Etelka, Aletta

Organikus rend és degenerált hangzás

2015.04.24. 10:00

Programkereső

A 20. század fordulóján végleg megszünt az egységes stílus, a tonalitás felbomlott, minden egész eltörött. Nagy zenei egyéniségekben azonban nem volt hiány. MAGAZIN

A Második Bécsi Iskola megalapítója Arnold Schönberg Mahler és Richard Strauss nyomdokain haladt tovább. Hamar úgy vélte, hogy a késő romantika stílusa minden benne rejlő lehetőséget kimerített, és a jelenlegi zenei nyelv nem alkalmas már a művész időszerű mondanivalójának kifejezésére. Megpróbált kiszabadulni a tonalitás kötelékeiből, a konszonancia és disszonancia addigi határainak eltörlésével.

Ez a feloldás természetes anarchiához vezetett, ami azonban nem volt kielégítő Schönberg számára. Új törvényekre, az eddiginél még szigorúbb logikai rendszer kialakítására volt szüksége. Ennek az igénynek megfelelően dolgozta ki 1923-ban a tizenkétfokúság rendszerét. A zongorára írt Öt darab (op. 23) és a Szerenád (op. 24) kamarazenekari mű egy-egy tételében már jelentkeznek az újítások, a Zongoraszvit (op. 25) pedig már teljes egészében dodekafon kompozíció. Az Öt zenekari darabot akár még impresszionista alkotásnak is érezhetnénk, hiszen a tonalitással való szakítás átmenete a hangszínekben, hangszíndallamokban jelenik meg.

A szintén bécsi születésű Anton Webern talán mindenki másnál jobban hatott a 20. század második felének zeneszerzőire. Művészetét Pierre Boulez a zenei létezés új módjának nevezte. Darabjai mégis a hangversenyélet peremvidékén maradtak. Zenéje bonyolult, hallgatásra pedig kaotikusnak tűnik és élvezhetetlen. Csak elmélyült zenei tanulmányozás után derül ki, hogy ezekben a darabokban tökéletes rend uralkodik. A Schönbergnél kilenc évvel fiatalabb zeneszerző miután rátalált saját hangjára, szinte a végletekig fokozta a zenei sűrítettség és koncentráció lehetőségeit. A dallamokat dallamtöredékek váltják fel, a zenekar tagjai szólisztikus szerephez jutnak. 1913. március 31-én Schönberg többek között Berg darabját vezénylete, amikor - a darabok érthetetlensége és hangzásviláguk degeneráltsága miatt - botrány tört ki a Musikverein nagytermében. A felbőszült közönséget csak rendőri beavatkozással lehetett megfékezni.

A koncert műsora:

Webern: Hat darab zenekarra, op. 6

Zemlinsky: Hat dal Maeterlink verseire op. 13 - (1,2,3,5)

Schönberg: I. Kamaraszinfónia Op. 9

Berg: Öt dal Peter Altenberg szövegeire op. 4 (2,3)

Mahler: Gyermekgyászdalok (már nem lehetett előadni)

Ugyanezen a koncerten mutatták be a 28 éves Alban Berg első művét is. A romantika tőle sem áll távol, kitűnő példa erre Lulu című félbehagyott operája, amelyen hét évet dolgozott.  A környezet, a tragikus történet mind-mind a romantika kellékei. Az egyetlen, tizenkéthangú sorra épülő opera öt zenekari jelenete a főhős bemutatásától a bűnig és a bűnhődésig terjed.

Érdemes szem előtt tartani, hogy ezeknek a műveknek a hallgatásához valamiféle felfokozott várakozásra, izgalomra van szükség.  A hallgató sejtheti mi vár rá, de egészen biztos mégsem lehet benne. A kellemes és kellemetlen érzetek kavarodása adja a zenei élményt.

További kulturális érdekességeket talál Bécsből ide kattintva.