Etelka, Aletta

Mariss Janson: „Egy női karmester nem az én ízlésem szerint való dolog”

2017.11.27. 10:18

Programkereső

A lett karmester kihúzta a gyufát a nőknél, miután a Telegraph újságírója megkérdezte tőle, hogy mit szól a legfontosabb változáshoz a szakmában.

A régivágású maestro legendás a karmesteri szakmában. Ráadásul Jansons olyan karmester, akit nem vakít el a pozíciója, nem egomániás, hanem türelmes, halk szavú és precíz. November 24-én az angol Királyi Filharmonikus Társaság aranymedállal tüntette ki, azzal az elismeréssel, amelyet korábban Herbert von Karajan és Leonard Bernstein is megkapott.

Mariss Jansons
Mariss Jansons
Fotó: Marco Borggreve

Viszonylag későn indult be a pályája, huszonnyolc éves volt már, amikor zenekar elé állt koncerten. 1979-ben az Oslói Filharmonikusok élére került, amely akkor még ismeretlen zenekar volt (Jansonsnak hála, ma már nem az). A kilencvenes években a Londoni Filharmonikusok vendégkarmestere, majd a Pittsburghi Szimfonikusok zeneigazgatója lett. 2002-ben az amszterdami Concertgebouw vezető karmestere lett, a következő évben pedig a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát is irányítása alá vette. „Őrült dolog volt két zenekart irányítani” – kommentálta. – „Néha úgy éreztem, levegőt venni sem tudok már.”

Miközben számos régi karmester tartózkodik a modern operától és a modern operarendezésektől, Jansons nyitott.

De ha a rendezőnek nincs zenei érzéke, az eredmény tragikus lehet, egészen tragikus.

Mariss Jansons megjegyezte, hogy rengeteg fiatal karmestert lát. „Az én fejlődésem nagyon lassú volt, nem vezényeltem profi módon huszonnyolc éves koromig. Mindig bámulok, hogy milyen fiatal karmesterek vannak manapság. Persze hihetetlenül tehetségesek, meg tudják csinálni, de ha a mély vízbe dobják őket, akkor az sem nekik, sem a zenekarnak nem jó.”

Mariss Jansons
Mariss Jansons
Fotó: Marco Borggreve

És vajon izgalmasnak tartja-e, hogy mennyit változott a karmesteri szakma? Egyre több nő válik karmesterré, pedig ez a szakma eddig kizárólag a férfiak kiváltsága volt. „Hmmm, hát...” – ráncolja a homlokát Jansons, mert tudja, hogy valami politikailag inkorrekt dolgot fog kibökni. És valóban: – „Nos, nem akarok senkit megsérteni, mert nem ellenzem az egészet. Megértem, hogy a világ megváltozott, és most már nincsenek foglalkozások, amelyeket kizárólag egyik vagy másik nem végezhetne. Ez csak annak a kérdése, hogy ki mihez szokott.

Én más világban nőttem fel, és ha egy nőt látok a pulpituson... nos, az nem az én esetem.”

Mondani sem kell, hogy Jansonsnak többen nekiestek a közösségi médiában. A heveskedő vélemények és beszólások helyett Horváth Eszterét, a kanadai Helios Vocal Ensemble egyik alapítótagjának a véleményét idézzük.

„Azt hiszem, muszáj ebben a kérdésben megszólalnom. [Jansons] nem mond semmi meglepőt. Annyiszor hallottam már ezt; minél közelebbi ismeretségben vagyok valakivel, annál könnyebben, bár szégyellősen vallják meg ezt – és persze annál jobban fáj, hogy hallanom kell.

Ilyeneket mondtak már nekem: »Nem vagyok ellene, csak furcsa egy női vezetőt látnom.« »Egyszerűen annyi, hogy sokkal jobban el tudlak képzelni tanárként. Talán kórusvezetőként. Egyszerűen nem látlak magam előtt zenekari karmesterként.« (Gyere el a koncertjeimre, talán az segít!)

De hogy őszinte legyek, ha már létezik ez a szemlélet, akkor jobb, ha elismerjük. Sok ember így érez, még ha nem is mondja ki. Hiába mondják sokan, hogy nem létezik ilyen-olyan előítélet, hogy a nőknek nem is kell háromszor olyan keményen dolgozni azért, hogy fele olyan jónak véljék. Pedig ez az igazság – sajnos. (...) Főleg ami a vezetői pozíciókat illeti.

Néhány embernek tudatosan kell megváltoztatnia a véleményét (...). A nők egyre több és több zenekart fognak vezényelni, és nagyon sajnálnám, ha néhányan kimaradnának abból, micsoda zenét tudnak létrehozni.”

Mariss Jansons azóta bocsánatot kért, a Bajor Rádiózenekar honlapján ezt a nyilatkozatot tette közzé:

„Rendkívül tapintatlan, felesleges és kontraproduktív megjegyzés volt a részemről, hogy nem vagyok hozzászokva, ha nőt látok a karmesteri pulpituson. Minden egyes kolléganőm és minden fiatal nő, aki dirigens szeretne lenni, számíthat a támogatásomra, mert egy a célunk: hogy felrázzuk az embereket azzal a művészeti formával, amit mindannyian imádunk – a zenével.”

Egyébként Mariss Jansons beszélgetőpartnere éppen az a zenekritikus-újságíró Ivan Hewett volt, aki korábban a férfias karaktert kérte számon Mirga Gražinytė-Tyla női karmesteren. Hogy miért van olyan kevés nő a szakmában, arról itt írtunk. (via Telegraph, Facebook, br-so.com)