Etelka, Aletta

„A játékomat mindig a saját elvárásaimhoz mérem”

2016.11.07. 07:11

Programkereső

Varga Gergő Zoltán tavaly a Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny első díját hozta el, most pedig a Cziffra György Zongoraversenyen végzett a dobogó legfelső fokán, illetve a legjobb Dubrovay László mű előadásáért járó egyik különdíjat is megkapta. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult fiatal tehetséggel beszélgettünk a versenyről, az eljátszott Liszt-darabról, és arról, milyen hozzáállás várható el egy jó zongoristától.

- Hogyan értékelnéd, milyen volt a mezőny?

- A verseny résztvevői ábécésorrendben követték egymás, ennek okán senkit nem hallottam játszani. Nem baj, mert a játékomat mindig a saját elvárásaimhoz mérem, másféle hozzáállást nem tartanék szerencsésnek. Legyen szó bármilyen versenyről, igyekszem mindig a tudásom legjavát adni, a maximumot hozni ki magamból. Ha úgy érzem, hogy ez sikerült, utána az eredménytől függetlenül elégedett vagyok.

- Ki hívta fel a figyelmed a mostani versenyre?

- Édesanyámtól értesültem róla, tőle kaptam meg a verseny linkjét. Az időm nem tette lehetővé, hogy indulhassak a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen, ezért is fogadtam kitüntetett örömmel a Cziffra György Zongoraverseny hírét. Nagyon tetszett a repertoár is, tehát magától értetődő volt, hogy jelentkezem.

Varga Gergő Zoltán
Varga Gergő Zoltán
Fotó: Szőllősi Mátyás

- 2014-ben a diplomakoncerteden eljátszottad Liszt Ferenc 12. magyar rapszódiáját, és most, a döntőben is sorra került a darab. Változott a hozzáállásod a műhöz?

- A Liszt-darabot csillogás és elegancia jellemzi, úgy érzem, különösebben nagy kihívást nem okoz. Nem igényel olyan érettséget, mint például a szintén Liszt jegyezte h-moll szonáta, amihez valóban fel kell nőni lelkileg-szellemileg.

- Akkor a 12. magyar rapszódia, fogalmazzunk így, kortalan?

- Részben igen, bár tartogat némi fineszt. Összességében abban hiszek, hogy egy jó és érzékeny előadó minden előadás alkalmával talál a darabban új ötletet, fantáziát.

- Amíg készültél a versenyre, a gyakorlás mennyi időt vett igénybe?

- A zongorázás mellett szinte mindennap tanítok, tehát az óráimtól is függött, hogy mennyi időt tudtam a gyakorlásra szánni. Azért a napi néhány óra mindig megvolt.

- Amikor egy-egy új darabra vagy akár valamelyik komolyabb versenyre készülsz, hallgatod más előadók felvételeit?

- Hogyne! A gyakorlás első fázisában sokat hallgatom más művészek játékát, gyűjtöm az ötleteket, tapasztalatokat. Amikor fejben nagyjából készen vagyok egy-egy művel, utána elsősorban az engem inspiráló zongoristák előadásait hallgatom.

- Van már tehát egy nemzetközi és egy hazai első hely. Hogyan tovább?

- A magyar piac a klasszikus zene terén meglehetősen kicsi és telített, úgyhogy a későbbiekben a külföldi karrier is szóba jöhet.

Varga Gergő Zoltán
Varga Gergő Zoltán
Fotó: Szőllősi Mátyás

- A külföldi mezőny nem kevésbé telített...

- Valóban sok a zenész, viszont kevés az igazán jó zongorista. Jók alatt azokat a művészeket értem, akiknek minden hangja mögött tartalom van, illetve komolyan, elmélyülten viszonyulnak a zenéhez.

- Cziffra György – nevét csodálat és számtalan legenda kíséri. Téged milyen vonásai fogtak meg?

- Nagyon régen olvastam az Ágyúk és virágok című életrajzi kötetét. A könyv és a róla hallott történetek alapján azt gondolom, hogy hihetetlen ember lehetett. Lazasága, eleganciája azonnal megfogott. Játéka különösebb nehézség nélkül felismerhető. Cziffra sokszor szembemegy a kottával, átlép a tradíciókon. Nála nem gond, az ő egyénisége megengedi az effajta „kihágásokat.”