szakmai irányítás teljes egészében rá van bízva. Ennek tiszteletben tartása elengedhetetlen, mert ezáltal garantált a szakmai minőség megőrzése. Főleg, ha olyan speciális intézményről van szó, mint a Zeneakadémia, amit a világ első tíz zeneművészeti egyeteme közé sorolnak. Rektorként én célul tűztem ki, hogy a nagy elődök által lefektetett alapköveknek megfeleljek és azt - innovatív módon - tovább vigyem. Ez nem sérülhet. Én azt gondolom, hogy nekünk ezt kell szem előtt tartani.

A Zeneakadémia egy nagyon úri, finom hely, de ebben a helyzetben a tanári kar teljesen eltökélt és elszánt abban a kérdésben, hogy ezt a fajta minőséget meg kell őrizni, akármilyen változások is jönnek. Mivel mindig nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a fenntartónkkal, nagyon bízom benne, ezt a helyzetet is meg fogjuk oldani.