Emil, Csanád

Harnoncourt: Karajan egy táncostól tanulta a karmesteri mozgást

2018.03.08. 13:03

Programkereső

Két éve halt meg Nikolaus Harnoncourt, akinek a memoárja német nyelven posztumusz jelent meg. Nem kíméli benne Herbert von Karajant, de ír a régizenéről, Bachról és más kollégáiról is.
Nikolaus Harnoncourt könyve
Nikolaus Harnoncourt könyve
Fotó: Residenz Verlag

Harnoncourt az ötvenes-hatvanas években a Bécsi Szimfonikus Zenekar csellistája volt, a 2017. szeptemberébe, német nyelven megjelent önéletrajzi könyvében pedig beszámol a világvezető együttesben elterjedt alkoholizmusról és antiszemitizmusról, illetve az együttes akkor zeneigazgatójának, Herbert von Karajannak végtelen hiúságáról. Azt írja,  a karmester Harald Kreutzberg táncművésztől vett leckéket, hogy a színpadi mozgásán karmesterként javítson. 

A szeptemberben megjelent könyv címe Wir sind eine Entdecker-gemeinschaft, és tabudöntögető stílusban ír benne a kollégáiról.

Harnoncourttól nem áll távol az ilyesmi, jóval fiatalabb korában, amikor a Der Spiegel emlékezetes interjút készített vele 1970-ben, merész dolgokat mondott karmesterekről. A botrányos interjúban Lorin Maazelt „hamis szentimentalistának”, Karl Richtert „kínosan pedáns protestánsnak” nevezte. Karajanak legalább van tehetsége, tette hozzá: „– az autóvezetéshez”. Ugyanis amikor az együttes turnéra ment, zöld sportkocsijával hajtott az turnébusz előtt.(Amikor a hírhedten sértődékeny Karajan olvasta az interjút, állítólag bosszúból megfogadta, hogy soha nem engedi Harnoncourt-t Salzburgba.)

Persze nem csak anekdotákból áll a könyv, Harnoncourt értekezik a historikus előadásmódról, fontos zeneművekről és állandó zenészkérdésekről is. Ez egy olyan önéletrajz, amit szívesen olvasnánk magyarul. Addig be kell érnünk A beszédszerű zene című, itthon 1988-ban megjelent kötettel, amely szintén a régizenei játékról értekezik, illetve a Zene mint párbeszéddel (2002).

Cikkünk korábbi változatában a Bécsi Szimfonikus Zenekar helyett a Bécsi Filharmonikusok tévesen szerepelt.