Auguszta

Zeneszerzőverseny Bartók jegyében

2015.10.06. 10:27

Programkereső

Idén negyedik alkalommal hirdeti meg a Müpa és a Budapest Music Center (BMC) az Új magyar zenei Fórum (UMZF) elnevezésű zeneszerzőversenyt, amelyen nagyzenekarra és kamaraegyüttesre komponált művekkel lehet részt venni. A két döntőre október 6-án és 7-én kerül sor a BMC-ben, illetve a Müpában. A kétévente megrendezett versenyről Gőz Lászlóval, a BMC igazgatójával és tulajdonosával beszélgettünk.

- Az első UMZF-et 2008-ban hirdettétek meg, a döntő 2009 januárjában volt. Honnan jött az ötlet, és mi volt a kitűzött cél?

- A Müpa akkori vezérigazgatójával, Kiss Imrével egy délutáni beszélgetés során merült fel az ötlet. Az ő szándéka az volt, hogy az épületet – a „hardvert” – minél izgalmasabb tartalommal – „szoftverrel” – töltse meg. Utóda, Káel Csaba is ugyanolyan fontosnak tekinti, hogy – a külföldi példákhoz hasonlóan, ahol egy-egy koncertteremhez nagy zeneszerzők műveinek ősbemutatói is kötődnek – a Müpa ily módon is beírja a nevét a zenetörténetbe. Az alapgondolat tehát az volt, hogy ezzel a versennyel – a jövőre nézve – patinát adjunk a háznak. A díjazottak magas pénzjutalmán kívül – melyeket idén is a szellemi tulajdon Nemzeti Hivatala adományoz – az is növeli a díjak értékét, hogy mindkét kategória első négy helyezettjének kompozícióját bemutatjuk egy-egy koncerten. Az első versenyre még jó néhány olyan pályázat érkezett, amely nyilvánvalóan nem kiművelt zeneszerzők munkája volt, a másodikra és főleg a harmadikra azonban már kiérlelt műveket adtak be, és az előzsűrinek az okozott fejtörést, hogy „túl sok” volt a jó darab, ami megnehezítette a rangsorolást. Nagyon sajnálom, hogy Kiss Imre már nem érhette meg, hogy ez a verseny, a Müpa és a BMC első, tartósnak bizonyuló közös álma, harmadjára már ilyen magas színvonalon valósult meg. mióta a BMC két évvel ezelőtt saját épülettel rendelkező, önálló intézménnyé vált, a Müpával való együttműködésünk még szorosabb lett.

- Minden alkalommal egy hívószót vagy nevet is belefoglaltok a kiírásba, s ezzel valamelyest meghatározzátok a résztvevők gondolkodásának irányát.

- Az első verseny hívószava a reneszánsz volt, a másodikkal Liszt előtt tisztelegtünk születésének bicentenáriumán, a harmadikat Ligeti György születésének 90. évfordulója jegyében hirdettük meg, az idei apropó pedig Bartók halálának 70. évfordulója, ami egyúttal azt is jelzi, hogy jövőre kinyílik a lehetőség a Bartók-művek korlátozás nélküli interpretálása előtt a társalkotót nem jegyző darabok esetében, hiszen lejár a jogdíjfizetési kötelezettség ideje. A következő egy évben rengeteg, Bartókkal kapcsolatos eseményre – koncertre, fesztiválra, tudományos konferenciára – lehet számítani, és ezek sorába is rendkívül jól illeszkedik a mostani zeneszerzőverseny. Annak érdekében, hogy Bartók gondolkodásmódját, szellemiségét minél hívebben tükrözhessék a benyújtandó művek, ez alkalommal felemeltük a részvételi korhatárt – az eddig szokásos negyven évről ötvenre.

- Kifejtenéd, mi az összefüggés a felemelt korhatár és a bartóki szellemiség pontosabb visszaadása között?

- Számoljunk úgy, hogy aki, mondjuk, jövőre lesz ötvenéves, az nagyjából 1986–88 körül végzett a zeneakadémián, tehát gyerek- és fiatalkorában Bartók hatása még elég közeli lehetett, hiszen az iskolában sokkal több énekórája volt, ahol a népdal és a népzene meghatározó szerepet játszott, fénykorát élte a táncházmozgalom, a főiskolán pedig akár olyan tanároktól is tanulhatott, akik egykor Bartók-növendékek voltak. Ennek a nemzedéknek a Bartók-élménye és a Bartókról való gondolkodása nyilvánvalóan teljesen más, mint azoké a fiataloké, akik a nyolcvanas évek végén vagy a kilencvenes évek elején születtek, úgyhogy a felemelt korhatárral számukra is szerettük volna lehetővé tenni a részvételt.

