Árpád

„A sikerért dolgozni, küzdeni kell, de megéri”

2016.01.26. 08:19

Programkereső

Ritkaságszámba menő koncertet hallhatott a komolyzenei csemegékre fogékony közönség január 25-én a Müpában: a Keller András vezette Concerto Budapest és a Gidon Kremer hegedűművész által alapított Kremerata Baltica találkozott a színpadon a világ zenei életét immár fél évszázada meghatározó zongoraművésznővel, Martha Argerich-csel. Keller Andrással beszélgettünk.

- Hogyan összegezné az elmúlt évadot: milyen évet zárt 2015-ben a Concerto Budapest?

- Őszintén mondhatom, hogy remek évadot zártunk, a közönség pozitív visszajelzései mellett nagy örömömre több zenésztársunk is gratulált hozzá. Rengeteg érdekes turnénk volt; Kínában járt a nagyzenekar, majd a fantasztikus Folle Journée sorozatban játszottunk koncerteket Nanntes-ban. Részt vettünk a rendezvény japán, tokiói napjain, majd a Richter Fesztiválon, tehát igazán nagyszerű helyekre jutottunk el. A két legszebb budapesti koncertteremben, a Zeneakadémián és a Művészetek Palotájában is folyamatosan jelen voltunk. Történt még egy nagyon fontos – számomra az egyik legfontosabb – esemény az életünkben: először rendeztük meg a Hallgatás Napját, amelynek keretében októberben egy nap alatt tizenöt koncertet adtunk a BMC-ben. Nagyon sokan voltak rá kíváncsiak, ez már önmagában is ünnepivé tette az eseményt. Azt is fontos elmondani, hogy a Concertónál ma már egy nagyszerű háttériroda működik, akik igazán tudják segíteni a munkánkat.

Keller András
Keller András

A növekvő népszerűséggel együtt egyre magasabbak a tőlünk elvárt szakmai követelmények; az azoknak megfelelő zenei fejlődés, úgy érzem, töretlenül halad előre. Alapvetően is nagyon magas nívójú a társaság; nemcsak a koncertekre, de már az első próbára is minden zenész maximális tudással és felkészültséggel érkezik. A profizmuson túl pedig tiszteletreméltó emberi-morális hozzáállást tapasztalok. Ebben a zenekarban mindenki számára teljesen világos, hogy a sikerért rengeteget kell dolgozni, küzdeni, de érdemes, mert megéri. Megtanultunk együtt túljutni a buktatókon, és azt hiszem, továbbra is jó az az út, amelyen haladunk.

Keller András hátat fordított a Zeneakadémiának.

- A változással, fejlődéssel párhuzamosan hogyan alakul az Ön művészeti vezetőként, karmesterként betöltött szerepe?

- Már van akkora egység, hogy vezetőként én néha hátrébb is léphetek. Egy zenekar sorsa, működése a nevelő karmesterével szinte elválaszthatatlanul összeforr. Nagyon érettek, dacára annak, hogy sok köztük a fiatal – mégis, a köztük meglévő kohézió lehetővé teszi, hogy akár hetente is képesek legyenek más karmesterrel is nagyszerű teljesítményt nyújtani. Érzem a felelősség súlyát is, de úgy döntöttem, kicsit csökkentem a saját koncertjeim számát, hogy több vendéget is hívhassunk játszani, minél többen megismerhessék őket. Ez is egy hosszabb távú fejlődés, fejlesztés lépcsőfoka lehet.

- Hogyan indult az új évad? Az elmúlt időszak pozitív élményeiből bizonyára inspiráló lesz tovább építkezni.

- Mindig szeretnénk továbblépni, hiszen mindig jönnek új kihívások, új célok. Januárban már lement egy nagykoncertünk az Hommage à Stravinsky-sorozat részeként, most pedig a zenekar egy része nagyon érdekes vállalkozásba fogott: a Kremerata Baltica kamarazenekar a Concerto Budapest fúvósaival és két fantasztikus szólistával, Martha Argerich-csel és Radu Lupuval közös turnét kezdett el január 18-án. Az első koncertjüket Touluse-ban adták, a három hét alatt bejárják Európát és a Közel-Keletet is. A budapesti állomásra január 25-én, a Müpában került sor.

- Mi adja a turné és a budapesti koncert különlegességét?

- Gidon Kremer, a Kremerata Baltica szellemi atyja és vezetője jól ismert arról, hogy időről időre fantasztikus kincseket fedez fel a zeneirodalomból; olyan zeneszerzőket hoz a nagyközönség elé, akiket korábban nem sokan ismertek. A mai napig a világ élvonalába tartozó hegedűművész, emellett pedig a kortárs zene jelentős innovátora is. Az ő évtizedek óta tartó megújító, kreatív tevékenysége hihetetlenül fontos, az európai zene előadói között egy megkülönböztetett helyre emeli. Ki hitte volna még húsz évvel ezelőtt, hogy Piazzolla, Schnittke vagy Weinberg olyan népszerű lesz a klasszikus koncertlátogatók körében, mint manapság? Mióta Kremer behozta a nagyszínpadokra, a nagy koncerttermekbe a zenéjüket, gyakorlatilag már divattá váltak.

