Bernadett

A reykjaviki hárfa

2016.07.05. 08:14

Programkereső

Izlandra, a világ legészakibb fővárosával rendelkező szigetországra először március végén figyelhettek fel a magyarok, amikor a WizzAir elindította közvetlen járatát Budapest és Reykjavik között, aztán néhány hónappal később a labdarúgó Európa-bajnokságon bukkant fel az ország nemzeti tizenegye, amelyik nemcsak a magyar csapattal játszott döntetlent, de Angliát is kiejtette a versenyből. Cikkünk azt vizsgálja, hogy kik is az izlandiak és mire képesek, ha művészetről van szó.

Az Egyesült Államok és Európa között nagyjából félúton elhelyezkedő Izland lakossága az európai viszonylatban egyik legmodernebb és legfejlettebb fővárosra, Reykjavikra koncentrálódik. A napjainkban a modern művészetek pártolásában élen járó országról nem gondolnánk, hogy története során szinte mindig több száz éves lemaradásban volt az európai fejlődéshez képest.

Reykjavík
Reykjavík

Egy kis történelem

A mintegy 20 millió évvel ezelőtt kialakult Izland a legtovább lakatlanul maradt nagy szigetek egyike. Története során szinte mindig valamelyik skandináv királyság fennhatósága alá tartozott.

geysir

A függetlenedési törekvésekben sem járt az élen, hiszen bár az évszázadok során sokszor felerősödtek az ellentétek a dán vagy a norvég uralommal szemben, valódi lehetőség a függetlenedésre csak a 19. században kínálkozott, amikor az Európában - és főként Dániában - tanult izlandi értelmiségiek eljuttatták a szigetre a romantikus nacionalizmus áramlatait. Az első reális lehetőséget is kínáló, de sikertelen függetlenségi mozgalmat Jón Sigurðsson jogász indított 1843-ban. A legelső valódi lépés csak 1874-ben, a viking betelepülés ezredik évfordulóján történt meg, amikor Izland alkotmányt és részleges önkormányzatot kapott a dán kormányzattól. Az 1918. december 1-jén életbe lépő törvény perszonálunióban a Dán Királysággal Izlandot külön államnak, Izlandi Királyságnak ismerte el 25 évre. Izland saját zászlót kapott, de a kül- és hadügy Dánia kezében maradt. Az igazi áttörés a törvény lejárta után, az 1944. május 20-i népszavazást követően valósult meg. A referendum eredményeként 1944. június 17-én alakult meg az Izlandi Köztársaság.

A sajátosan fejlett, a modern művészeteknek kiemelten otthon adó Reykjavik pénzügyi kultúrájában is meghaladja az európai átlagot. Az ország, bár elképesztően magas árak jellemzik, élen jár a készpénzforgalom visszaszorításában is. A kártyás fizetés a legkisebb lélekszámú településeken is megoldott sőt, inkább elfogadott.

A lemaradás a művészeti életet is jellemezte

Vegyük például a zeneművészetet. Az első zenei alkotások megszületése a 19. század közepére tehető. Ebben az időszakban keletkeztek az olyan énekhangra alkalmazott zeneművek, amelyek zenei világa a középkori Európát idézik. Az első négyszólamú kórusművet az

langspil
langspil

1850-es évek közepén regisztrálták Izlandon, a hangszeres zene ekkor még szinte teljesen ismeretlen volt a szigetlakók körében. Az izlandi népzene a szigeten elő emberek lelkét és a természet erőinek harcát is tükrözik. Ha hangszerekről beszélünk, akkor Langspil(hosszú játék), vagy „hajló citerát” említhetjük, amelyhez hasonló instrumentummal a norvégok és a németek is büszkélkedhetnek, mégis ezt tartják az ország nemzeti hangszerének. A zenei hangzásvilágot hosszú ideig az egyházi modusok, modális hangnemek határozták meg. Az 1900-as évek elején kiadott Izlandi Népdalok (Íslensk þjóðlögcímű kötet több mint ezer ilyen dallamot tartalmaz.

A bizarr múzeumok hazája 


Icelandic Phallological Museum logo.gif
Az Izlandi Fallosz Múzeum igazgatója 1974-ben kezdte el gyűjteni az Izlandon és a környező vizekben honos emlősök hímvesszőjét. A legelső darab egy bika nemi szerve volt, a gyűjtemény mára közel 300 darabból áll, amelyek majd 100 különböző állatfajtól származnak. A szervek formalinban tartósítva vagy kiszárítva láthatók. A gyűjtemény legnagyobb darabja egy ámbrás cet 1,7 méter hosszú és 70 kilós fallosza, a legkisebb pedig egy hörcsögé, mely mindössze 2 milliméter hosszú.

Európa zenetörténetének áramába Izland csak a 20. század elejétől tudott bekapcsolni, a fogadókészség azonban a vártnál sokkal intenzívebb volt, így az 1980-as évek közepére a sziget egyértelműen felírta magát a világ könnyű- és klasszikus zenei térképére. A klasszikus zenét tekintve a leghíresebb és legkeresettebb izlandi zeneművészek között ott van például a zeneszerző Jón Leifs, a zongoraművész Víkingur Ólafsson és a szinten fiatal csellóművész Sæunn Þorsteinsdóttir.

Senkinek nincs vezetékneve



Izlandon - egyes közel-keleti országhoz hasonlóan - senki nem visel hagyományos vezetéknevet. A személynevek egy keresztnévből és az apai névből képzett kvázi vezetéknévből állnak össze. Víkingur Ólafsson esetében tehát tudható, hogy apját Ólafnak hívták, amihez a -son (angol: "son" - fia) szó kapcsolódik.  Sæunn Þorsteinsdóttir esetében ugyanez a helyzet, de az apai Þorstein szóhoz itt a -dóttir (angol: daugther - lánya) szó kapcsolódik.

