Árpád

Bruno Perrault a Concerto Mesteriskolában

2016.03.16. 15:41

Programkereső

Folytatódik a Concerto Mesteriskola március 17-én, amelyet a Concerto Budapest zenekar vezetője, Keller András sokéves zenekarvezetői és oktatói tapasztalatával álmodott meg.

A következő és egyben az évad utolsó vendége Bruno Perrault lesz, aki bemutatja és megszólaltatja különleges hangszerét, az ondes martenot-t. Beszélgetőpartnere és tolmácsa Czinege Ádám.

Bruno Perrault
Zenei tanulmányait (zongora, ondes martenot) Strasbourgban majd Párizsban végezte. 1998-ban csatlakozott Konzervatórium Zenekarának közép-európai turnéjához (Messiaen: Turangalîla-szimfónia). A koncertezés mellett színházi produkciókban is részt vesz, az olasz „Fanny & Alexander” társulattal öt év alatt száz alkalommal lépett fel. Játszott a London Sinfoniettáva és számos helyen volt közreműködő Honegger Jeanne d'Arc a máglyáncímű darabjának színpadi és oratórium-előadásaiban. Gyakran ad kamarakoncertet az olasz zongorista Matteo Ramon Arevalos partnereként. Messiaen több művének – Assisi Szent FerencLa Fête des Belles EauxTrois Petites Liturgies – előadásában vett rész.

Az ondes martenot (martenot-hullámok), mely az elektronikus hangszerek egyik legjelentősebbje volt a 20. század első felében, de az utolsó darabot 1988-ban gyártották belőle. Maga a feltaláló, Maurice Martenot eredetileg csellista volt és az volt az elképzelése, hogy a cselló kifejezőképességét átültesse új hangszerébe. Pierre Boulez, aki már húszévesen az elektronikus hangkeltő berendezések iránt érdeklődött, rövid ideig ondes martenot-játékosként volt ismert. Az összes fontosabb francia zeneszerző írt erre a hangszerre kisebb-nagyobb művet, többek között André Jolivet, Milhaud, Honegger.

Bruno Perrault
Bruno Perrault

Utóbbi így fogalmaz Zeneszerző vagyok c. írásában: „Az ondes martenot nevű berendezés nyugodtan helyettesíthetné a kontrafagottot. Ereje van, masszív artikulációja, nem is lehet összehasonlítani azokkal a zenekarokból kikandikáló komor kályhacsövekkel.” Edgar Varèse a szirének hangjaként használta 1929-ben az Amériques egy előadásánál, Olivier Messiaen Fêtes des belles eaux-ja pedig egyenesen hat ondes martenot-t foglalkoztat. Messiaen egyébként grandiózus Turangalîla-szimfóniájában (1948) is nagy szerepet szán a hangszernek: kihasználja az emberi hanghoz való hasonlóságát, lebegő voltát, így a zenében egy istennő-szerű alak dereng fel az elektromos szerkezet segítségével.

A hagyományos hangfalak mellett készítettek az ondes martenot-hoz ún. pálma-hangfalat is, melynek különlegessége, hogy a hangnyílás előtt mindkét oldalán 12 rezgőhúr van kifeszítve. Ezek a hang teltebbé tételére és árnyalására szolgálnak. Az elektromos hangszerek közül tulajdonképpen az ondes martenot volt a legsikeresebb a szintetizátorok előtt.