Árpád

Zene és természet ereje

2015.10.02. 06:30 Módosítva: 2015-10-03 10:47:45

Programkereső

Szergej Krilov, a Stradivari- és a bécsi Fritz Kreisler-verseny győztese a Litván Kamarazenekar szólistájaként és karmestereként ad koncertet a CAFe Budapesten.

- Több ízben volt Magyarországon. Milyen élményekkel tér vissza Budapestre?

- Mindig örömmel érkezem a fővárosba, mert közel érzem magamhoz ezt a csodálatos kultúrát, és minden esetben büszkeséggel tölt el, hogy egy olyan országban koncertezhetek, amelyik megannyi nagyszerű muzsikust adott már a világnak. Pontosan az ellenkezőjét érzem annak, amit Oroszországban tapasztalok. Az önök hazájában a kitűnő muzsikusok mellett a közönség is rendkívül lelkes és befogadó. Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt első ízben, Kocsis Zoltán vezényletével adtam elő Bartók II. hegedűversenyét. Nagyon izgatott voltam, és éreztem a felelősségét annak, hogy egy olyan együttessel játszom, akik oda-vissza tudják a darabot. Amit a koncert után a közönség közvetített felém, felejthetetlen élmény volt és egyúttal nagy megtiszteltetés.

Szergej Krilov
Szergej Krilov

- Legközelebb a Litván Kamarazenekarral lép fel a CAFe Budapesten?

- Igen, a saját együttesemmel érkezem, amelyet közel hetedik éve irányítok. A karmestereken keresztül minden egyes zenésznek személyes élményei és kapcsolata van a vezényléssel. Számomra a karmesterség kihívás, remek lehetőség arra, hogy szólistaként továbbfejlesszem magam, és ne csak a vonósirodalomban ismerjem ki magam. Jelenleg három szerepkört próbálok összeegyeztetni, elsődlegesen persze hegedűművész vagyok, de jelenleg a vezénylés és az együttesigazgatás is az életem része.

- Hegedűművészként sorolná magát valamilyen irányzathoz?

- Azt gondolom, hogy a szovjet zenészek utolsó generációjához tartozom. Moszkvában születtem a Brezsnyev-korszakban, és ott is tanultam. Bár a berlini fal leomlása után sok minden megváltozott, előtte is és utána is nagyon sok kitűnő, szovjet művész emigrált Nyugatra, akik azóta is a szovjet hegedűiskolát képviselik a világban. Véleményem szerint ennek és az orosz oktatás színvonalának köszönhetően hallunk ma kitűnő, de sok esetben már külföldinek aposztrofált, szovjet gyökerekkel rendelkező művészeket. Fantasztikus dolognak gondolom ezt, hiszen nagyszerű tanáraink voltak, és az én egyetemi éveimben már megvolt a lehetőség arra, hogy külföldi művészektől is tanuljunk a Szovjetunióban. Hozzá kell tennem, hogy a 90-es években valóban kinyílt a világ kulturálisan is, de továbbra is moszkvai mesteremet, Szergej Kravcsenkót és művészetét tartom követendő példának.

- Ennek tükrében mennyire tartja fontosnak a hagyományokat?

- Fontos, hogy megőrizzük azt, ahonnan indultunk és tiszteletben tartsuk az elődeinket, de a hagyományok, ha nem megfelelően közelítünk hozzájuk, lefékezik a fejlődést és elzárkózáshoz vezetnek. Egy Csajkovszkij-hegedűversenyt nem csak egyfajta módon lehet eljátszani, ötvözni kell a szerzői hagyományokat a saját elképzelésünkkel.

- Igaz, hogy az édesapja által készített hegedűn játszik?

- Édesapám híres, orosz hegedűkészítő volt. 1989-ben költöztünk az olaszországi Cremonába, ahol a Stradivari Akadémián tanult, és ahol én a mai napig élek. A koncerten egy az ő általa 1994-ben készített cremonai hegedűn játszom majd.

- Különös módon ismerkedtek meg Rosztropoviccsal.

- Éppen azon az ünnepi koncerten játszhattunk együtt, amikor őt tiszteletbeli cremonai polgárrá avatták. A fellépés után nagyon erős zenei barátság alakult közöttünk. Később Zürichben, Pármában és Bakuban voltak koncertjeink. Az együttzenélés Msztyiszlav Leopoldoviccsal, nyugodtan mondhatom, hogy életem egyik legkomolyabb benyomása volt.

Szergej Krilov
Szergej Krilov

- A budapesti koncertre milyen műveket választott?

- Van egy olyan érzésem, hogy olyan műveket válogattunk, amik elnyerik majd a közönség tetszését. Nem félek attól, hogy Arvo Pärt darabjával kortárs zene is van a műsoron, előtte pedig Mendelssohnt játsszuk. Sokszor kísérleteztem hasonlóval, és úgy vélem, a mostani művek kifejezettem kiegészítik egymást.

- Szabadidejében repülőgépet vezet.

- Így van, bár közeledve az őszi szezonhoz egyre kevesebb időm marad. Azt gondolom, hogy a repülés és a zene nagyon közel állnak egymáshoz. Mindkettőhöz szenvedélyre és alázatra van szükség. Egyik esetben a természet, a másikban pedig a zene erejével kell szembenézni. Kérdezze csak meg Mihail Pletnyovot.