Szilárda

Vajon melyik Schubert B-dúr szonátájának a legjobb előadása?

2015.04.08. 17:00

Programkereső

Ismét többhetes bécsi és ausztriai kalandozásra hívjuk kedves Olvasóinkat. Sorozatunk első cikkében az egyik legmélyebb bécsi klasszikus alkotással, Schubert B-dúr szonátájával foglalkozunk.

Schubert utolsó műveiről szóló recenziójában Schumann többek között ezt írta: "...feltűnően mások, mint többi művei, mégpedig a zeneszerzői lelemény fokozottabb egyszerűsége révén azáltal, hogy önként lemond minden csillogó újdonságról, holott éppen e téren volt mindig rendkívül igényes, ezúttal bizonyos általános zenei gondolatokat dolgoz ki, ahelyett, hogy szokása szerint periódusonként új szálakat szőne. Mintha soha nem érne véget, nem törődve a következményekkel, mindig muzikálisan és dallamokban gazdagon hömpölyög tovább, oldalról oldalra, itt-ott egy hevesebb mozdulattól félbeszakítva, majd ismét megnyugodva..." Schumann a továbbiakban azt fejtegeti, hogy képzelete bizonyára azért ragadta e gondolatokra őt magát, mivel tudta, hogy Schubert a három szonáta megalkotásának idején már halálos beteg volt. (A B-dúr szonátát szeptember 26-án fejezte be, és november 19-én halt meg.)

Franz Schubert
Franz Schubert

Szerkesztőségünk elsőként Vladimir Horowitz felvételét osztja meg. Erről írta Csengery Kristóf a következőket: "...van egy nagy mű, az utolsó, B-dúr szonáta (D 960) a maga búcsúhangjával, vándorút- és halálköltészetével. Horowitz mindkét műtípust (a másik az Impromptu-k - a szerző megjegyzése) a konvenciótól eltérően értelmezi: a rövidebb darabokat nem a romantika felé mutatva adja elő, hanem a biedermeier kedélyt és dekorativitást hangsúlyozza bennük, a nagy szonátából pedig száműz minden transzcendenciát, és a 'tárgyilagos olvasat' atmoszféráját teremti meg. Teljesen más Schubert-kép ez, mint amihez hozzászoktunk, de friss, izgalmas, felvillanyozó - még ha sejthető is, hogy nem egy új, hanem egy régi iskola esztétikája ez."

Hallgassuk meg elsőként Horowitz felvételét:

A szerkesztőség másik kedvenc felvétele Richter egy 1972-es prágai koncertje - a fenti Horowitz-féle előadással szemben itt a transzcendencia győzedelmeskedik.

Kíváncsian várjuk kedves Olvasóink véleményét a fenti két előadásról, illetve örömmel vesszük az Önök által leginkább kedvelt felvételek megosztását is!


További kulturális érdekességeket talál Bécsből ide kattintva.