Luca, Ottilia

Fejérvári Zoltán: "Szeretem az anyanyelvem és a magyar vidéket!"

2017.05.22. 15:48

Programkereső

Leginkább hazája zongorazenéjét érzi közel magához - kezdődik az írás a művészről, aki alig két hete nyerte meg a Montreali Zongoraversenyt. A Musical Toronto portréja.

Fejérvári mélyen érti Bartók zenéjét, a 3. zongoraverseny előadására egyedül készült

– írja a cikk. Az viszont egyenesen hihetetlen, hogy két nappal a fellépés előtt még nem memorizálta teljesen a művet. „Nagyon összpontosítottam az első körre, kicsit kevésbé a másodikra, de a versenyműre [a döntőre] már egyáltalán nem. A második kör után ezért rögtön gyakorolni mentem.

Persze, mivel már játszottam a művet korábban, hamar visszajöttek az emlékek. De azért elég rizikós volt."

A Bartók-versenymű többek között azért is volt megfelelő választás, mert a mű neoklasszicizáló jellege alkalmas arra, hogy bevezesse a magyar zenébe az abban kevésbé jártas hallgatókat.

Zoltán Fejérvári 3 photo Brent Calis
Fotó: Brent Calis

„[A döntőt megelőző napokban] nagyon sietősen próbáltunk, kevés időnk volt. Ilyenkor ott van a gyomorban a szorító érzés, mert tudod, hogy valaki megítéli majd, amit játszol.” Ennek ellenére jó próbák voltak, és sokat segítettek az előző nap koncerttapasztalatai.

Fejérvári elmondta a kanadai újságnak, hogy itthon mekkora Bartók hatása. „Nagyon nagy. Valóban nagyon nagy!” – mondja, hozzátéve, hogy a 20. századi zeneszerzők mind Bartók örökségéből táplálkoznak. Ennek ellenére nem lehetetlen őt megérteni külföldön. „Ha az ember rájön a zenéjének a fő törvényszerűségeire, sikerül.

Bartók zenéje, mondjuk így, mindig beszél.

Nem egyszerűen énekel, hanem beszél. Mindig benne van ez a parlando, rubato jelleg.”

Bartók nem hasonlítható Liszthez, aki Magyarországon született ugyan, de kozmopolita életet élt, és nem beszélt magyarul. „Viszont romantikus zongorista volt, Liszt-tanítványtól tanult, a zongoranyelve abszolút ilyen: költői, rubatós játék, (...) nagyon szabadon lehet játszani. Ő is így játszotta a saját darabjait. Pontosan játszott, de érződött a szabadság a játékán. Mintha csak improvizáció lenne. Így is komponált, az első lépés mindig az improvizáció volt.”

Hallgassa meg Fejérvárit, amint Bach-concertóval melegít Montreálban!

Fejérvári nem egy örökzöld romantikus zongoraversenyt játszott, pedig a döntőben elhangzott Csajkovszkij és Grieg egy-egy népszerű concertója is. A karmester, Claus Peter Flor külön örült annak, hogy Bartók-mű nyerte a versenyt.

Melyik versenyen esik meg az a bátor dolog, hogy Bartók nyer?

– kérdezte.

Fejérvári Zoltán és a verseny elnöke, André Bourbeau
Fejérvári Zoltán és a verseny elnöke, André Bourbeau
Fotó: Brent Calis

„Nem tudom, hogy jelentős-e ettől a győzelmem, egyszerűen olyan programot választottam, ami belülről jött. Nem tartom magam túl nagy virtuóznak. Persze tudok játszani, de azt hiszem, inkább erősségem a költőiség, mint a virtuozitás a zenében.” Elmondta, hogy meglepte a győzelme, hiszen sosem gondolta magát olyan jó zongoristának, aki helyt tud állni egy ilyen versenyen. „Az is meglepetésként ért, hogy a zsűri így értékelte ezt a fajta zenélést.” Viszont azt elárulta, hogy most, harmincévesen, befejezi a versenyzést. „Ez a negyedik versenyem tíz év alatt. Nem is tudom, miért jöttem még el!”

A művész jelenleg a Zeneakadémia kamarazenetanára is. „Sokat kamarázok, talán ezentúl kicsit többet lépek fel szólistaként.”

Fejérvári szeretettel beszélt az itthoni zenei életről is,

mely szerinte gazdag, tele van tehetségekkel, habár túlságosan fővároscentrikus. Nem szeretne máshol élni, mondta, szereti az anyanyelvét és szereti a magyar vidéket.

(A teljes portré angolul itt  olvasható.)