Luca, Ottilia

Népzenei crossover a Zeneakadémián

2016.03.26. 06:47

Programkereső

A Mentés Másként Trió Istvánfi Balázzsal és Németh Andrással közös Solti-termi koncertjén a középkor és a barokk világi zenéje lép kölcsönhatásba a magyar népzenével április 21-én.

A Mentés Másként Trió zenéje bár többnyire a magyar és szomszéd népek hagyományos népdalkincséből táplálkozik, interpretációjukat leginkább újraénekelt népzenének tekintik. A három tagú minimál együtteshez a moldvai csángó magyarok kultúrája áll a legközelebb. Erdély e területén számos gyűjtőúton jártak már és tanítványaikat is szívesen viszik magukkal, hogy együtt zenélhessenek és táncolhassanak a csángó fiatalokkal. Fábri Géza – aki az ének mellett kobozon és tamburán játszik – 2003-ban kezdett együtt dolgozni Fábri-Ivánovics Tündével, az együttes ütőhangszeres énekesnőjével. Ebben az évben készítették el Mentés másként... című lemezüket, amelyen még vendégzenészként szerepelt Lipták Dániel, a trió hegedűse. Az elmúlt több mint tíz évben jól összekovácsolódott együttesnek jellegzetes zenei hangja alakult ki, amely ötvözni a barokk kamarazene érzékeny interakcióját, a mai fülnek gyakran szokatlan középkori zenei gyakorlatot és a magyar népi hangszerek rusztikusnak tűnő hangzásvilágát.

Mentés Másként Trió
Mentés Másként Trió

Az Akusztikus, autentikus sorozat április 21-i koncertjén a trióhoz egy szintén régóta együtt zenélő duó, a dudajátékos Istvánfi Balázs ésa tekerőlantos Németh András csatlakozik. Mindkét művész Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora, s az hangszerük művészei közt az elsők közé tartoznak, akik master diplomával rendelkeznek. Bár hivatalosan 2011 óta létezik duójuk, az elmúlt tizenöt évben számos alkalommal muszikáltak együtt. Zenei világuk a népzenén kívül a jazzből és a klasszikus zenéből is táplálkozik – ezt alátámasztja ars poeticájuk is, amely így hangzik: „tradicionális zene klasszikus alapokon”. Hangszereiken kezdettől fogva egyfajta „progresszív burdon-zenei hangzás” megvalósítására törekedtek, így a tekerőre és a dudára jellemző, a középkori zenei gondolkodásban gyökerező, állandóan hallható alaphang a két művész számára nem jelent korlátot, sokkal inkább zenei háttérként szolgál a tökéletesre csiszolt összjáték keretében megszólaló, végtelenül precíz dallamcsipkék állandó újraalkotásához. A két, önmagában is rengeteg műfajjal operáló együttes összjátéka olyanfajta műfajokon átívelő, crossover produkciót ígér, amelyhez hasonló talán sosem volt még hallható a Solti-teremben.