Lázár, Olimpia

Tamás-templom feeling Veszprémben

2017.08.06. 11:41

Programkereső

Az Orlando Énekegyüttes koncertjének címe Alfa és Omega volt, és a barokk két óriását mutatta meg: Monteverdit és Bachot. Így zárult az V. Veszprémi Régizenei Napok.

Egy-két kattintásra van Karl Richter, Harnoncourt, Gardiner, akiknek tényleg a legjobb Bach-felvételeket köszönhetjük, csakhogy ez a fantasztikus dolog, az internet, szép lassan megöli azokat az együtteseket, akiknek se idejük, se pénzük imidzsépítésre és lemezkészítésre.

Ennek ellenére az Orlando Énekegyüttes Vikman Pál karnagy vezetésével él és virul, kiválóan énekli Monteverdi és Bach műveit a veszprémvölgyi műemléktemplom homályos, nehezen fotózható, de áhítatos belterében. A hangszerek nem mindegyike autentikus hangszer, és az énekesek jó része polgári foglalkozást űz, mégis az egész valahogy közelebb van egy Tamás-templomot idéző élményhez, mint bármi, amit az elmúlt években hallottam.

20431567 1496000657129275 1696611790615580478 n
Fotó: Vonderviszt Lajos

A Régizenei Napok kiemelt koncertjéről itt írtunk.

Amikor 1571-ben V. Pius pápa a lepantói csata után bejelentette, hogy Velence a kegyes Madonna közbenjárásával aratott sikert a törökökön, nem nagyon vonták kétségbe állítását az emberek. Sőt, Velencében hatalmas Szűz Mária-kultusz bontakozott ki, és ennek egyik lenyomata Monteverdi Laetaniae della Beata Vergine (SV 204) című motettagyűjteménye 1620-ból. Habár Monteverdi a "seconda prattica" legjelesebb zeneszerzője, ez a motetta még a "prima prattica" esztétikai értékeit érvényesíti: a harmóniák makulátlansága, a kifogástalan konszonanciák jellemzi. (A seconda prattica ezzel szemben bátrabban él a disszonanciával, ha a fájdalom, a félelem, a bánat kifejezéséről van szó.) A mű öt szakaszból áll (Kyrie, Pater de caelis, Virgo prudentissima, Regina angelorum és Agnus dei). Kontemplatív, a mai fülnek talán lassabb zenéről van szó, de az Orlando – akikhez egy continuót játszó hangszeres szekció csatlakozott – a feszültséget hatásosan fenntartva énekelt.

Monteverdi 1610-ben jelentette meg a Vespro della Beata Vergine című gyűjteményét mintegy igazolásául annak, hogy ért az egyházi műfajokhoz. Az ajánlás nem másnak, mint V. Pál pápának szól. Ennek egyik darabja a hat szólamra írott Magnificat. A mű alapja egy cantus firmus, a kidolgozás viszont korszerű, polifonikus – az így létrejött mű egyesíti magában a hagyományt és haladást. A Magnificat határozottan nagyobb kihívást jelent, mint az előző litánia, de az Orlando énekeseinek nem okoznak gondot a melizmák. A basso continuo szólamban a cselló (Márkus Ágnes) atmoszférateremtő szereplővé vált az orgona (Major László) mellett.

20374238 1496000777129263 7859858000300795253 n

A szünet után jön az alfa és omega, mégpedig Bach, két motettával (BWV 159 és BWV 118), illetve egy kantátával. A Tamás-templom karnagya viszonylag kevés húsvétvasárnapi zenét komponált, miközben a nagypénteket megörökítő passiókban legalább kettőt (ha nem többet) írt. Ilyen üdítő kivétel a Christ la gin Todesbanden kezdetű kantáta (BWV 4), amelynek zenéje rendkívül kifejező, folyamatosan reagál a lutheri szövegre, és az Orlandónak többnyire sikerül visszaadni ezt az élénkséget. (Hogy mi kéne a fokozottabb pontossághoz? Elsősorban pénz és idő, és hogy ne csak a csúcszenészekre áldozzuk a figyelmünket.) Cserményi Zsombor működött közre basszusénekesként – tekintélyes erejű, fegyelmezett hang. Az oratorikus élményt egy nem is olyan kicsi zenekar biztosította (négy hegedűvel, két brácsával, csellóval és nagybőgővel). A Resonatores Pannoniae barokk hangszereken játszó fúvósai a kiegyenlített hangzás érdekében a kórus mögött kaptak helyet, a vonósegyüttes pedig előttük.

Ez volt a Régizenei Napok Veszprémben, és idén is megnyugtat, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt megint zene szól majd. És persze számos alkalommal évközben is.

Az írás ízelítő a Séd folyóirat 2017. őszi számából, amelyben a Veszprémi Régizenei Napokról részletesebb beszámolók és kritikát olvashatók.