Szilárda

Bartók zongorázott először a Zeneakadémia nagytermében

Laskai Anna
Figaro
2017.12.05. 09:30

Programkereső

Idén 110 éves a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épülete. 1907-ben a megnyitó ünnepségsorozaton Bartók Béla és Dohnányi Ernő is fellépett. De a szecessziós, lenyűgöző koncertterem nem tetszett mindenkinek. A FIGARO cikke.

A zenei eseményekre reflektáló híradások mellett többen méltatták néhány sorban az épület szépségét is. A Népszava hasábjain megjelent anonim írás azonban ezzel ellentétes hangnemben nyilatkozott a zenepalotáról, sőt a Nagyterem akusztikáját is kifogásolta.

A Zeneakadémia nagyterme
A Zeneakadémia nagyterme
Fotó: FORTEPAN

„[...] A pazar fénnyel kiállított épület legalább egy időre meg fogja nyerni a fényűzést szerető burzsoá közönség tetszését, bár úgy használhatósági, mint művészi szempontból sok kívánnivalót hagy hátra. [...] Pompájával azonban legkevésbé áll arányban a beosztás és használhatóság helyessége. Az épület főrésze,

a nagy hangversenyterem, kellemes külsejű, de már első pillanatra is föltűnően kicsi,

és semmiképpen sem áll arányban azzal a rengeteg orgonával, mely a terem egyik oldalán terpeszkedik. Ha egyéb miatt nem, már az anyagiakért sem lesz alkalmas a terem nagy, zenekari hangversenyek rendezésére, mert 1100 ember – ennyi vendég befogadására tervezték a termet – is csak bajosan fér bele, és még így is 82 szék zsúfolódik egy sorban, megszakítás nélkül, amit biztonsági szempontból föltétlenül kifogásolunk. (A Vigadóban 1300 hely van, s egy sorban legfeljebb 8 szék.) A terem akusztikája sem egészen kifogástalan, bár mindenütt jól hallani, de a hangok élesek, színtelenek, lágy zsongásukat elveszítik, a magános rézfúvók pedig határozottan kellemetlenül sivítanak.”

Egy további, a Pesti Hírlap hasábjain megjelent – szintén anonim – kritika csupán az utolsó bekezdésben, az előző íráshoz képest némi óvatossággal érinti a Nagyterem akusztikájának kérdését.

„A terem akusztikájáról egyelőre nem nyilatkozunk; legföljebb néhány rövid megjegyzésre szorítkozunk. Az az impressziónk, mintha ez a terem némileg rehabilitálná a Vigadó hírhedt akusztikájú nagytermét; itt is tompítva halljuk a hegedűket és fafúvókat, ellenben túlságosan nyersen az ércet. A zongora is – még Bartók művészujjai alatt is – olyan nyers és rideg hangúnak tetszett, hogy eleinte szinte idegessé tett. Ezen segíteni kell, mert lehet. Elvégre, hogy Richter mondását idézzük: jó akusztikájú termet építeni bajos; de ha kész a terem, akkor fokozatosan javítani lehet az akusztikáját is.”

A fiatal Bartók
A fiatal Bartók

Ahogy az előző írásban is említették,

Bartók Béla valóban zongorázott a megnyitó utáni első hangversenyen.

Édesanyjának írt levelében (1907. március) azonban nemcsak erről, hanem az egész ünnepségsorozatról is részletesen beszámolt.

„Azt az érdekes újságot írhatom most, hogy én leszek az első halandó, aki az új Zeneakadémia nagytermében nyilvánosan fog zongorázni. Újabb megállapodás szerint az első ünnepi hangversenyen (máj. 13-án), melyet a »megdicsőült« mesterek emlékére fognak megtartani (Liszt, Erkel, Volkmann, mint olyanok, akik a Zeneakadémia tanárai voltak), nekem egy zongora-zenekari darabot [Konzertstück, c-moll, op. 42] kell elzongoráznom Volkmanntól.

Hálátlan feladat, de megéri az »elsőség« elvitázhatatlan birtoklását.

A II. hangverseny másnap délelőtt lesz, a Zeneakadémia mostani tanáraival, mint előadókkal vagy zeneszerzőkkel (innen én kimaradok); este a III. (Hubay–Popper és a Kemény–Schiffer kvartett-társaság Szendyvel mint szólistával). Másnap a IV., mint a Zeneakadémia volt jeles növendékeinek bemutatkozása: én a suitemmel [op. 3, BB 39], Dohnányi vagy zongoraversenyével [e-moll, op. 5], vagy pedig egy zenekari kompozícióval és egy Beethoven-koncerttel, Geyer Stefi, Vecsey [Ferenc], Takács baritonistánk s még egy énekesnő. Végül 16-án a mostani növendékek hangversenye: a zeneakadémiai zenekar néhány száma, egy hegedűs, egy énekes és egy zongorista. Utóbbi Rosenfeld lesz, növendékem. – Dohnányi szerint valóságos cirkusz produkció: »na alzo ta saucc hêr, taz kennen vír; dí professzóren, daz dí gevézenen süler, taz ti jecigen süler« [pozsonyi német tájszó lásban: »Na nézz oda, ezt ismerjük; a tanárok, a volt tanítványok, a jelenlegi tanítványok«]. Meghívják egész Európát, persze senki sem fog eljönni. Annál nagyobb lesz a marakodás Budapesten a meghívókért.”

Az Orchestre de Chambre de Lausanne a Zeneakadémia nagytermében
Az Orchestre de Chambre de Lausanne a Zeneakadémia nagytermében
Fotó: Posztós János

Csak két nappal később – Bartók és Szendy Árpád után –, de még dobogós helyen, harmadikként zongorázhatott Dohnányi Ernő az újonnan megnyitott zenepalota nagytermében. Nem véletlen a Bartók által említett „elsőség”, hiszen a Budapesti Hírlap 1907. május 16-i száma csupán Thomán második nagyhírű növendékeként említi Dohnányit. Ennek alapján gyaníthatjuk, hogy a cikk írója – noha nem mondta ki, de – Bartókra célzott mint Thomán első számú nagyhírű növendékére.

„A negyedik szereplő Dohnányi Ernő volt. Thomán Istvánnak, a nemrég visszavonult professzornak ő a második nagyhírű növendéke, aki részt vesz a Zeneakadémia ünnepén. Tegnap Bartók Bélát hallottuk, holnap pedig Rozenfeld Aladár művészete fogja képviselni a mester kitűnő iskoláját. Dohnányi saját zongoraversenyét [e-moll, op. 5] játszotta. A komoly tudással fölépített és kidolgozott mű Dohnányi ragyogó előadásában rendkívül tetszett, és

a fiatal művészt tapssal, virággal és babérral halmozta el a közönség.”

Az írása a Figaro novemberi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja.