Szilárda

Fabékák és Si King-dalok – Balogh-premier Shanghaiban

2017.11.30. 11:55

Programkereső

December 6-án először hangzik el a Shanghai Conservatory of Music hangversenytermében Balogh Máté Odes (诗经) című darabja, melyet a Forbidden City Chamber Orchestrának és a pekingi zeneakadémia neves professzorának, Liu Shunnak dedikált.

Hogyan képes hatni egy fiatal zeneszerzőre a kínai kultúra, és milyen zenék születhetnek ebből a találkozásból? Balogh Máté tavaly egy tanulmányútnak köszönhetően több hetet töltött Kínában, ahol Tibettől Szecsuánon át Pekingig a helyi kultúra számos különböző arcát ismerhette meg. Az elmúlt évben kínai témájú darabokon dolgozott, a munka eredményeként pedig épp egy sanghaji bemutatóra készül.

- Volt bármilyen kapcsolatod a kínai kultúrával korábban?

- Az eddigi egyik legkedvesebb és legtöbbet játszott darabom, a hárfára és szaxofonra írt Kikaku és Basho is egy csan-buddhista ihletettségű kompozíció, melyben a japán haikumesterről, Matsuo Bashóról szóló csan-buddhista tanmesét öntöttem zenébe. Magát a mesét a kínai hagyomány is áttvette. Ezt a művemet küldtem el a kínai tanulmányút szervezőinek az első helyen, mikor arra kértek, hogy definiáljam magam mint zeneszerző. Hasonlóan fontos számomra a Weiner Ensemble által korábban rendelt Pentagrammon című darabom is, amelyben öt különböző hangolású pentaton hangszer szól egyszerre. Egyébként az ehhez hasonló távol-keleti reflexió itthon sem új;

az egész Új Zenei Stúdió sokat foglalkozott a buddhizmussal, Jeney Zoltán például gyakran úgy tanított bennünket, hogy egy-egy zeneszerzői problémára válaszul elmondott egy buddhista tanmesét.

- Milyen élmények értek Kínában?

- Rengeteg különféle helyen jártunk Pekingtől Tibetig: hallottunk buddhista kolostorban szájorgonán játszó szerzeteseket, színházi előadásokat néztünk, de jártunk pop koncerten és klasszikus zenei hangversenyen is.

Az egyik legfontosabb élmény volt számomra az a pantomim előadás, amelyet csak egy fabéka kísért – a pantomimos minden mozdulatát lekövetve.

A tanulmányúton, melyen Sáry Bánkkal és több más közép- és kelet-európai zeneszerzővel közösen vettünk részt, a koncertek mellett sok inspiráló beszélgetésben is részünk volt, a szervezők nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy európai zeneszerzőként mit gondolunk a kínai kultúráról. Az utolsó héten visszamentünk a Pekingi Zeneakadémiára, ahol kínai hangszereken tanultunk játszani, felfedeztük a lehetőségeiket, és nagy mennyiségű háttéranyagot is kaptunk a működésükről.

- Hogyan született meg az  Ódák című darabod?

- A konfuciánus Shi Jing (magyarul Si King) gyűjtemény első két versét zenésítettem meg kontratenor szólóra és kínai népi hangszerekből álló zenekarra. Elképesztő hatással volt rám a Si King, csak az első két versével egy évig foglalkoztam. Megtanultam őket kínaiul, és utánanéztem az összes bennük szereplő szónak. Olyan szót is találtam bennük, amelynek hét teljesen különböző jelentése van: jelentheti azt, hogy cseresznye, háború, anya...

Lefordíthatatlan ez a szimbólumrendszer, és ma már a kínaiak sem értik igazán.

