Pandora, Gabriella

"Fel kellett nőni a feladathoz"

2015.10.19. 13:04

Programkereső

A Kossuth-díjas Kaláka együttes immáron 46 éve rendületlenül a fiatalok és idősek kedvence egyaránt. A világszerte ismert formáció szeptember 29-én koncertezett a Magyar Pavilonban. Az első előadásuk után a Gryllus testvérekkel beszélgettünk, akik bár már rengeteg külföldi koncerten vannak túl mégis nagy örömmel fogadták a felkérést Milánóba.

- Milyen kép élt bennetek az Expóról érkezésetek előtt és miben változott ez az elképzelés az itteni benyomásokat követően?

- Gryllus Vilmos: Körülbelül így képzeltem el a kiállítást. Nem vagyok nagy rajongója az ilyesfajta eseményeknek. Az Expó egy nagy felhajtás, ami számomra kissé felszínes. Az persze jó, hogy aki betér a magyar pavilonba, az megismerhet az értékeink közül néhányat. Ami viszont különösen tetszett, az Máté Bence fotókiállítása, és a Bíró László munkásságát bemutató tárlat. Nem árt az emberek tudomására hozni, hogy milyen feltalálói, művészei vannak az országnak.

- Gryllus Dániel: Engem pont ez a felszínesség fog meg, hogy mindenbe bele lehet kóstolni és egy-egy gondolatot, ízt vagy akár szuvenírt magunkkal vinni, hiszen óriási a kiállítás, aminek lehetetlen minden részletét megismerni. Beleszagol az ember a levegőbe és több ország főztjének az egyvelegét érzi. Itt és most épp csülökszagot érzek. Viccet félretéve nekem tetszik a kiállítás e fajta jellege és boldog vagyok, hogy mi is képviselői lehetünk országunknak és zenénkkel terjeszthetjük kultúránkat.

- Dalaitok bejárták egész Európát, de a kontinensen túl is koncerteztetek már. Minek köszönhető, hogy külföldön is ekkora sikeretek van?

- Gryllus Vilmos: Nem tudom, ezt inkább a külföldiektől kéne megkérdezni. Ha viszont külföldön élő magyaroknak játszunk, akkor nekik biztosan sokat számit az is, hogy a dalaink értékes magyar irodalmat visznek el hozzájuk és a gyerekeknek is sokat segíthetünk ezzel az anyanyelv megtartásában, megtanulásában.

- Gryllus Dániel: A 21. században elmosódnak a határok, az emberek nyitottak különböző kultúrákra és a zene iránt érdeklődőknek is kiszélesednek a lehetőségei. Nemrég például Moszkvában játszottunk és egy orosz atyafi a "Cartagena" refrénjét hangosan énekelte velünk. Jó érzés megélni, hogy a világban akármilyen messzire utazik is az ember, akadnak rajongói.

- Zene és vers. Aki ezt a két szót meghallja, máris tudja, hogy a Kalákáról van szó. Mennyire befolyásolja a külföldi közönség befogadóképességét, hogy a megzenésített versek szövegét nem értik?

- Gryllus Vilmos: Természetesen a mi műfajunkban a szövegértés ad egyfajta többletet. Ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy a zene és az előadásmód enélkül is közvetíti az érzelmeket, a lényeget. A magyarul nem tudó közönségnek is jól át tudjuk adni, hogy számunkra mit jelentenek ezek a dalok.

- Gryllus Dániel : Ezt én is hasonlóan látom. Szerencsére a mai világban, ahogy itt a kiállításra látogatók számából is megfigyelhetjük, az emberek elképesztően nyitottak más kultúrákra, amihez a szöveg nem értése talán egyfajta titokzatosságot is hozzáad.

- Közel 1000 dalotok van. Mi alapján döntitek el, hogy egy adott koncerten mit játszotok? A Magyar Pavilonba milyen műsorral készültetek?

- Gryllus Vilmos: Legtöbbször attól függ a dalválasztás, hogy hol játszunk. Például amit most a itt előadtunk, azt Magyarországon soha nem játszanánk el ebben a sorrendben, mivel tematikailag nem volt íve az összeállításnak. Milánóban arra fektettük inkább a hangsúlyt, hogy különböző ritmusok és hangszercsoportok szólaljanak meg a zenénkben, hogy a közönség számára változatos legyen a műsor.

- Idén ünneplitek a zenekar alakulásának 46. évfordulóját. Hogyan kezdődött a Kaláka zenekar története?

- Gryllus Dániel : A mi zenekarunk ösztönösen alakult. A Kaláka alapító tagjai ugyanabból az általános iskolából kerültek ki, ami egyfajta azonos gondolkodást jelent. Már az általános iskolában elkezdődött a közös zenélésünk, mindenféle operaparódiát játszottunk. Eltelt pár év és a zenekar alapítója, Mikó Pista írt pár számot és hívott, hogy játszunk együtt. Én abban az időben sokat jártam a Tolcsvay-klubba, ahol rendre bemutatkoztak különböző zenekarok és ez belelkesített. Elkezdtünk rendszeresebben próbálni, egyre több ötletünk és számunk lett. Amikor Pista kivált a zenekarból, megpróbáltunk felnőni a feladathoz, hogy tovább vigyük azt, ami addig megszületett. Nem gondoltam, hogy ekkora sikerünk és jövőnk lesz. Az egész zenekar csak egy ötlet volt, hogy kezdjünk el valamit. Gyorsan beindult viszont a munka, a televíziók, rádiók azonnal fogadtak minket. Sokan a zenénket kulturális misszióként értékelték és idővel mi is beláttuk, hogy ez egyben egyfajta felelősséget is jelent, hiszen nemzeti értékeket közvetítünk.

- A jeles 40. születésnapotok után kiadtatok egy könyvet "A kaláka (első) 40 éve" címmel, ami azt sejteti, hogy rengeteg tervetek van a jövőre nézve. Elárultok nekünk ezek közül néhányat?

- Gryllus Dániel: Ez nem azt jelenti, hogy lesz második 40 év, hanem hogy a könyv nem egy lezárt folyamatnak a dokumentációja. Természetesen rengeteg tervünk van. Sok koncertet tervezünk erre az évre, sőt már a jövő évre is vannak elképzeléseink. A legaktuálisabb projektként kaptunk egy felkérést a Ferencvárosi Önkormányzattól egy József Attila szonett feldolgozására, aminek decemberben lesz a bemutatója. Ez lesz most a következő lépcsőfok.