139 éve született Manuel de Falla

„Jelentősége a modern spanyol zene fejlődése szempontjából körülbelül hasonló, mint nálunk Bartóké és Kodályé együttesen.

-  írja róla Szőllősy András. Kijelentését így indokolja:  "legapróbb műveit is éveken át javítgatta, csiszolta, olykor még a bemutató után is változtatott rajtuk. Műveinek ez a lekerekített befejezettsége okozza, hogy viszonylag kevés műve ellenére a 20. század egyik legismertebb mestere.”

Manuel de Falla Cadizban született 1876. november 23-án. Anyja tehetséges zongorista volt, ő tanította és négykezes műsorokkal már kora gyermekéveiben nyilvánosság elé vitte fiát, aki később Madridban Pedrellnél tanult zeneszerzést. 1905-ben Egy rövid élet című művével elnyerte a spanyol nemzeti operára kitűzött pályadíjat. A század első évtizedét Párizsban töltötte, ahol barátságot kötött Debussyvel, Ravellel és Dukas-val. Az első világháború kitörésekor visszatért Madridba.

Itt került első ízben nyilvánosság elé a Háromszögletű kalap című táncjáték korai változata (a háború után átdolgozott formában Londonban mutatták be).

Mint a spanyol népzene lelkes kutatója, 1922-ben Granadában népzenei fesztivált rendezett. A polgárháború érzékenyen érintette, minden nyilvános szerepléstől visszavonult, élete utolsó két évtizedében az alkotással is felhagyott. 1940-ben Argentínába vándorolt ki, itt halt meg 1946. november 14-én Alta Graciaban. De Falla művészetét színes képzelet, ragyogó formaérzék, pompás zenekari hatások ismerete jellemzi. Zongoraműveiben Domenico Scarlatti örökét folytatja. Műveit a képszerű megjelenítés vágya ihlette, e törekvésében részben szenvedélyes vérmérséklete, részben a táncokban gyökerező mimikus készsége segítette.