Si King egyébként a konfucianizmus öt klasszikus könyvének egyike, melyeket a hagyomány szerint Konfuciusz állított össze tulajdonképpen népi szövegekből. Munkadalok vagy természeti képek éppúgy megtalálhatók a versek közt, mint ódák vagy szerelmi dalok. Fantasztikusan izgalmas formájúak a versek, és mindig van bennük valami kiszámíthatatlan ismétlés, például a lepkeszép asszony képe az első versben. Olyan az egész, mint egy kaleidoszkóp: ha más szögből nézzük, bizonyos elemek – más elemek mellé kerülve – rögtön mást jelentenek.

GettyImages-463980391
Fotó: Print Collector / Getty Images Hungary

- Hogyan kapcsolódik a zene mindehhez?

- A kínai nyelvben minden egyes szótagnak van egy tónusa, amely egy dallamvonalat alkot. Az én dallamom minden esetben követi a szótagnak ezt a tónusát. A zenekar mindössze néhány motívumból építkezik, és pontosan követi a szöveg formájának alakulását. Az ismétlésekkor az énekszólam viselkedhet csak másképp.

- Tavasszal Budapesten is hallhatjuk majd egy kínai tárgyú darabodat a Konfuciusz Intézetben.

- Szerettem volna egy olyan realizációt is készíteni az Ódákból, amelyhez nincs szükség kínai hangszerekre, és amely itthon is megszólalhat.

Végül azonban nem ez történt, hanem inkább új szövegekre komponáltam új dalokat.

Rögtön meg is találtam hozzájuk az előadót Molnár Anna személyében, aki zongora és fabéka kísérettel szólaltatja majd meg a Si King verseit egy olyan koncerten, melyen több más magyar szerző kínai témájú dalai is elhangzanak.

- FROGcerto  címmel fabékára és kínai zenekarra egy teljes concertót is komponáltál. Mi az, ami ennyire megfogott a fabékákban?

- Hatalmas élmény volt látnom, hogy néhány, konkrét hangmagassággal nem rendelkező fadarab mennyire egyenlő partnerként tud kísérni egy színházi előadást. És ez a fabékákkal kísért előadás ugyanazzal az érzelmi skálával rendelkezett, mint egy opera teljes szimfonikus zenekarral és minden szereplővel. Ez inspirált, hogy minél több olyan karaktert felfedezzek és kitaláljak, amely megszólaltatható ezen a hangszeren.

A concertóban a zenekar folyamatosan reagál a fabékára, amelynek egyébként akkora hangja van, hogy az egész tuttit képes átütni.

A két tételből álló mű második tétele egy dal szóló békára, szinte el lehetne énekelni. A nyugati és a kínai kultúra közti párbeszédet szimbolizálva egy nagybőgő szólamot is beillesztettem a darabba, az ő hangjai is folyamatosan reagálnak a béka énekére.

- Mennyire kell képzettnek lenni egy szóló fabéka művésznek?

- Nagyon. Azt hiszem, erre a feladatra importálnom kell majd egy specialistát.

- Mi az, amiben új perspektívát nyitott számodra a kínai zenével, a kínai kultúrával való tapasztalatod?

- A kultúra szellemi, transzcendentális része egyszerűen beépült a gondolkodásomba, és nagyon erős találkozásom volt a konfucianizmussal is. A Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében szépen ábrázolja Krasznahorkai (aki sokáig élt Kínában), hogy a kínaiak eltékozolták ezt a többezer éves szellemet. A regény egyik kulcsjelenéteben azonban arra is rávilágít, hogy ez Európában sincs másképp.

Én is azt látom, hogy a kommercialista körforgásban eltávolodunk európai szellemünk hivatkozási pontjaitól.

A nem-anyagi természetű értékeink – mint például a művészet – „anyagizálódott”. Ezalatt azt értem, hogy a művészeti alkotások termékek lettek. Megítélésükkor szellemi igényességük, vagy akár szakmai nívójuk szekunder szemponttá vált. Saját környezetem megismerésében tehát éppen a glóbusz másik oldalán tett utazásom segített. Az európai öndefinícióm erősebb lett.