Pandora, Gabriella

144 éve született Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin

2016.01.06. 14:20

Programkereső

Az orosz zeneszerző, zongoraművész 1872. január 6-án született Moszkvában.

Anyja kiváló zongorista volt. Még nem töltötte be első életévét, amikor anyja elhunyt tüdőbajban. Nem sokkal ezután apja Törökországba utazott diplomáciai megbízatással, a gyereket pedig nagyanyjára és nagynénjére hagyta. Az apa újranősült, aminek révén az egyke Alekszandernek hirtelen több féltestvére is lett.

Alekszandr Szkrjabin
Alekszandr Szkrjabin

Ljubov nagynénje tanította először zongorázni a visszahúzódó, koravén fiút, aki közben a katonai akadémián is végzett. Emellett zenét tanult Nyikolaj Zverevnél, aki rajta kívül még egy sor tehetséggel foglalkozott, többek között Rachmaninovval is, akivel szoros barátságot kötött. 1885-ben Tanyejev zeneszerzés-növendéke lett, 1888-ban beiratkozott a moszkvai konzervatóriumba. Szkrjabin hamarosan neves zongoristává vált, annak ellenére, hogy kicsik voltak a kezei, amivel alig tudta átfogni az oktávot.

Művei

Szkrjabin műveinek stílusára kezdetben főleg Chopin hatott. Sajátos életszemlélete, a misztikus tanok iránti érdeklődés, majd azok hirdetése egyre jobban kihatottak zeneszerzői tevékenységére, egyre bonyolultabbá tették darabjait. Hozzájárult még ehhez, hogy szinesztéziája volt, aminek következményeként a hangokhoz színek és fények társultak számára: minden hangnak megfelelt egy konkrét szín (árnyalat). Ezeket a megfelelőségeket színkörökben és a zongorabillentyűk színezésével szokás ábrázolni. Stílusát a szélsőséges kromaticizmus jellemzi. Désir című zongoradarabjában eljut a politonalitás és az atonalitás határáig.

A szigorú gyakorlás miatt (Liszt Don Juan fantáziáját és Balakirev Iszlaméjét tanulta) jobb keze súlyosan sérült (ekkor már Joszif Levin tanítványa volt), és az orvos semmi jóval nem kecsegtette. Erre írt egy nagyszabású darabot (f-moll szonáta), könyörgésül Istennek és a sorsnak.

Meggyógyult, zongoraművészi oklevelét 1892-ben kitüntetéssel nyerte el. Érdekesség, hogy zeneszerzésből nem kapott oklevelet, mert a vizsgáit rendszeresen elmulasztotta, ráadásul zeneelméletből igen gyenge eredményei voltak. 1894-ben adta első nyilvános zongoraestjét Szentpétervárott, ez alkalommal néhány saját kompozícióját is bemutatta. Bjelajev kiadó felfigyelt rá és vállalkozott anyagi támogatására, valamint eddig írt műveinek kiadására. Oroszországban és Európában koncertezett, a hangversenyeken saját művein kívül főleg Chopin, Liszt és Schumann darabjait játszotta. Koncertkörútjának csúcsa a kiemelkedő sikerű párizsi hangverseny volt 1898-ban.

Itt jelent meg először mellette felesége, Vera Ivanovna Iszakovics. 1897-tól 1903-ig a moszkvai konzervatórium zongoraprofesszora. Ebben az időszakban komponálta Op. 8-as etűd-sorozatát, hasonló nagyságú prelűd-ciklusát, három zongoraszonátáját és egyetlen zongoraversenyét. Később évekig külföldön élt és utazott (Franciaország, Olaszország, Svájc, Belgium, Észak-Amerika). Szkrjabinnak több gyermeke is született, de ez nem gátolta abban, hogy elhagyja családját, és viszonyt kezdjen az őt csodáló tanítványával, Tatyjana Fjodorovna Schloezerrel.

A válás későbbi, 1904-es svájci utazásukkor derült ki, ahova már nem a feleségével utazott. Ekkor fordult a szimfonikus művek felé. 1900-ban mutatták be I. szimfóniáját, amely hat tételre tagozódik, és zárótételében a kórus Szkrjabin saját szövegét énekli a művészet dicsőségéről. Ebben az időszakban misztikus-filozofikus gondolatok foglalták el figyelmét, ami egyre inkább elszigetelte a napi valóságtól, és gyakran hosszas, intellektuális, elvont jellegű polémiákba bonyolódott. Miszticizmusa révén zenei alkotásai bonyolultabbá, nehezen követhetővé, egyre összetettebbekké és disszonánsabbakká váltak. Az extázis költeménye, terjedelmes saját szövegére készült zenekari kompozíciója, amely tulajdonképpen 4. szimfóniájának számít. 1910-től ismét Moszkvában tevékenykedett, és megírta utolsó 5. rendkívül sűrű szövetű és drámai hatású zongoraszonátáját. Bjelajev halála után Serge Koussevitzky lett a zeneszerző pártfogója, az ő számára írta, Prometheus (A tűz költeménye) című utolsó szimfóniáját. Koncerten 1915-ben lépett fel utoljára Szentpétervárott, és még ebben az évben elhunyt. Mindössze 43 éves volt.

Jevgenyij Kiszin Szkrjabin koncertjéről itt irtunk.