Csilla, Noémi

Liszt nélkül nem lenne Debussy és Bartók sem

2018.04.05. 15:16

Programkereső

Egy évszázadot utazik vissza az időben és a zenetörténetben a Budapesti Tavaszi Fesztivál két koncertje, a Liszttől Bartókig sorozat 4.3 és 4.4 része április 7-én a Solti teremben.

„Egyszer valahol azt írtam: úgy érzem, Lisztnek jelentősége a zene továbbfejlődésére nagyobb, mint Wagneré”

– fogalmazta meg a magyar embernek nem kis büszkeségre okot adó szavakat Bartók Béla 1936-ban, akadémiai székfoglalójában. „Liszt (...) annyi újszerű lehetőséget pendített meg műveiben, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb ösztönzést kaphattunk tőle” – tette hozzá. Bartók a tudós rálátásával és a művész ösztönösségével megfogalmazott szavait a Liszt életművének betetőzését követő fél évszázad igazolja: talán soha nem volt annyi „mini forradalom” a zenetörténetben, mint a századfordulót követő két évtizedben. Gondoljunk csak Sztravinszkij botrányos Tavaszi áldozatára, Debussy Pelléas és Melisande című operájára, Bartók Mandarinjára – ha csak a nagy színpadi eseményeket tekintjük –, vagy a szintén ragyogóan új zongorairodalom és kamaraművészet kibontakozására.

Bartók szerint az a Debussy és Ravel művészete sem jött volna létre Liszt Ferenc nélkül, akiknek több műve is elhangzik a két koncerten. „Meggyőződésem, hogy Lisztnek A Villa d'Este szökőkútjai és ezzel rokon művei nélkül alig képzelhetők el az említett két francia zeneszerzőnek hasonló hangulatot kifejező művei” – mondta a magyar komponista. A Liszttől Bartókig sorozat egészen Bartók haláláig, Sztravinszkij utolsó alkotói periódusáig jut el.

Az első (4.3) koncerten Balog József tolmácsolja Liszt műveit, Hamos Júlia Ravel Jeux d'eau című zongoradarabját szólaltatja meg, amely már címadásában is rokon az előbb említett Liszt-darabbal.

A műsoron szerepel Debussy g-moll vonósnégyese a Classicus Quaret előadásában, akiket a kortárs zenei élet egyik legfiatalabb és legizgalmasabb együtteseként tarthatunk számon. „Sok zeneszerző a legintimebb és legérdekesebb gondolatait a kamarazenéjében fogalmazta meg” – mondta egy rádióműsorban a vonósnégyes csellistája, Zétényi Tamás. A g-moll vonósnégyes saját korának műve: szakít a klasszikus harmóniavilággal, ez volt az a mű, amellyel – Pierre Boulez szerint –

Debussy kiszabadította a kamarazenét a szigorú struktúrák, a merevedett zeneretorika és esztétika fogságából.

Debussy művét Kodály meditációja követi, amelyet 1905-ből Párizsból hazatérve a Pelléas és Melisande egy dallamára írt. A művet Lajkó István (zongora) előadásában halljuk. Bartók Négy zenekari darab című művét klarinétötösre hangszerelt változatban szólal meg, az átdolgozást pedig az is indokolja, hogy a zeneszerző a zenekari partitúrát kilenc évvel a darab születése után – egy más alkotói periódusában – készítette el.

2018. április 7. 17:00 Zeneakadémia, Solti terem
Liszttől Bartókig 4.3 - Az impresszionizmus
Liszt: A Villa d'Este szökőkútjai; Ravel: Jeux d'eau; Debussy: g-moll vonósnégyes, op. 10; Kodály: Méditation sur un motif de Claude Debussy; Liszt: Költői és vallásos harmóniák – Temetés; Bartók: Négy zenekari darab (Sándor László átirata).
Előadják: Baksai Réka, Osztrosits Éva – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa, Déri György – cselló, Rumy Balázs – klarinét, Balog József, Hámos Júlia, Lajkó István – zongora, Classicus Quartet
Tovább a Budapesti Tavaszi Fesztivál oldalára

A második (4.4) koncert középpontjában Bartók 1922-es párizsi kirándulása áll. „A[z április] 8-i koncert jól sikerült. Utána Prunières-nél vacsora volt, amelye a világ legelső komponistáinak több mint fele jelen volt, vagyis Ravel, Sztravinszky, Szymanowsky és még egy pár fiatal (hírhedt) francia [a Hatok csoportjából], akiket nem ismersz. A legtöbben nagyon lelkesedtek a hegedűszonátáért...” – írta Bartók haza, hozzátéve, hogy többször megismételték a művet, Ravelnek a lassú tétel, Sztravinszkijnak a gyors záró tetszett. Ezzel az I. hegedű-zongora szonátával nyit a 19:30-kor kezdődő hangverseny, és azokkal folytatódik, akik részt vettek ezen a vacsorán. Ravel Lúdanyó meséi című szvitje Tornyai Péter átiratában szól, majd Szymanowski Dalciklusa következik Vörös Szilvia szólójával. A hazánkban keveset játszott lengyel zeneszerző rendkívüli újító és elismert modernista volt a korban, aki éppúgy írt lengyel népi szövegekre, mint James Joyce verseire.

A koncert záró műsorszáma egy olyan szeptett, amelyet az említett vacsora után harminc évvel írt Sztavinszkij: 1953-ban a zeneszerző épp túljut neoklasszikus periódusán, hogy aztán Schönberg hatására a szerializmushoz és a kontrapunkthoz forduljon. Ennek a stílusváltásnak és paradigmaváltásnak a lenyomata a Szeptett – klarinétra, fagottra, kürtre, hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára. A Szeptettben ugyanaz a Sztravinszkij, aki elvarázsol minket a Tűzmadárral, a Petruskával, a Pulcinellával, lángra lobbantja a színpadot a Tavaszi áldozattal, most kísérletezik, habár ugyanolyan komoly és humoros, elegáns, letisztult, energikus, mint más műveiben.

2018. április 7. 19:30 Zeneakadémia, Solti terem
Liszttől Bartókig 4.4 - Bartók Párizsban
Bartók
: 1. szonáta hegedűre és zongorára; Ravel: Lúdanyó meséi (Tornyai Péter átirata kvintettre); Szymanowski: Dalciklus; Stravinsky: Szeptett
Előadják: Vörös Szilvia – ének, Baksai Réka, Osztrosits Éva, Rácz József – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa, Déri György, Zétényi Tamás – cselló, Bíró Zsófia – fuvola, Rumy Balázs – klarinét, Lakatos Péter – kürt, Fábry Bálint – fagott, Balog József, Berecz Mihály – zongora
Tovább a Budapesti Tavaszi Fesztivál oldalára