Luca, Ottilia

Új utak nyomában Alina Ibragimovával

2016.06.27. 09:01

Programkereső

„Játéka egyszerre rendelkezik félelmetes nyerseséggel és felvillanyozó energiával.”

A fenti sort Tom Service, kiváló brit zenetörténész és kritikus, a The Guardian klasszikus zenei rovatának főmunkatársa, rádiós és televíziós műsorvezető írta 2012-ben a baskír származású, orosz hegedűművésznőről, Alina Ibragimováról, akkor még talán nem is sejtve, hogy akkora hatást gyakorol rá a mára már világszerte keresett, ugyanakkor továbbra is szerény sztárhegedűs, hogy három évre rá feleségül is veszi őt.

Alina Ibragimova
Alina Ibragimova

Legutóbb a norvég Vilde Frangot mutattuk be a Fesztiválakadémia művészei közül, de ha nem lenne elég a világhírű, fiatal hegedűművésznőkből egy a mostani fesztiválon, úgy a polevszkoji születésű, de tízéves kora óta Londonban élő Alina Ibragimova személyében egy másik nagy kaliberű művészegyéniséggel ismerkedhetnek meg. Legalábbis aki először hallja őt, hiszen Magyarországon már többször megcsodálhattuk játékát: számos alkalommal kamarázott a Kokas-Kelemen házaspárral is, legutóbb pedig a Nemzeti Filharmonikusok szólistájaként Bartók Hegedűversenyével lépett a Müpa pódiumára májusban, Kocsis Zoltán vezényletével.

Alina Ibragimova
Alina Ibragimova

A Fesztiválakadémia másik ifjú sztárjával, Vilde Franggal még az is összeköti őt jelenleg, hogy a zsűri idén mindkettőjüket felterjesztette a brit Gramophone Magazine Év Művésze-díjra jelölt tíz muzsikusa közé. (Szavazni itt lehet.) A világ több jelentős színpadán megmutatkozhatott már a Musikvereintől a Carnegie Hallig, a Concertgebouwtól a portói Casa da Musicáig, az őt kísérő zenekarok között megtalálhatjuk a Philharmoniát, a clevelandieket, a Marinszkij Színház Zenekarát vagy a londoniakat, és olyan karmesterekkel dolgozhatott már együtt, mint Sir John Eliot Gardiner, Vlagyimir Jurovszkij vagy Valerij Gergijev.

A Gramophone-díjra való jelölést természetesen nagy mértékben befolyásolta az elmúlt év, amely során két, a kritika által egekig magasztalt lemezt is kiadott: egyet Eugène Ysaÿe szólószonátáiból, egyet pedig Mozart hegedű-zongoraszonátáiból, szinte állandónak mondható zongorista partnerével, a kiváló francia művésszel, Cédric Tiberghiennel, akivel öt koncerten elő is adták az összes Mozart-szonátát a londoni Wigmore Hallban és Tokióban is. Ez utóbbi lemeze kapcsán a Gramophone Magazine az Ibragimova-Tiberghien duót úgy mutatta be, mint „amelynél meggyőzőbb előadást elképzelni sem lehetne”.

 De ha még mindig nem lenne elég mindez a sokoldalúság, meg sem említettük, hogy főleg a bécsi klasszikára és régebbi zenékre specializálódott vonósnégyesével, a Chiaroscuro Kvartettel is rengeteget koncertezik, a BBC Proms sorozatában pedig szólóban is felléphetett Bach összes partitájával és szonátájával. Erről a koncertről láthatják a következő videóban a d-moll Partita egy részletét:

2012-ben a Fideliónak adott interjújában Filip Viktória a szólista-létet kiegészítő számtalan kamarazenei fellépéssel kapcsolatos kérdésére a következőt válaszolta: „Mint zenésznek azt gondolom, nagyon fontos több irányba is próbálkozni, továbbá jó, ha a muzsikus rugalmas és magáévá tudja tenni a különböző szabályokat és stílusokat. Ez a legjobb mód, hogy többet tanulj a zenéről és hogy új utakat találj.”

A budapesti Fesztiválakadémián Mozart-szonátát hallhatunk az előadásában (július 23-án) – ezúttal az argentin José Gallardóval –, hogy mi is meggyőződhessünk arról, aminek már többek között a Wigmore Hall közönsége részese lehetett, de hallhatjuk őt 22-én Purcell-darabokban, a Mozart-szonáta után rögtön pedig Mendelssohn Oktettjében, a 23-i matiné koncerten pedig növendékek társaságában lép a Zeneakadémia közönsége elé.