Lázár, Olimpia

Fáy Miklós: Menjél már!

2017. június

2017.06.02. 10:21

Programkereső

Fáy Miklós kritikus hónapról hónapra izgalmas kulturális eseményeket, lemez- és könyvújdonságokat ajánl Olvasóink figyelmébe. Íme a júniusi kínálat!

Csak a szavak

Mi volna, ha megpróbálnák, mondjuk, A trubadúrt eljátszani. Tudom, megpróbálták, hiszen valaha színdarab volt, de mit lehet tenni, sok színdarabbal számoltak le a zeneszerzők. Túl jól dolgoztak, és a hatás ma szinte semmi, ha nem játszik a zenekar, nem ordít a tenor.

Máté Gábor a Borisz Godunovban
Máté Gábor a Borisz Godunovban
Fotó: Katona József Színház

Shakespeare a kivétel, és talán Puskin. Talán. Meg fogjuk látni. Meg fogjuk tapasztalni, hogy milyen az, amikor bűnös az uralkodó, bűnös a környezete, rossz kezekbe kerül a világ, és nincsen, aki helyére ránthatná a szekeret. A bűnből bűn lesz, a világ félremegy, és generációk élnek zavarban, nyomorban, tisztességtelenségben. Őszintén csak az eszelős beszélhet, igazat csak ő mond, és senki nem kiabál, hogy a király meztelen. Mert nem ő meztelen, hanem mindenki más. A távoli Oroszországban.

Puskin: Borisz Godunov, Katona József Színház, június 3., 13., 14., 16.

Békaperspektíva

Na ne már. De tényleg. És még ezer hasonló sóhaj, mert Hélène Grimaud-nak ha nem is jelent meg új lemeze, mégis megdicsőül. Bizony. Grimaud, aki olyan nagyon azért soha nem tudott zongorázni, de valahogy mindig kiválóan tudott bánni a sajtóval. Érdekeseket mondott arról, hogy ha megvágja a bal kezét, szándékosan megvágja a jobbat is, hogy együtt gyorsabban gyógyuljon a két oldal.

Hélène Grimaud
Hélène Grimaud

Tulajdonképpen jól számolt, érdekesnek lenni ma fontosabb, mint jónak, a zongorázás maga meg van olyan bonyolult dolog, hogy kevesen tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Tételek követik egymást, össze nem tartozó művek részletei. Nem tudok a kiadvány mentségére semmit sem fölhozni.

Perspectives, Deutsche Grammophon, 2017

A sátán odaát

BolanoR 2666 300dpi

Kicsit elkéstünk, a magyar kiadás tizenhárom évvel a szerző halála után jelenhetett meg, de megjelenhetett. Elképesztően nagy munka a fordítás, de Roberto Bolano is elképesztő munkába fogott, amikor rájött, hogy végesek a lehetőségei, halálos a betegsége. Öt könyv, amely együtt kiad egy hatodikat, 900 sűrű oldal, és a szó mindenféle értelmében sűrű, sokáig csak reménykedünk, hogy valamit megértünk végül a világból, mire a végére érünk.

Ha meg nem, hát nem, olvasni akkor is gyönyörűség, ha 900 oldal után még a címet sem értjük. Mi az, hogy 2666? Évszám? Évszám és sátánizmus? Mi ez a könyv? A Mester és Margarita az óceán másik partján? Kerek a történet, vagy tényleg volt egy hatodik könyv, amely kéziratban maradt?

Dolgozni kell Bolanóért.

Roberto Bolano: 2666, fordította: Kutasy Mercédesz, Jelenkor, 2016

Emberfeletti

Nem mondom, hogy nincs egy kis nyöszörgés az emberben, őrült Wagner, már megint, és négykor kezdenek, amikor még süt a nap, amikor a boldog, műveletlen emberek a kertben isszák a limonádét, vagy kézen fogva sétálgatnak a Margitszigeten. De aztán eszembe jut a július vége, amikor nyöszörgés helyett vonyítunk a zene hiányától, hogy végre szóljon, és ne hangszóróból csavargassa a szívünket, ne hagyja elfelejteni, hogy a világ valahogy mégis több, mint evés-ivás-heverés. Szóval jöjjön csak Parsifal, a régi, szép rendezés, amelynek végén fölrepül a galamb a Müpa álmennyezetéig. Nem pont a mennyország, de jó irány.

Fischer Ádám, az előadás karmestere
Fischer Ádám, az előadás karmestere

Idén Peter Seiffert a címszereplő, kedves, bajszos népdalénekes-forma, aki aztán kinyitja a száját, és kiderül... Majd kiderül, mi derül ki.

Wagner: Parsifal, Müpa, június 8.