Szilárda

Tudunk önnek újat mondani a Scaláról?

15 érdekesség a világhírű milánói operaházról

2017.09.20. 10:48 Módosítva: 2017-09-20 10:48:35

Programkereső

Világhírű zeneszerzők, karmesterek, énekesek és zenészek sora koptatta a Scala színpadát, és nem kevésbé prominens személyek ültek a nézőtéren is. Vajon akad az alábbiak között újdonság az ön számára?

 

1. A világhírű helyszín

A milánói Teatro alla Scala  a világ egyik leghíresebb operaháza. Az elmúlt 200 évben a legnevesebb énekesek léptek fel a színpadán. Az operaházat 1778. augusztus 3-án adták át. Az építést Mária Terézia rendelte el. Az uralkodó az 1776. február 25-én egy tűzvészben elpusztuló Nuovo Regio Ducal Teatro alla Scala helyett kívánt új színházat emelni. Az építés költségeit a korábbi színház páholytulajdonosai fedezték, akik ezért cserébe résztulajdont szereztek a földterületen, az egykor itt álló Santa Maria alla Scala templom birtokán, és az újonnan épülő színházban is biztosítottak számukra páholyt. A háromezer főre tervezett új épületbe természetesen új páholyokat is eladtak, hogy azok árát is beforgassák az építésbe. A páholyokat tulajdonosaik a saját ízlésük szerint gazdagon kidekoráltatták, elkápráztatva a közönség tagjait.

2. A szent lépcsősor

A "scala" szó lépcsőt jelent. Az operaház a Santa Maria della Scala - Szűz Mária a lépcsőn - nevű templom helyén áll. A hagyomány szerint a templom arról a csodáról kapta a nevét, amikor a lépcsősor lábához helyezett Szűz Mária szoborhoz imádkozott egy édesanya, ezzel meggyógyítva beteg kisgyermekét. Az 1381-ben épült gótikus templomot 1776-ban bontották le, hogy helyére megépítsék a mostani Scalát.

3. Salieri 226 évente

A megnyitó napján, 1778. augusztus 3-án  Salieri L'Europa riconosciuta című művével avatták fel a frissen átadott operaházat. Mozart legendás ellenlábasának darabját azonban nem koptatta el az intézmény, legközelebb a 2001-ben kezdődő, hároméves renoválás befejezésének tiszteletére tűzték műsorra. 2004. decemberében ezzel a Riccardo Muti vezénylete darabbal nyitott meg a Scala.

4. Paganini bemutatkozása

A Scala színpada nemcsak opera és balett előadásoknak adott otthont. A híres hegedűvirtuóz, Paganini 1813 novemberében adott koncertet az operaházban. A közönség örjöngő lelkesedéssel fogadta a boszorkányos ügyességű ifjút. Játékáról elismerően írt a Leipziger Musikalische Zeitung című tekintélyes zenei szaklap is. A már korábban is sokat koncertező és helyi szinten viszonylag ismert zenészt a zajos siker egy csapásra széles körben híressé tette, nem mellesleg pedig olyan ismerősökre tett szert, mint Rossini. 

 

 

 5. A frusztrált látogató

Arról, hogy az opera mennyire más volt a XVIII-XIX. században, már korábban beszámoltunk.  Ezek alapján a mai operarajongóknak igazi kínszenvedés lenne egy korabeli előadás, de az akkori Scala nézőterén uralkodó viszonyok frusztrálóak lehettek a kortársaknak is, főleg egy komoly operarajongónak, amilyen Mary Shelley volt. A Frankeinstein szerzője kénytelen volt rájönni, hogy az olasz típusú műélvezet távol áll a habitusától. "A Scala nemcsak társalgójául szolgál az egész milánói társaságnak, de mindenféle üzletelésnek is helyt ad a lókereskedéstől a tőzsdéig, melyek között a dallamból mindössze távoli és rövid töredékeket kaphat el a néző" - foglalta össze nem épp kedvező tapasztalatait. 

6. A Norma premierje

Vincenzo Bellini operája, a Norma is a Scala színpadán mutatkozott be 1831. december 26-án. A zeneszerzőnek ez már a harmadik bemutatója volt az operaházban. 1827-ben a Scalában került színre Bellini A kalóz (Il pirata) című operája - szövegkönyvírójával, Felice Romanival ezzel kezdődött az együttműködés -, a külföldön is sikeres darabban talált rá saját stílusára. Az egyre népszerűbb és keresettebb zeneszerzőnek néha a kudarcot is meg kellett éreznie, 1829-ben például csúfosan megbukott a Voltaire kisregényéből készült Zaira című alkotása. Bellini azonba nem keseredett el, a Zaira részleteit felhasználta következő, a Rómeó és Júlia témáját feldolgozó I Capuletti e i Montecchi című darabjában.

Az 1830-as évek elején ért sikerei csúcsára Az alvajáró és az ókori Galliában játszódó Norma című operákkal. A Norma az egyik legszebb bel canto opera, a címszerep pedig az egyik legnehezebb a szoprán repertoárban. A darab a premieren hatalmasat bukott, mert Bellini egyik megunt szeretője pénzt és fáradságot nem kímélve az összes jegyet felvásárolta, majd fizetett emberei botrányt rendeztek a nézőtéren. A következő előadás már tomboló sikernek bizonyult.

