Konrád, Tivadar

David Fray: "Egész nap muzsika jár a fejemben"

2015.05.10. 06:58

Programkereső

Lisztet a legnagyobb zeneszerzők közé sorolja, ám szerinte értő zenészekre van szükség az előadásához. A nemzetközi zenész szakma szerint David Fray az egyik legígéretesebb fiatal zongorista. A BFZ vendégeként két este a Müpában egy alkalommal pedig a pécsi Kodály Központban adta elő Beethoven II. zongoraversenyét. INTERJÚ

- Mióta játszod a B-dúr concertót?

- A zongoraversenyek közül ezt a darabot játszottam először, igaz, most két évig nem volt a műsoromon, mert leginkább Beethoven harmadikjával léptem fel. Ezzel együtt a B-dúr koncertet tartom a legtökéletesebbnek a szerző öt versenyműve közül. A lassú része véleményem szerint az egyik legszebb zene, amit valaha írtak, egyszerre van benne a fiatal és az idős Beethoven. Ma már egész másképp játsszuk ezt a művét is, mint ahogy ő tette a saját korában. Másmilyen volt akkor a zongora, megváltozott a tempó is. Vulkáni erővel, szenvedélyesen zongorázott a kortársai elbeszélései szerint. A B-dúr Beethoven második zongoraversenyeként vonult be a köztudatba, a számozás azonban csalóka, hiszen 1794-95-ben írta, keletkezését tekintve tehát ez az első darabja a műfajban. A mű jelentőségét az is adja, hogy 1795 márciusában ezzel szerepelt először a bécsi közönség előtt, megalapozva ezzel zongoravirtuózi hírnevét a császárvárosban.

David Fray
David Fray

- A te játékodat mennyire befolyásolják az aktuális körülmények: a napi hangulatod, a zongora, amely mellé leülsz, a koncertterem, ahol játszol?

-  Minden estének egyedinek kell lennie, máskülönben mi, zenészek meg is unnánk a műveket, hiszen gyakran egymást követő estéken ugyanazokat a darabokat adjuk elő. Mindig más a közönség, a zongora és az akusztika is. Az a kihívás számunkra, hogy ezeket a tényezőket beépítsük a játékba. Ez érdekes része a munkánknak, ugyanakkor természetes, hogy feszes struktúrával a fejemben megyek fel a pódiumra és ülök le a hangszer mellé.

- A magyarországi három fellépésednek volt valami specialitása?

- Erről a közönséget kellene megkérdezni, milyen benyomások érték őket. Én minden alkalommal végiggondolom a koncert végén, miként tudnék még jobb lenni. Ez különösen igaz akkor, ha a követő este is ugyanazt a darabot játszom. Ilyenkor van lehetőség tovább mélyülni, tovább szépíteni.

- Szereted visszahallgatni magadat felvételről?

- Alapvetően nem, hiszen senkinek nem kényelmes szembenézni önmagával. Ám olykor hasznos, segít a fejlődésben.

- A turnénaptárod szerint hónapokig országról országra utazol Európában, Észak- és Dél-Amerikában. Mennyi időre van szükséged a helyi zenekarokkal, hogy egymásra hangolódjatok?

- Ez függ a zenekartól és a karmestertől is. Magyarországon elvarázsolt a Budapest Fesztiválzenekar, nagyszerű munkát végeztek, ahogy a holland vendégkarmester, Jaap van Zweden is.

- Tudtad, hogy a Budapesti Fesztiválzenekart a világ tíz legjobbja között tartják számon?

- Nem szeretem az ilyesfajta számozásokat, rangsorolásokat. Kétségtelen, hogy remek, csodálatos együttes.

- A pályád elején megjelentettél egy közös Schubert-Liszt albumot. Hogyan találkoztál a magyar zeneszerzővel?

- Nagyon hamar elkezdtem Lisztet játszani, gyerekkoromban h-moll szonátája fontos darabja volt a repertoáromnak, amit a mai napig játszok. Vannak, akik nem tartják őt elég jó szerzőnek, inkább ügyes virtuózként gondolnak rá. Én nem értek egyet velük. Amikor elkezdtem játszani, rájöttem, mekkora géniusz, főleg, ha az idős kori műveire gondolunk. Nem csak remek zongorista, hanem nagyszerű zeneszerző is. A róla kialakított kép, úgy látom, változik most a világban. Lehet, eddig nem a megfelelő, a legértőbb muzsikusok játszották a műveit. Magyarországon, biztos vagyok benne, mindig is az őt megillető helyen kezelték.

- Kikből áll a repertoárod?

- Alapvetően német szerzőket: Bachot, Mozartot, Beethovent, Schubertet játszom. A magyarországi fellépések előtt Schubert zongoraversenyét adtam elő, utána Mozartéra készülök.

- Szereted a jelenlegi életformádat, a sok utazást, azt, hogy újabb és újabb zenekarokkal dolgozhatsz együtt?

- Új emberekkel, új muzsikusokkal találkozni mindig élményt jelent. A turné velejáróját, a reptereket, a hoteleket viszont nem kedvelem.

- Ilyennek képzelted a pályádat - mondjuk - 10 évvel ezelőtt?

- Amikor még tanul az ember, nem tudja elképzelni, milyen lesz az élete. Kell néhány év, hogy hozzászokjon a rengeteg, magányos gyakorlással töltött időhöz, az utazásokhoz, az időzónák eltérésének kezeléséhez. Mindenkinek meg kell találnia a határait, hány koncertet tud teljesíteni zsinórban. A mostani időszakomban van, hogy egy hét alatt három különböző zongoradarabot is eljátszom. Azt hiszem, ez a maximum. Ez az életforma egy meghatározott időszakban élvezetes, ám egész éven keresztül nem lennék képes csinálni. Van, akinek megy az is. Függ az ember személyiségétől, létezik olyan típus, aki keményebb, feszesebb tempót diktál önmagának.

David Fray
David Fray

- Hogyan kerültél kapcsolatba a hangszerrel? A rólad szóló írások szemtelenül fiatal, 4 éves kort említenek.

- A szüleim szerették volna, ha a bátyámmal együtt megtanulunk zongorán játszani. Szó sem volt arról, hogy professzionális zenészek legyünk, inkább csak a polgári nevelésünk részeként ismerkedjünk meg kicsit a zenével. Meglepetés volt, hogy nálam komolyabbá vált a dolog: a szüleim csak leültettek a hangszer mellé, az úton én mentem végig.

- Játszol más hangszeren is?

- Egyedül csak zongorán, de ugyanennyire lenyűgöznek más hangszerek és az énekhang is. Magam is énekelgetek, nem jól, ám hasznos gyakorlás közben. Külön viszont nem igazán hallgatok zenét, hiszen általában egész nap muzsika jár a fejemben.