Etelka, Aletta

A Messiással ünnepel az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus

2016.11.13. 14:05

Programkereső

Az idén 25 éves Orfeo Zenekar és a magyar zenei élet elsőszámú régi zene együtteseként számon tartott Purcell Kórus közös koncertet ad 2016. november 15-én, a Zeneakadémián.

A műsoron ezúttal Georg Friedrich Händel egyik legmarkánsabb oratóriuma, a Messiás szerepel. Ez Händel egyik olyan műve, melyet 1759-es haláláig, még vakon is ő vezényelt az orgona mellől. Azóta pedig ez a darab világszerte az ünnepi koncertek legmagasztosabb kompozíciója, fenséges nyitányával, fergeteges drámai áriáival, magával ragadó kórus részeivel.

Az Orfeo Zenekart és a Purcell Kórust is Vashegyi György alapította Budapesten, a kilencvenes évek elején, akit a régi zene kiemelkedő szakértőjeként és kiváló interpretálójaként tart számon a magyar zenei élet.

Az Orfeo Zenekar nevét Monteverdi L'Orfeo-jának első teljes magyarországi előadása után vette fel. A zenekar hivatásos zenészekből áll, akik más hazai és külföldi együttesekben is fontos szerepet töltenek be zenekari tagként vagy hangszeres szólistaként. Az Orfeo Zenekar a legkiválóbb autentikus megszólaltatója a régi zenei kompozícióknak hazánkban. A Purcell Kórust pedig a magyar zenei élet elsőszámú régi zene együtteseként tartják számon. A kórus kiváló fiatal énekesekből áll, a kórustagok mindegyike magasan képzett muzsikus, énekes és hangszeres zenész.

Georg Friedrich Händel (1685-1759) az oratórium, vagyis a színpad nélküli drámai költemény, a zenés „ünnepi játék” legnagyobb mestere volt. A Messiást 1741-ben, Londonban írta 23 nap alatt Írország részére; majd a jótékony célú, hatalmas sikerű bemutató is Dublinban volt. A szövegkönyv három fejezetbe tagolja a hatalmas anyagot.

Vashegyi György és a Purcell Kórus
Vashegyi György és a Purcell Kórus

Az első a Messiás eljövetelének előzményeit és jeleit, majd születését és a „hű pásztor” szelíd uralmát festi le. A második rész a passió: a szenvedések és a megdicsőülés diadalának hirdetéséről szól.

A harmadik traktus pedig a feltámadás, az áldozat ünneplése. Händel zenéje a jórészt eseménytelen „cselekményt” olyan feszültséggel tölti meg, mely szinte páratlan. Az evangélium szövegéből a szerző három mozzanatot emel ki: a szeretetet, a szegények felemelését és a békét. Hőse pedig ezáltal nem is személyes hős: eszméiben és hatásában válik jelenvalóvá, csakúgy, mint maga az oratórium, Händel Messiása.

Támogatott tartalom