Fischer Annie (1914–1995) csodagyerekként indult pályáján, a huszadik század első harmadában. Korengedménnyel került a Zeneakadémiára, az ugyancsak csodagyerek Solti Györggyel együtt Székely Arnold előkészítő zongoraosztályába. Dohnányi Ernő, aki a Zeneakadémia igazgatója, korának nemzetközileg elismert zongoraművésze és népszerű zeneszerzője is volt, felfigyelt Annie-ra, és tanítványának fogadta. Kilencéves korában már Beethoven-zongoraversenyt játszott, tizennégy éves korában pedig Schumann zongoraversenyével lépett fel.
Dohnányi Ernő 1933-ban életre hívta Budapesten a Liszt Ferenc nevével fémjelzett nemzetközi zongoraversenyt, ahol Fischer Annie Liszt h-moll szonátájával az egész zsűrit elkápráztatta,
majd megnyerte a magas presztízsű megmérettetést. Koncertkarrierje ezt követően üstökösként ívelt fel világszerte.
Bejárta szinte egész Európát, és a legnagyobb karmesterekkel (Ernest Ansermet, Adrian Boult, Fritz Busch, Otto Klemperer, Willem Mengelberg) koncertezett. Bár hivatalosan nem tanított, a Zeneakadémia tiszteletbeli tanára lett 1965-ben. Sok fiatal művészt látott el tanáccsal, akik előtt mindig nyitva állt az ajtaja. Vendégeivel hajnalig beszélgettek zenéről, muzsikáltak, és e szenvedélye mellett két másikat is gyakorolhatott: legendásan finom vacsorákat főzött, és egyik cigarettát szívta a másik után. Láncdohányos lévén még zongorázás közben is dohányzott, a gyűrűs- és a kisujja között tartva a cigarettát. Koncertjei végén meggyújtott cigarettával várták a backstage-ben.
Fischer Annie Szvjatoszlav Richterrel (Fotó/Forrás: Fejér Gábor)
Életében a cezúra 1968 volt, férje, a neves zeneesztéta, Tóth Aladár halála. Egy évig nem lépett pódiumra, azt követően azonban soha nem látott elánnal s energiával újra koncertezni kezdett, óriási odaadással itthon és külföldön. 80 éves korában még japán turnéra készült, ám feltehetően egy szívroham végzett vele 1995. április 21-én.
A legújabb írások, lemezkritikák is mutatják, hogy játéka több mint száz év múlva is reveláció a hazai és nemzetközi zenei életben. Álljon itt néhány jellemző idézet Fischer Annie művészetének egyediségéről, megismételhetetlenségéről.
Nagy művész, akinek szellemét áthatja a hiteles őszinteség és mélység… A zongora »grande dame-ja«…
(Szvjatoszlav Richter)
Tévedhetetlen ösztönnel született – vagy mondhatnók – isteni adottsága volt, ezt társította tudatos elemekkel, mindig tudván azt, hogy meddig mehet el a tudatosítással… Kevés embernek adatott meg ez a természetes rátermettség, a hangszerrel való azonosulás…
(Schiff András zongoraművész, karmester)
November 27-én 19.00-kor az Óbudai Társaskörben Fischer Annie-emlékhangversenyt rendeznek, amelyen Ránki Fülöp adja elő Kodály Zoltán Marosszéki táncok című művét és Liszt Ferenc h-moll szonátáját. Előtte a Klukon Edit – Ránki Dezső művészházaspárral – akik személyesen is jó kapcsolatban voltak Fischer Annie-val – dr. Székely György orvos, zenész, zenei szakíró beszélget.
Az emlékkoncertről itt érhető el további információ. >>>
Fejléckép: Fischer Annie (forrás: Magántulajdon)
hírlevél
