Szilárda

Ilyen előadóktól érdemes lemezt venni

2017.05.07. 15:52

Programkereső

A Deutsche Grammophon két lemezéről: Szokolov Mozartot és Rahmanyinovot, Kremer, Trifonov és Dirvanauskaitė pedig Rahmanyinov-triókat játszik.

Ez tényleg tökéletes

Sokolov

Grigorij Szokolov nem hajlandó stúdióba vonulni. Pedig fantasztikusan játszik, és hát bűn lenne egy ilyen zongoristától nem kiadni semmit, ezért a DG megállapodott vele, hogy a koncertfelvételeiből csinálnak lemezt. Két zongoraverseny két koncerten: Mozart A-dúr zongoraversenyét (K. 488) Trevor Pinnockkal és a Mahler Kamarazenekarral, Rahmanyinov III. zongoraversenyét pedig Yan Pascal Tortelier vezényletével és a BBC Filharmonikus Zenekarával játssza az orosz zongorista. Egyik felvétel sem mai, a Mozart 2005-ös, az utóbbi 1995-ből való. Ennek ellenére nagyon jól szólnak egymás mellett a lemezen, melynek kivitelezése igencsak igényes. Papírdobozos kiadás, szép, szép hosszú füzetkével. A bónusz egy DVD, „A Conversation That Never Was” a dokumentumfilm címe, melyet Nadia Zhdanova készített Szokolovval.

A Mozart-zongoraverseny letisztultsága, érettsége rögtön a legjobbak közé emeli a felvételt:

frissesség és nemesség árad ebből az interpretációból, átgondolt Szokolov és a zenekar játéka. Pinnock hagyja kibontakozni a zenészeit, a lassú tételt pedig állandóan vissza kell léptetni, hogy újrahallgassam, olyan jó.

A Rahmanyinov-zongoraverseny eme interpretációjáról legendák keringenek, a felvétel már jó ideje kering az interneten (furcsa, hogy a DG csak most döntött úgy, hogy ki is adja). Gyűjtők és zenebolondok nagy része egyetért abban, hogy ez a III. zongoraverseny legjobb előadása. (Dagadhat a keblünk, a májusi Gramophone épp Kocsis játékához hasonlítja Szokolovét az első tételben.) A lemezen nem hallatszik, de a vágatlan koncertfelvételen igen, hogy a tartózkodó angol közönség tapsol az első tétel végén – nem minden ok nélkül. Ezt a lemezt hallani kell.

Imádság

Rossz hírünk van: Giedrė Dirvanauskaitė nevét meg kell jegyeznünk, ha eddig nem is tettük, és nagyon hosszú és bonyolult neve van. Játszott már itt Magyarországon, mégpedig a Kremerata Balticával, most is jönni fog május 19-én, hogy a Concerto Budapestnél vendégeskedjen (Kremerrel adják elő Philip Glass Kettősversenyét.)

0002894796982 600

A csellista hölgy ugyanis fantasztikusan játszik, valahogy úgy, ahogy a lemez címe szól: Preghiera, azaz imádság. Gidon Kremer és Daniil Trifonov kezd, Fritz Kreisler átdolgozását játsszák, melyet Rahmanyinov II. zongoraversenyének lassú tételéből készített. (Egyszer már elpanaszoltam Önöknek, mi bajom van ezzel a dallammal.)

Igazi orosz melankólia az album többi része (is):

Rahmanyinov fiatalkori elégikus trió szerepelnek rajta, mindkettő Csajkovszkij iránti rajongásáról tesz bizonyságot. Ennek ellenére egyik se súlytalan, a No. 2. d-moll darab a maga háromnegyed órás terjedelmével főleg nem. Kremer hegedűje énekel, Dirvanauskaitė csellója fantasztikusan kifejező és érzelmes, Trifonov játéka pedig ragyogó és halálpontos – ő az előadás horgonya.