Díjazottak és műveik

Az eddigi három Új Magyar Zenei Fórum díjazottjaival és műveikkel a versenyek óta is rendszeresen találkozhatnak a hangversenyre járók. Bella Máté, Dinyés Dániel, Sáry Bánk, Varga Judit, Horváth Balázs, Zombola Péter, Tornyai Péter, Dargay Marcell, Solti Árpád, Balogh Máté Gergely, Alessio Elia és Sándor László a zeneéletnek tevékeny részese. Varga Judit Bécsben tanít zongorát, Zombola Péter Passióját idén májusban mutatta be nagy sikerrel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara a Müpában, Kovács János vezényletével, Bella Máté sounds of Generation y című zenekari darabját szintén tavasszal hallhatta a Magyar Rádió ArTRIUM című kortárs zenei fesztiváljának közönsége, a zeneszerző operája, A tavasz ébredése pedig éppen az idei CAFe Budapest programján szerepel. A Rádió már említett ArTRIUM fesztiválján Balogh Máté Gergely le testament de Josquin des Prez és Sándor László lebegés című alkotását is hallhatták a kortárs zene barátai. Érdekesség, hogy a szerzők közül sokan előadóként is aktívak: Tornyai Péter számos együttesben hegedül és brácsázik, Sándor László az Óbudai Danubia Zenekar hegedűse, Balogh Máté Gergely a Capella Silentium énekegyüttes tagja, Horváth Balázs a THReNSeMBle karmestereként is dolgozik, Dinyés Dániel opera-korrepetitor.

- A továbbiakban is marad az ötven év mint korhatár?

- Valószínűnek tartom, hogy a következő alkalommal visszaállítjuk a negyvenes korhatárt, hiszen nem az a célunk, hogy már jól ismert, befutott zeneszerzőknek adjunk újabb lehetőséget, hanem – amint a verseny neve is mutatja – a zeneszerzők újabb generációit szeretnénk új magyar zeneművek megírására ösztönözni. Úgy látszik, sikerrel, hiszen az első három versenyre a pályázók közel százhúsz darabot adtak be, amelyek különben talán meg sem születtek volna. A visszajelzésekből tudjuk, hogy a résztvevők számára nem a viszonylag magas pénzdíj a legcsábítóbb, hanem az – amit beszélgetésünk elején futólag már említettem –, hogy ha bejut az első négybe, akkor a műve meg fog szólalni. Nagyzenekari mű esetében egy élvonalbeli szimfonikus zenekar előadásában, a legnagyobb magyarországi koncertteremben. Egy fiatal zeneszerző számára ez nem csekélység. Ráadásul ezeket a darabokat a Magyar Rádió közreműködésével, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tolmácsolásában lemezre is rögzítjük, amely nem kerül kereskedelmi forgalomba, de a zeneszerző referenciaként elküldheti a számára fontos helyekre és embereknek.

- Koncert-, vagy stúdiófelvétel kerül a lemezre?

- Koncertfelvétel. Én sokkal jobban szeretem az élő lemezeket – mind a komolyzenében, mind a jazzben –, mert azok a realitást tükrözik, nincsenek összevissza vágva. Ez esetben ennek a lemeznek, mivel nem vásárolható meg, elsősorban szakmai értéke van.

- A darabok minimális és maximális időtartamát (nagyzenekari mű: 10–20 perc, kamaramű: 7–15 perc) praktikus okokból szabjátok meg – például hogy a győztes művek „beleférjenek” egy koncertbe –, vagy más meggondolásból?

- Természetesen ez is közrejátszik, de az első verseny kiírása előtt körülnéztünk, hogy a világ nagy zeneszerzőversenyein hogyan csinálják, és azt láttuk, hogy a durata (időtartam) kérdése mindenhol nagyon fontos. Ha azt akarjuk, hogy a közönség megszeresse a kortárs zenét, nem lehet „vénás injekcióval” dolgozni, hanem finoman kell adagolni, és a zeneszerzőknek pontosan tudniuk és érezniük kell, meddig terjed a hallgatóság befogadóképessége.

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (vez.: Vajda Gergely)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (vez.: Vajda Gergely)

- Idén a versenyt a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében rendezitek meg. Milyen változást jelent ez a korábbiakhoz képest?

- Mindamellett, hogy a fesztivál révén az UMZF nemzetközi dimenzióba is kerül, a CAFe Budapest a finanszírozás kérdését is megkönnyíti.

- Gondolkodtok-e azon, hogy a zeneszerzőversenyt nemzetközivé tegyétek?

- Nem, ez egyelőre nem szerepel a terveink között. A verseny lényege számomra a magyar kortárs zene ügyének előmozdítása, hiszen a BMC húsz éve ennek szolgálatában áll.