7. Maestro Verdi

Az operaháznak különleges kapcsolata volt Giuseppe Verdivel. 1838-ban a Scalának nyújtotta be első operáját, az Obertót. A sikeres bemutató után az operaház még három opera komponálására kérte fel. 1838 és 1840 között elvesztette lányát, fiát, majd felesége is elhunyt. A lelkileg összeomlott Verdi megpróbált kihátrálni a Scalával kötött szerződésből, de sikertelenül. Hét operáját mutatta be a Scala (1840 - A pünkösdi királyság, 1842 - Nabucco, 1843 - A lombardok, 1845 - Giovanna D'Arco, 1887 - Otello, 1893 - Falstaff). A pünkösdi királyság bukása után felhagyott a vígoperák írásával.

Az új opera, a Nabucco (korábbi nevén Nabucodonosor) 1841 őszére készült el, így Verdi lekéste a karneváli szezont és a bemutatóval a következő szezonig várnia kellett volna. Tiltakozása és makacssága meghozta az eredményt: a bemutatót kitűzték 1842. március 9-re. Mivel rövid idő alatt kellett színre vinni, nem volt elegendő idő a díszletek megépítésére, ezért korábbi előadásokból kölcsönzött háttereket használtak. A problémákat tetőzte, hogy az Abigél szerepét éneklő szoprán, Giuseppina Strepponi hangja borzalmas állapotban volt. Ennek ellenére az opera átütő sikert aratott és így Verdi egyetlen lendülettel a korabeli olasz zeneszerzők élvonalába került.

A zeneszerző évekig nem engedte játszani a műveit arra hivatkozva, hogy a Scala zenekara változtatott a darabjain. Később azonban itt vezényelte Requiemjét 1874. május 25-én és 1886-ban bejelentette, hogy készülő művét - ez lett az Otello - is a Scalában mutatják be. Utolsó műve, a Falstaff is itt debütált 1893-ban.

8. Egy legendás karmester

A Scalához kapcsolódó legnevesebb személyek egyike Arturo Toscanini. 1887-ben Verdi Otellójának világpremierjén, melyet maga a szerző vezényelt, Toscanini gordonkán játszott a zenekarban. 1898-ben átvette a csőd szélén álló, egy éve zárva tartó Scalát, és az intézményt néhány év alatt a világ legjobbjai közé emelte, olyan énekes-tehetségeket fedezett fel, mint Enrico Caruso és Fjodor Saljapin. Az operaház vezető karmestere volt egészen 1908-ig. 1921 és 1929 között zenei igazgaztóként tért vissza. 1920 koncertkörútra vitte a zenekart az Egyesült Államokba 1920-21-ben. Itt készült az első hangfelvétele is.

9. Befejezetlen mestermű

Puccini egyik legfő műve, a Turandot befejezetlenül maradt a szerző 1924-es halálával. A darab premierjén, 1926. április 25-én Toscanini vezénylete a darabot a Scalában. A karmester a harmadik felvonás közepén megállította a zenekart, letette pálcáját és a közönséghez fordulva bejelentette: "Az opera itt véget ér, a mester halála miatt félbemaradt". A darab csak másnap hangzott el teljes egészében. A művet Franco Alfano fejezte be Puccini vázlatai alapján.

10. A szenzációs újranyitás

A II. világháborús bombázásokban, 1943-ban a Scala erősen megrongálódott. Az operaházat helyreállítoták és 1946. május 11-én ismét megnyitott egy emlékezetes előadással, melyet Toscanini vezényelt, a szoprán szólót Renata Tebaldi énekelte.

11. Sztárok színpada

Maria Callas a Scala színpadán debütált 1951 decemberében Verdi A szicíliai vecsernye című operájában. A színház művészi otthonává vált az ötvenes években. Számos új produkciót mutattak itt be külön az ő kedvéért olyan neves rendezők, mint Franco Zeffirelli és Luchino Visconti. Utóbbi később bevallotta, hogy kizárólag Callas miatt kezdett operát rendezni.

12. Háromezernél is több ülés

Az operaház háromezer néző befogadására alkalmas: 678 ülés található a földszinten, efelett hat sor páholy, majd legfelül két galéria húzódik. Általában a kakasülőn foglalnak helyet a legkritikusabb nézők, akik néha extázisba esnek, máskor pedig könyörtelenek az énekesekkel. 

13. A kritikus közönség

A Scala kakasülőjét amolyan tűzkeresztségnek tartják számon az opera világában, ahol nagyon sokáig emlékeznek a fiaskókra. 2006-ban Roberto Alagna tenort egy Verdi Aida-előadás közben kifütyülték a színpadról, a beugrójának még arra sem volt ideje, hogy átöltözzön jelmezbe, jelenet közben kellett beállnia.

14. Daniel Barenboim

A Scala vezető karmesterei közt olyan neveket találunk, mint Claudio Abbado (1968–1986), Riccardo Muti (1986–2005), és Daniel Barenboim. 2006. május 15-én Barenboimot vezető vendégkarmesternek nevezték ki Riccardo Muti lemondása után. 2011. októberében átvette a zenei igazgatói posztot is, amit egy sztárokkal teletűzdelt nyitóelőadással ünnepelt meg Mozart Don Giovannijából.

15. Téli megnyitó

Az operaház szezonnyióját a hagyomány szerint minden évben december 7-én, Szent Ambrus, Milánó védőszentjének napján tartják. Az előadások mindig véget érnek éjfél előtt, ha a darab hosszabb, korábban kezdődenek. 

(via ClassicFm)