Valér

Koktélparti

Nem Albinoni írta az Adagiót

2017.06.28. 11:25

Programkereső

Ez az egyszerű kis zenemű a válogatáslemezek állandó darabja, folyton hallható filmekben, és feldolgozta a Doors is. Mi van, ha azt mondom: Ön az egész életét hazugságban élte, ha úgy tudja, Albinoni a szerző.

Az a helyzet, hogy nem kis örömömre szolgál megírni ezt a cikket: ugyanis utálom az Adagiót. Ezt a zeneművet már unásig ismételtük, kihoztuk belőle, amit lehet, nem kell többet gyötörni. Tizenhárom éves voltam, amikor a nagyapám ravatala mellett háromnegyed órán át hallgattam ezt az átkozott darabot ismétlésben. Azt pedig törvényileg büntetni kéne, aki filmben továbbra is használja. Hallottuk már a Gallipolliban, a Flashdance-ben, tavaly pedig a Manchester by the Sea című filmben.

Elég volt.
Albinoni
Albinoni

A sonata műfaját érdemes elkülöníteni a későbbi szonátától. Az előbbi a 17-18. században még egyszerűen egy hangszeren előadott darabot jelentett. A mai értelemben vett szonátaforma a klasszicizmusban, a mannheimi iskola idején alakult ki. Hasonlóképpen megkülönböztetjük a sinfoniát a szimfóniától. A sinfonia a barokkban egy homofón jellegű, több hangszerre írt bevezető tételt jelentett, és csak Haydn idejében jelent meg a modern műfaj, a (többnyire) négytételes szimfónia.

Arról nem is beszélve, hogy az Adagio a zenetörténet legnagyobb és legnyíltabb csalása. Tomaso Albinoni (1671-1751) egy velencei barokk komponista volt, aki káprázatos életművet hagyott maga után. 81 operát írt, majdnem száz sonátát, 59 concertót és 9 sinfoniát, életében kilenc kötetet bocsátott közre. Műveinek nagy része a halála után a drezdai könyvtárba került, viszont 1945-ben, a város bombázásának idején a ezek nagy része megsemmisült vagy megsérült.

Az ezt követő évtizedekben több zenetudós is dolgozott a művek rekonstruálásán. Egyik a milanói Remo Giazotto volt, aki nekiállt rendszerezni a műveket, és arra kérte a drezdai Szász Állami Könyvtárat, hogy küldjék el neki egy triószonáta maradványait. A basso continuo szólamából és valami olvasható dallamfoszlányból Giazotto összeállította (megkomponálta) az Adagiót. 1958-ban adták ki az így létrejött darabot, ezzel a megjelöléssel: "g-moll adagio vonósokra és orgonára Tomaso Albinoni két témájából és számozott basszusából".

Később, 1965-ben Giazotto már teljes egészében magáénak vallotta a művet, de ekkor már hiába: az Adagio rövidúton világhírű lett, a popkultúra és a filmgyártók is felfedezték maguknak. Bekerült az 1961-es francia Tavaly Marienbadban című filmbe, a rockbandák közül pedig a Procol Harum és a Doors is eljátszotta. Albinoni pedig a barokk kor ismert zeneszerzője lett - egy olyan mű folytán, amit nem, vagy csak részben írt ő.

Ez a cikk a Koktélparti című sorozat része. Ön is járt már úgy, hogy meghívták egy elegáns koktélpartiba, ahol csupa sznob és nagyvilági ember mulatta az időt, de Ön csak bután állt a sarokban, mert nem tudott miről beszélgetni? Nos, ennek vége! Vágjon fel előttük azzal a sok mindennel, amit itt olvas!