Keller András
Keller András

Igazán becsülendő és nagyszerű, hogy nem arra fordítja az ő kiemelkedő népszerűségéből, mondhatni „sztárságából” fakadó befolyását és energiákat, hogy önmagát tovább fényezze, inkább szeretne mindig újat mutatni, kiszélesíteni a közönség látókörét. Nem pusztán szórakoztatni akar, hanem olyan aspektust, dimenziókat megnyitni, amelyeket korábban esetleg nem fedeztek fel. Ezáltal a Kremerata Baltica is egy rendkívüli együttes; mindig szerepel a repertoárjukon valami, ami így vagy úgy, de unikális.

- Úgy tudom, Gidon Kremerrel már régóta dolgoznak együtt. Mesélne arról, hogyan alapozódott meg ez a régóta gyümölcsöző munkakapcsolat?

Keller András videóban vallott kapcsolatáról Gidon Kremerrel. 

- A mi ismeretségünk már közel húszéves: először szólistaként hívott meg az általa igazgatott Lockenhausi Fesztiválra. Később sokszor a Keller Quartettel is felléptünk ott. De volt, hogy megkért, tanítsam be, dirigáljam el a zenekarának – noha többnyire karmester nélkül játszanak – például Bartók Divertimentóját vagy Beethoven Nagy Fúgáját. Többször eljött a korábban általam irányított pannonhalmi Arcus Temporum fesztiválra, és magam is gyakran játszottam szólistaként a Kremeratával, a jelenlegi turnéra való felkészülést is segítettem. A kapcsolatunk így ma már gyakorlatilag napi szintű, sőt nagyon közeli, baráti. Az utazó művészek között általában inkább erős munkakapcsolatok, szakmai barátságok alakulnak ki, amikor valaki megtalálja azt, akivel nagyon jól tud együtt játszani. Például, én nagyon szeretek Várjon Dénessel, Ránki Dezsővel vagy Csalog Gáborral muzsikálni. Ebben a szférában a szakmai és az „emberi”, a szimpátiából adódó barátság sok esetben összeér, nem is lehet igazán elválasztani a kettőt.

Keller András
Keller András

- Martha Argerich és Kremer között hasonlóan nagy múltú az együttműködés, amely nyilvánvalóan előnyére vált a közös munkának.

- Karmester nélkül adják elő Beethoven második, B-dúr zongoraversenyét, egyrészt mert a darab valóban alkalmas erre, másrészt mert a Kremerata Baltica egyébként is ezt a metódust szokta meg. A fellépéseiken általában nincs központi irányító, a koncertmester vezeti az előadást. Kremer és Argerich több évtizedes, igen szoros szakmai kapcsolatban állnak, amire már csak abból is lehet következtetni, hogy számtalan lemezt vettek fel együtt, a mai napig rengeteget szonátáznak. Persze a barátság nem feltétele annak, hogy nagyszerűen tudjanak egymással játszani, és fordítva is igaz: attól, hogy egymás barátai, közel sem biztos, hogy jól működhet köztük a dolog. Mindketten temperamentumosak, nagyon is azok. De mindentől függetlenül azt gondolom, hogy a zenei-emberi kifejezés foka mindkettejük esetében megkülönböztetett helyet ad nekik a mai előadóművészek között.

- Milyen darabok kaptak helyet a koncertsorozat műsorán?

- A Concerto egy Beethoven- és két Mozart-zongoraversenyben működik közre a turnén. Emellett a zenekar túlnyomórészt vonós darabokat játszik, amelyek között vannak igazi csemegék – a már említett Weinbergtől, de kuriózum lesz Csajkovszkij Évszakok-ciklusa is, amelyet vonószenekar-átiratú hangszereléssel adnak elő. Kremerék a legritkább esetben hoznak agyonjátszott darabokat, épp ez az egyik oka, amiért nagyon szeretem és tisztelem őket. Folyamatosan, szüntelenül tanulnak.

- Az elkövetkező néhány hónapban, a háromhetes turnét követően hol hallhatjuk-láthatjuk a Concerto Budapest előadásait?

- Márciusban vendégünk lesz a Schubert-Mahler bérletünk következő előadásában a szoprán Julianne Banse – aki szintén régi játszópartnerem, vele vettük lemezre Kurtág György Kafka-töredékek című, egyik legfontosabb művét –, és dirigensként Christoph Poppen, amelynek során nagyzenekarra hangszerelt Schubert-dalokat hallhat a közönség, illetve Mahler csodálatos IV. szimfóniája is elhangzik. Február 20-án a Müpában előadjuk Julianne Banséval a már említett Kafka-töredékeket, az azt megelőző napra, 19-ére pedig Kurtág György születésnapi estjére készülünk a Zeneakadémián. Nem vállaltunk keveset: hat nagyzenekari művet állítunk színpadra, amelyek bár nem hosszúak, de annál nehezebbek – reméljük, meg tudjuk tisztelni egy szép koncerttel a kilencvenéves mestert. Márciusban egy dupla koncerttel jelentkezünk a Zeneakadémián: Messiaen Az isteni jelenlét három kis liturgiája és Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művek lesznek műsoron – 19-én a Haydn mű zenekari változatban, 20-án pedig a Keller Quartett közreműködésével. Mindkét est szólistája Ránki Fülöp lesz zongorán, és Bruno Perrault egy különleges hangszeren, az ondes martenot-n. Március végén pedig az Hommage à Stravinsky sorozat záró koncertjén egy másik ifjú tehetség, Fejérvári Zoltán zongoraművész közreműködésével és Rácz Zoltán dirigálásával adjuk elő Stravinsky, Pierre Boulez és Berg műveit.