Árpád

Kortársak Kocsis Zoltánról

2016.11.08. 09:34

Programkereső

Kocsis Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után november 6-án délután 64 éves korában elhunyt. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész-karmesterről pályatársai osztották meg személyes emlékeiket.

Bartók földi helytartója”

Most alkalmuk lesz Bartók földi helytartójával együtt muzsikálni.

- így vezette fel Vásáry Tamás karmester-zongoraművész azt a koncertet, ahol a vezényletével Kocsis Zoltán játszotta Bartók III. zongoraversenyét.

A hangversenyre emlékezvén kiemelte, hogy „már a próbák alatt is olyan észrevételei voltak, hogy kiderült, ő a legkompetensebb személy arra, hogy Bartókról beszéljen, Bartókot zenéljen. Hihetetlen energiája és kapacitása volt, nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is, ami páratlan.

Annyi terve volt és olyan sok lehetett volna még. Pótolhatatlan.

- fogalmazott Vásáry Tamás

A karmester november 26-án Schubert-estet dirigál a Müpában, közte a Befejezetlen (VIII.) szimfóniát, amelyet Kocsis Zoltán emlékének ajánl. A szimfónia egy fiatal emberről szól, akinek még nem kellett volna meghalnia.

Az első tételben írta meg a saját halálát, a második tételben pedig odaátról üzen, hogy ott béke van és boldogság

Óriási szervezőképesség és memória”

A pályatárs, kamara- és szólistapartner, Perényi Miklós gordonkaművész kiemelte: fiatal korától kezdve szívósan tökéletesítette technikáját, hallatlan szorgalommal gyűjtötte zenei ismereteit, megérezve saját zseniális képességeit, lehetőségeit. Külső és belső hallása, a zene szövetének gyors megértése, óriási szervezőképessége és memóriája a zeneművek nagyvonalú megszólaltatását eredményezte.”

Bárcsak megismerhetném”

Kocsis Zoltán halála kapcsán Rácz Zoltán, az Amadinda ütőegyüttes vezetője egy személyes történetet osztott meg:

"Tizenéves korom óta csodáltam őt, így elképzelhető, mit éreztem, amikor húszéves koromban,

1980 őszén megszólalt a telefonom és Kocsis Zoltán volt benne.

Akkor kért fel Ránki Dezsővel közösen arra, hogy játsszam el velük Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátáját, amit 1981 márciusában adtunk elő először. Minden önéletrajzomban ezt jelölöm meg pályafutásom kezdetének"

Rácz Zoltán szólt arról is, hogy néhány nappal ezelőtt New Yorkban találkozott Röhrig Gézával, az Oscar-díjas Saul fia című film főszereplőjével, aki arról beszélt neki, mennyire szeretné megismerni Kocsis Zoltánt.

„Vezényelt, én énekeltem”

A Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter megtiszteltetésnek nevezte, hogy két ízben énekelhetett Kocsis Zoltán vezényletével. Mint írta: „Mérhetetlenül szomorúak vagyunk, együttérzünk családjával, zenekarával és minden tisztelőjével"

Kerestük egymás tekintetét”

Kovács Géza, az ázsiai turnéról november 8-án hazatérő Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója a november 6-i estét idézte fel: „amikor a koncert után értesültünk a halálhírről, mint az árván maradt gyerekek, a szálloda előtt kerestük egymás tekintetét és néztünk üresen, hogy

mi lesz most velünk.

Valaki kerített egy gyertyát és azóta próbáljuk felfogni, hogy mostantól úgy kell élni, hogy nincsen Kocsis Zoltán.”

Mint mondta, a sors különös fintora, hogy Kocsis Zoltán azokban a percekben halt meg, amikor az általa betanított A csodálatos mandarint játszották az általa választott Kovács János vezényletével Sanghajban, s a mandarin fájdalmas halála egybeesett az ő halálával.

"Nekünk az maradt, hogy azt az örökséget, amit nekünk ajándékozott, az ő igényességének megfelelően ápoljuk" - hangsúlyozta, hozzátéve: a szeretteire, családjára és gyermekeire oda kell figyelni és segíteni őket.

A ritka zsenik egyike”

Fischer Iván
méltatásában úgy fogalmazott: "mély megdöbbenéssel és szomorúsággal hallottam a gyászhírt, Kocsis Zoltán elhunytát. Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus példaképünktől. Nyugodjék békében."