Ágnes

Ellopták Keller András Stradivari-hegedűjét

2018.01.10. 11:02

Programkereső

A félkegyelmű, valószínűleg alkalmi tolvajok Budapesten próbálták értékesíteni a több százmilliós mesterhegedűt, de csak egy Audi-kormányt kaptak érte. Aztán egy élvonalbeli magyar hiphopzenekar hegedűsének kezébe került, az interneten nyomozás folyik utána.

A tragikus és abszurd események szerencsére csak a Született muzsikusok nyitóepizódjában történtek. Elkészült az első klasszikus zenei doku-reality, amely a Concerto Budapest hétköznapjait követi figyelemmel – egy ügyes ötlet arra, hogy lehetne közelebb hozni a komolyzene világát a szélesebb közönséghez. Megnéztük az első három részt a tizenegyből, hogy eldöntsük, vajon sikerült-e.

Viszonylag szűk a valóságshow és a komolyzene keresztmetszete, egészen pontosan egyetlen emberre korlátozódott eddig, mégpedig Benkő Dániel egykori lantművészre és jelenlegi celeb-alfahím-tahóra, aki miután minden ízlését elveszítette, a kereskedelmi tévében keresett feleséget. Szerencsére a Concerto Budapest tagjai és Keller András semmit nem adnak fel a művészi elköteleződésből ahhoz, hogy reality-szereplők lehessenek. A Született muzsikusok többnyire kellemes kikapcsolódás, és jobb, mint a magyar YouTube-kínálat átlaga, de nem elhanyagolható hibái is vannak.

Úgy ültem le, hogy nem tudtam, mire számítsak, várni meg még annyit sem vártam (el),

az ötlet viszont szimpatikusnak tűnt:

legyen egy reality-sorozat , amely epizódonként 10-15 percben mesél egy zenekar életéről.

Olyan filmet képzeltem el, amely közelebb rántja a közönséget egy zenekar drámai feszültségű  mindennapjain keresztül a zene újrateremtéséhez. Az esetleges, esendő, próba végén szakszervezeti szemmel órát méricskélő mesterember zenész hogyan lesz az egész, a nagy katarzis része?” – mondta Szabó Stein Imre, a sorozat kreatív producere, írója. ( Ő volt az ötletgazdája és megvalósítója a díjnyertes Bartók-imázsfilmnek is, a vele készült interjúnk itt.) A rendező Géczy Dávid, aki egyébként a lehető legtöbbet kihozza a nem képernyőre szocializált zenészekből, valamint a vállaltan low-budget profilból.

A főcímből már kitűnt, hogy a képi világgal nincs gond, még úgy is jól néz ki, hogy enyhén klisés. (Nagyjából hasonló a dinamika, mint a Bartók imázsfilmben, csak ott több ötlete volt a készítőknek.) Aztán megjelenik a zenekar, illetve Keller András, és miközben zajlanak a próbák, a karmester beszél a zenészeiről. Kicsit mitizálja őket (az oboistáról például azt mondja, hogy „egész éjjel faragja a nádat, hogy másnap a koncerten jól szóljon”), de aki beszélgetett már komolyzenésszel, az tudja, hogy ők erre hajlamosak. A csapongó jelenetekből, képsorokból aztán kirajzolódik valami, nevezetesen az, hogy ez egy jól összeszokott, egymás társaságát kedvelő zenekar, akik ugyanolyan emberek, mint bárki más. Keller a zenészeket a hátuk mögött dicséri, szemtől szembe már szigorúbb.

Azt sem mondhatnám, hogy rossz, csak hogy olyan nyomorult

– mondja például a hegedűszólamnak.

Egy kirándulás Bécsbe, Keller elviszi a Stradivari-hegedűjét javíttatni. Itt nem tudom eldönteni, hogy kiknek készült a reality. Megjelenik ugyanis Somodari Péter, a Bécsi Filharmonikusok csellistája, Kellerrel megállnak Mariss Jansons, majd az utolérhetetlenül szexi Katia Buniatishvili fotói előtt, néhány mondatot váltanak a két zenész kapcsán, de egyiknek sincs kiírva a neve, még csak nem is említik név szerint , hogy kikről beszélnek. Én tudom, kik ők, de nekem az a dolgom, hogy tudjam, a műkedvelő, egyszeri Zeneakadémia-látogatónak viszont nem feltétlenül.

Az első duplarész tizennyolcadik percében megtörténik a bonyodalom: ellopják Keller András hegedűjét, a roppant értékes Stradivarit, amely egykor a Búcsú-szimfóniát is játszotta Esterházy Miklós előtt. Hoppá, hoppá! – a gond csak az, hogy ez egy valóságshow, és nincs az az ember, aki komolyan vegye, hogy most valóban vagyonokat érő hegedűt lopnak. Ez most dokumentumfilm, doku-reality, vagy cliffhangerrel végződő sorozatepizód?

Szóval nem nagyon tudunk mit kezdeni a cselekmény eme fordulatával, de minden jel szerint a sorozatírók sem: a tolvajok rendkívül alkalmatlanoknak tűnnek, ami azt illeti, ránézésre egy nyitott garázsajtón keresztül is nehezen tudnának betörni, nemhogy egy riasztóval őrzött Stradivari-műhelybe.

A rosszfiúk Budapestre jönnek, azt sem tudják, hogy mit loptak, de megpróbálnak túladni rajta

(nagyjából annyiért, hogy az még a bécsi vonatjegyüket sem hozza vissza)… Régi Punnany Massif-rajongóként az epizód egyik örömteli pontja Lipics Gergő hegedűs feltűnése. "Stradivari-Gagyivári", "mesterhegedű, mesterek játszottak rajta": l assan kirajzolódik, hogy az eltűnt Stradivari mellékszála humoros. Ejj, jobban kellett volna ezt megírni: vagy legyen tényleg, de tényleg vicces, vagy egészen komoly.

Hogy mi lesz Keller András hegedűjével, még nem derül ki az első három részből. Őszintén szólva kíváncsi vagyok rá, mert nem bírom a cliffhangereket, de még szívesebben nézem, ahogy a Concerto Budapest próbál. Mert van itt „hozott anyag” bőven, vannak képernyőképes és kevésbé képernyőképes zenészek. A klarinétos Klenyán Csaba például az, megnéznék vele egy érdekes mellékszálat (ha már az alkotók így elmennek a fikció irányába). És kíváncsi lennék igazán művészi részletekre, amilyenekből azért akadt jó pár az első három részben:

hogyan lesz a fekete-fehér kottából élő-lélegző előadás?

Hogyan születik a klasszikus zene? Mert nem halott, az szent, annak ellenére, hogy ezt terjesztik róla. És ez szerencsére a Született muzsikusok képsoraiból is kitűnik.

Ez a doku-reality azt próbálja bemutatni, hogy a zenészek élete izgalmas, mert ugyanolyan átlagemberek, mint mi. Közben pedig egy gyönyörű dolgot csinálnak: zenélnek. Aki pedig szereti a zenét, az nem fárad bele – mondja Keller András egy ízben. A Született muzsikusok is ilyen: aki szereti a zenét, annak tetszeni fog, de kérdés, hogy új közönséget mennyire vonz majd.

A Született muzsikusok január 12-én debütál, és az origo.hu-n keresztül lehet majd elérni. Az alkotók elképzelése szerint a show True Musicians címmel, angol felirattal külföldiek számára is nézhető lesz.