Az első szimfonikus koncert Izlandon

A 20. század fordulóján született Jón Leifs (1899–1968), Izland egyik legjelentősebbnek tartott zeneszerzője. 1916-tól Lipcsében tanult zongorázni Robert Teichmüllertől, de később ideje nagy részét a zeneszerzésnek és a vezénylésnek szentelte. Tanulmányokat folytatott az olasz Ferruccio Busoninál. Jón Leifs számos zenekart dirigált a 20-as években Németországban és Csehszlovákiában, s bár ezzel az első nemzetközi karriert magáénak tudható izlandi karmester volt, állandó pozíciót mégsem kapott sehol. A Hamburgi Szimfonikus Zenekarral turnézott, aminek során ő adta az első szimfonikus zenei koncertet Izlandon 1926-ban. Sokat tett a sziget népdalkincsének összegyűjtéséért, 1925-től három ízben indult népdalgyűjtő körútra. Műveiben rendre a természet erőit jeleníti meg a zenei hangok nyelvén, felhasználva az általa gyűjtött népi motívumokat.

Víkingur Ólafsson - 1984

Az izlandi származású fiatal zongorista 2008-ban diplomázott a New York-i Juilliard Schoolon. Számos neves zenekarral lépett már fel, köztük a Julliard Zenekarával, illetve az Izlandi Szimfonikus Zenekarral. Mesterkurzusokat tart Oxfordban és Reykjavikban, valamint egy 10 epizódból áll TV-műsor elkészítésére is felkérték, amelynek célja a klasszikus zene népszerűsítése. A világhírt egy Brahms és Beethoven műveiből készített felvétel hozta el neki, amelyet 2009-ben rögzített a lipcsei Gewandhausban. Víkingur Ólafsson egyébként az idei Kaposfesten is fellép augusztus 14-én és 17-én. 
Sæunn Þorsteinsdóttir (ejtsd: Thorsteinsdóttir) - 1984

A Reykjaviki születésű csellista a Los Angeles-i, Torontoi és az Izlandi Szimfonikusok partnereként hívta fel magára a New York Times figyelmét. A 2015-től a seattle-i Washington Egyetemen oktató művész a 18-19. századi művek mellett szakavatott előadója a kortárs csellórepertoárnak. Szoros együttműködésben dolgozik a zeneszerző Daníel Bjarnasonnal, de bemutatta Peter Schikele, Paul Schoenfield és Kendall Briggs számos művét. Olyan kamarapartnerekkel dolgozik együtt mint Itzhak Perlman vagy Mitsuko Uchida.

Izlandi Szimfonikus Zenekar

Az együttes, amelynek Reykjavik Harpa Koncertterme ad otthont, 1950-ben alakult. A zenekar az elmúlt évek során egyre növekvő nemzetközi hírnevet mondhat magáénak, amelyet elsősorban lemezfelvételei minőségének köszönhet. A közel száz tagból álló zenekar szoros kapcsolatot tart fenn a Budapesten tavaly fellépett orosz származású karmesterrel, Vlagyimir Ashkenazyval, aki 1972-től vezényli rendszeresen az együttest tiszteletbeli karmesteri pozícióban. 

A zenekar szezononként nagyjából hatvan konceret ad a családi koncertektől az ifjúsági koncerteken át a nagyzenekari hangversenyekig. Az együttes számos felvételt készít, lemezre vették többek között a finn Sibelius összes szimfóniáját, a Vincent d'Indy zenekari műveit tartalmazó korongjukért pedig Grammy-díjra is jelölték az Izlandi Szimfonikusokat.

Az izlandi Müpa

A 43 méter magas, 28 ezer négyzetméteres Harpa (Hárfa) Zenei- és Konferenciaközpont épületét a dán Henning Larsen Architects tervezte a helyi Batteríiđ építészirodával együttműködve. Az Olafur Eliasson ötlete alapján készült, kétrétegű déli homlokzatot szabálytalan formájú, de alapvetően hatszög alakú üvegelemek alkotják, amelyeket az izlandi tájra jellemző természetes bazaltoszlopok formája ihletett. Az eltérő síkba állított üvegelemek nappal a természetes fényben kaleidoszkópszerű összképet nyújtanak.

A Harpában két étterem, egy izlandi specialitásokat kínáló bisztró, designbolt és zenei áruház is helyet kapott. A komplexum zenei- és konferenciaközpontként működik. Akár 1600 fő is helyet tud foglalni az ezer négyzetméteres, 23 méter belmagasságú Eldborg nagyteremben, amelyet speciálisan koncertekre terveztek, de flexibilis padlójának köszönhetően akár nemzetközi konferenciáknak is helyet tud adni.

A megfelelő akusztika kialakításában ugyanaz az Artec cég vállalt szerepet, amelyik a budapesti Müpában lévő Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kialakításában is közreműködött. A Harpa belső designja ezért nem véletlenül emlékeztethet minket  a Müpa nagytermére.
A képre kattintva nézzen szét a galériában!

A második legnagyobb terem a Silfurberg konferenciaterem, amely 750 fő elhelyezésére alkalmas. A kettő között, az épület második emeletén helyezkedik el a Norðurljós előadóterem, 540 négyzetméteres területén 450 vendég számára. A legkisebb terem, a Kaldalón 195 fő fogadására alkalmas. A Harpa belsőépítészetére, különösen az üvegfallal megnyitott előcsarnokra a puritánság jellemző, amiben szerepet játszik az a tervezői szándék, amely a környező tájat a belső részeként, egyfajta dekorációként kezeli.